Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olvasói levél: Tessék mondani, ez a mai magyar munkamorál?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szolgáltatás(?!?!) 

Vettem egy gardróbszekrényt. Ez eddig magánügy, szükségem volt rá, hát vettem. A nem egészen 27 ezer forintos szekrényt 7.500-ért szállította volna haza a bolt, ugyanabban a városban, ahol lakom, az ár 10%-a lett volna az összeszerelés (így aztán a Toyota Yarisba pakoltam be, és magam hazahoztam). Kedves szomszédok segítségével ki is vettem, házamba behoztam.

Lapraszerelt. 70-es nőként nem annyira szerettem volna magam összerakni. Komoly nyomozásba kezdtem (rokonság, barátok, ismerősök, szomszédok, fodrász, manikűrös stb.), ismer-e valaki egy megbízható asztalost, akit más, ennél kicsit jelentősebb munkákkal is megbíznék, ha már… Akadt néhány ötlet, de egyiknek sok a munkája, másik beteg lett, harmadiknak nincs kedve.

Végül egyetlen ígéretes tippet kaptam. Felhívtam, eljött. Felmért, lemért, megmért, megbeszéltük, mit kéne, hogyan kéne, minek kéne – majd távozott, hogy majd hív, mondjuk két nap múlva, mert másnap más dolga van, és nem ér rá kiszámolni. Két nap eltelt, közben hétvége lett, gondoltam nem zavarom a pihenésben.

Végül kedden hívtam, nem vette fel a mobilt.

Csütörtökön újra: „de jó hogy hívom, sajnos nem mentette el a számomat”, ezért nem tudott jelentkezni. De ő most épp Pesten van, vezet, mindjárt leparkol és visszahív. Nem hívott aznap, nem hívott pénteken.

Ismét hétvége, nem zavarjuk ugyebár a keményen dolgozókat.

Hétfőn telefon… nem veszi fel, nem hív vissza. Türelem, kitartás, szegény nagyon elfoglalt.

Szerdán újra telefon: hurrá, felveszi! „Jaj, most nagyon elfoglalt, majd nemsokára visszahív.” Ez volt három napja. Na, ki nem hívott azóta sem? Én többé nem hívom, de azért felmerült bennem néhány kérdés.

Tessék mondani, ez a mai magyar munkamorál?

Normális dolog, hogy valaki valamit megígér, és annyi?

Ha mindenki így dolgozik, így áll hozzá, akkor mi csodálkoznivaló van az ország állapotán?

Tudom, kevés a szakember. De akkor nem lehet azt mondani, kicsi ez a munka az én nagy tudásomhoz, keressen valaki mást?

Most itt áll a szekrény két dobozban a falnak döntve, a ruháim meg hűvös halomban a heverőn.

Andracek Ilona

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.