Még a megkínzott állatok hátán kapaszkodva is lehet pár szavazatot szerezni? Simán

all

Igazán gyönyörű, szívbemarkoló, könnyfacsaró posztot rakott fel a Fidesz a közösségi oldalára. Olcsó reklám, semmi több. Mégpedig önreklám. Pontosan annyit ér, amennyit általában a magyar politikusok szava mostanában. És amennyit a kormány kijelentései. Semennyit.

Elég gyomorforgató, amikor egy párt a saját hatalmának megtartása, vagy megszerzése érdekében minden eszközt igénybe vesz, miközben egy szalmát keresztbe nem tesz azok érdekében, akiknek a fotójával a népszerűségét igyekszik emelni. És a hívek boldogan kapják fel, mesélnek kommentben az ő drága Nyunyuka kutyusukról, akit aztán mindennél jobban imádnak és jajdejó.

Mindeközben az állatvédelmi törvénnyel semmi nem történik. A magyar jogrend a mai napig tárgyként kezeli az állatot, valaki tulajdonaként. Számtalan esetben adja vissza az állatvédő szervezetek által mentett, éheztetett, megkínzott állatot a tulajdonosának, mert a tulajdonosnak jogai vannak. Az állatoknak nincsenek jogaik.

A Fidesz és a Fidesz-kormány már számtalanszor változtathatott volna az állatvédelmi törvényen, mégsem tette. Magyarországon a mai napig minimális a veszélye annak, hogy egy állatkínzó büntetést kapjon. Még amelyik ügy eljut a bíróságig, azokban az esetekben is rendkívül ritkán szabnak ki példás büntetést.

Mindeközben a magyar társadalom, annak különféle csoportokba szerveződött része erőn felül igyekszik menteni a megkínzott, éheztetett, ezer módon bántalmazott állatokat. Mindenféle jogi, főleg anyagi segítség nélkül. Miközben falábú focisták segge alá fűtött gyepet és milliós fizetéseket tol a kormány a mi adónkból, az állatmentő szervezeteket semmiben, semmivel nem támogatja. Az a 15 millió forint, amit a napokban szavazott meg a kormány, mint hihetetlen segítséget és amit öt állatvédő szervezet között osztanak el, a semminél jóval kevesebb. Szánalmas, gyalázatos.

Miközben Semjén Zsolt arról fantáziál, hogy ő mennyire örülne neki, ha lelőnék, amennyiben ő kóbor kutya lenne, emberek ezreinek nem ez jut eszébe, hanem az, hogy a kóbor kutyákat összeszedjék, meggyógyítsák és gazdihoz segítsék.

Most, ezekben a percekben is fuldoklik valahol egy kutya, mert a gazdi kölyök korban a nyakára tekerte a láncot és az belenőtt az állat húsába. Ezekben a percekben is éhen hal egy kutya, mert nincs következménye. Valaki most is zacskóba gyömöszöl egy kiscicát, vagy éppen élve ássa el. Mert nem kell. Valaki most is csontját töri a leghűségesebb barátjának, mert megteheti.

Az állat – főleg egy kutya – nem tud védekezni. A cica legalább elszökik, de a kutya többnyire nem. Mert szereti a gazdáját és ragaszkodik hozzá akkor is, ha az nem érdemel sem szeretet, sem ragaszkodást. Az állat nem tud védekezni, azt a kormánynak kell(ene) megtennie, megfelelő szabályozással és a szabályok betartatásával. És a kormánynak kellene gondoskodnia arról, hogy az állatmentő egyesületek ne maradjanak magukra, hogy legyen megfelelő anyagi forrás a működésükhöz. És a kormánynak kellene segítenie, hogy az állatkínzás ne legyen természetes, hogy az ivartalanítás ne legyen fura hóbort és hogy az állatkínzók megfelelő, elrettentő erejű büntetésre számíthassanak.

Miközben a szaporítótelepek virágoznak, az ezzel foglalkozó véglények óriási hasznot húznak a szerencsétlen állatok kínjából (és kétsége se legyen senkinek, ha a hatóságok nem részesülnének a haszonból, nem néznék szó nélkül ennek a maffiának a működését), civilek időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve küzdenek az embertelenség ellen, a Fidesz kibasz egy ócska, vagy ingyenes, vagy lopott (nem ez lenne az első eset) fotót, ráír két sort és le is van tudva az egész. Ami ebben a legszánalmasabb: a hívek boldogan osztják és hálatelt szívvel örvendeznek, amiért lám, ez a drága kormány még az ő szőrös barátjukra is gondolt!

Szánalom.adomany-1