Nyugodtan pakoljuk ki a bőröndöt. Nem lesz hová menekülni

Orbán Viktor/Facebook Orbán Viktor/Facebook

Olvastam a napokban Bartus László meglehetősen apokaliptikus írását arról, hogy Orbán Viktor ki akarja léptetni Magyarországot az Európai Unióból és fusson, ki merre lát. Nem akarok vitatkozni a cikk tartalmával. Már csak azért sem, mert évek óta magam is azt gondolom, le is írtam sokszor, sokféle módon, hogy bizony a választás után Orbán ki akarja rántani az országot a közösségből.

Egyszerűen azért, mert a hozzá hasonlóan személyiségzavaros élősködők a diktatúra kiterjesztésében látják a hatalom megtartásának egyetlen módját. Tökéletes diktatúrát kiépíteni uniós tagként nem lehet. Ehhez ki kell lépni. Hogy a kilépés után se álljon teljesen fejre az ország, ahhoz kell egy erős barát. Ahogy az elődök, úgy Orbán is Oroszországban látja ezt az erőt. Kétsége ne legyen senkinek, a szeme nem fog rebbenni az egykori megélhetési forradalmárnak, a demokrácia élharcosának. Úgy fogja a híveinek tálalni Putyin csizmáját, mintha az az isten lába lenne és a hívek el is fogják hinni, hogy így van.

Ahol nekem vitám van Bartussal, az a hogyan tovább. Csomagoljunk, menjünk. Rendben. De hová? Most, teljes jogú uniós polgárként mehetünk a közösség bármelyik országába. Letelepedhetünk, dolgozhatunk, élhetünk, helyet változtathatunk. Tetszésünk, lehetőségeink szerint. De tételezzük fel, hogy sikerül Orbán terve. Eleve, a kilépés nem egy rövid folyamat. Elméletileg. Akkor, ha a kilépő ország betartja a játékszabályokat. Orbánra eddig sem volt jellemző, hogy bármilyen szabályt is betartott volna akkor, ha az nem az ő személyes érdekeit szolgálta.

Nem tudom, mi a terv, de abban biztos vagyok, hogy a forgatókönyv már elkészült, hogyan lehet – nem évek, hanem napok alatt – lezárni a határokat. Ezen a ponton kellene elhagynia az országot mindazoknak, akik nem akarnak diktatúrában élni. A kérdés, hogy van-e erre mód? Hová a jó fenébe lehetne menni? Menekültstátuszt kellene kérni, de kötve hiszem, hogy a világ bármelyik országa megadná.

És van egy másik, nagyon fontos kérdés is. A már kint lévő, más országokban dolgozó és élő magyar állampolgárokkal mi lesz. Egyes becslések szerint 600 000, más becslések szerint akár egymilliónál is több honfitársunk él más országokban. Velük mi történik akkor, amikor már nem illetik meg őket azok a lehetőségek és jogok, amelyek uniós állampolgárokként igen. Nagy valószínűséggel kiutasítják őket azokból az országokból, ahol élnek. Hiszen más törvények vonatkoznak rájuk, útlevél kell, munkavállalási engedély kell. Vagy menekült státusz kell.

Azt ne gondolja valaki, hogy a tagországok nagyon segítőkészek lesznek egy olyan néppel szemben, amely Európa közepén tapsikolva végignézte, ahogy a felcsúti hülyegyerek megpróbálta szétverni az Uniót, saját gazdagodására használta a közpénzeket, lezüllesztette és kirabolta az országot. Az ilyen nép nem akar demokráciában élni, az ilyen gyámságot akar maga fölé, diktátort akar. Ezt gondolhatják Európa népei és igazuk is lesz.

Egyszóval nem szabad abban bízni, hogy majd akkor befogadnak minket, hogy van hová menekülni. Nincs. Ha bekövetkezik az, amit a hívek röhögve tagadnak, senki nem megy sehová – kivéve a Habony és Vajna Tímea típusú kivételezetteket – hanem még azok is visszakényszerülnek, akik eddig szabadon élhették az életüket.

Orbán szögesdrótja mindenkit foglyul fog ejteni. Senki számára nem lesz menekvés. Ha valaki úgy gondolja, hogy legfeljebb szükség esetén fogja a bőröndjét és elhúz innen, az felejtse el, hogy lesz rá módja. Nem lesz. A szabadságot senki nem fogja egy bőröndben átvinni a határon. Vagy itt védjük meg, vagy nem lesz mit megvédenünk. És magunkra fogunk maradni az összes kínunkkal és nem lesz más, csak a szögesdrót és a maffia mindent beborító hatalma. És még csak nem is lesz kire mutogatnunk, mert mi engedtük, mi működtünk közre, mi tűrtük lehajtott fejjel. És mi fogjuk megszívni.adomany-1