NEHAZUGGY

Mit keres a kézcsókdosás büdösbunkó bajnoka Vietnamban, Szingapúrban?

H. Andrea | 2017. Szeptember 24, Vasárnap | 19:07

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fáradhatatlan! Pedig biztosan ő is szívesebben lenne a szerettei körében. Az égiek adjanak neki erőt!

Induljunk ki ebből a megható kommentből, amely az Orbán Viktor és kedves neje vietnami landolásáról összevágott, a Jó reggelt, Vietnam! című, 1987-es amerikai film szállóigévé vált címével ellátott videócska alatt ékeskedik a kedves vezető Facebook-oldalán. (Kaminsky nagysága! Helyesen Vietnam, nem Vietnám!) Pár másodperces propaganda ez (mielőtt jönnek a fotók és a sikerjelentések) arról, hogyan fogadták a fényességes személyiségzvart a délkelet-ázsiai országban. Ahova Európa egyik legsikeresebb országából, Lengyelországból vezetett egyenesen az ő útja.

Ha jól emlékszem, Havasi Bertalan korábban igencsak titokban tartotta ennek a látogatásnak a miértjét, okát és célját, miután természetesen nem tartozik az alattvalókra, mégis mi a gyászmenetet keres Orbán Vietnamban és majdan kedvenc illiberális államában, Szingapúrban szeptember 24-27. között.

Arra jutottam, hogy mivel én magam is azt gondolom, hogy egy egész ország hálás lenne azért (azok is, akik nem tudnak róla még mindig), ha a miniszterek elnöke több időt töltene szerettei körében és kevesebbet kavarogna távoli és nagyon távoli, autokratikus és diktatórikus országok sötét vezetői körül, szóljunk pár szót erről a kérdésről.

A Vietnami Szocialista Köztársaság egy erősen centralizált nem kimondottan jogállam, amelynek gerincét a Vietnami Kommunista Párt képezi. Ellenzéki pártok nem léteznek. A kormány elméletileg független A Párttól, ám a gyakorlatban az esetek többségében a párt utasításait követi. Bár történtek arra irányuló erőfeszítések, hogy a kormány és a párt tagjai ne ugyanazon fészekaljból kerüljenek ki, ez a gyakorlat manapság is jellemző. A 93 millió állampolgárnak nincs érdemi beleszólása a politikai döntéshozatalba, helyettük a kommunista párt 1510 tartományi képviselője választotta meg tavaly januárban az ország vezetőit. Ennek eredményeként a pártfőtitkár személye változatlan maradt, kihívója, a reformer, Amerika-barát miniszterelnök a vártnál jóval kisebb támogatottságot tudott felmutatni. (Erről ITT részletesen is lehet olvasni.)

Ez persze semmit nem jelent (dehogynem!), Vietnam 2020-ra a világ leggyorsabban növekvő fejlődő országa lehet, ez pedig annak köszönhető, hogy az illiberális államvezetési szemlélet ellenére sikerült a szocializmust közös nevezőre hozni a piacgazdasággal. A GDP 2016-ban is 6% felett növekedett, a közvetlen külföldi befektetések is kitűnően alakultak; az országban kedvezőek a vállalatokat terhelő adók, megéri itt beruházni a külföldieknek. A kis- és középvállalkozások hazája Vietnam, és bár a vidéki szegénység tagadhatatlan, és az ország alaposan túlnépesedett, a PricewaterhouseCoopers nemzetközi pénzügyi tanácsadó cég viszonylag friss tanulmánya szerint – az átrendeződő világgazdasági viszonyok kontextusában – az elkövetkező évtizedek legnagyobb győztese Vietnam lesz: évi 5,1 százalékos növekedéssel számolnak, amivel az ország a világ huszadik legnagyobb gazdasága lesz. (Mindezekről ITT olvasható egy érdekes írás.)

Tehát mit keres Orbán Viktor Vietnamban és Szingapúrban? Ugyanazt, amit eddig. Az Európai Unióban nem tegnap óta outsider-nek és populista bomlasztónak számító, újabban félázsiai gyökereivel hivalkodó, korrupt kelet-európai kisember az illiberális sikereket kergeti a távoli, általa nagyra becsült, egyenesen irigyelt délkelet-ázsiai államokban. Ahogy azt három évvel ezelőtt meghirdette Tusványoson.

Miután mindent arra tesz fel évek óta, hogy egy európai uniós ország miniszterelnökeként a Kínához, Indiához, Törökországhoz, Oroszországhoz (Azerbajdzsánról, Kazahsztánról és Mongóliáról nem is beszélve) hasonló konszolidált jogállamok vezetőihez dörgölőzik és azzal áltatja magát, hogy sikeresen eltanulta tőlük az illiberális receptet, amit itt Európa közepén ő is a gyakorlatba ültet, és csak az ásó, a kapa és a nagyharang választja el a kormánykeréktől, nem meglepő, hogy ezúttal sem Svédországban, Franciaországban vagy Finnországban haknizik.

Márpedig ahogy elnézem, nagyon is mellékvágányra csúszott ez a projekt, és a vérbeli illiberális despotákhoz való dörgölőzés ömagában kevés lesz. (Amúgy még Vietnam vonatkozásában is szégyen, hogy a guruló személyiségzavar mennyire nem tud viselkedni, és a kézcsókolgatási mániájával legalább egyszer kilépni az elefánt-porcelánbolt dimenzióból.)

Szóval miközben teljesen nyilvánvaló, hogy a liberális demokráciák ugyan a fejlődés tekintetében kétségtelenül megtorpantak, és sok sebből véreznek, legalább annyira evidens az is, hogy általánosságban még így is fejlettebbek, versenyképesebbek, magasabb életminőséget (pl. humán fejlettségi index) biztosítanak, mint Orbán bármelyik illiberális példaképe.

Rosszabb az, hogy miközben távolodunk Európától, az illiberális modell gazdasági fejlődéssel kecsegtető elemeit sem sikerült átvenni. Még azokat sem. Mert Orbán leszarja a nyilvánvalót. Hogy aki nem fektet az oktatásba, aki nem érdekelt a humán tőke radikális fejlesztésében, aki lepusztítja az egész rendszert és munkaalapú összeszerelőüzemként képzeli el az országot, ahol az uram-bátyám típusú viszonyok, a lojalitás felülírja a kompetenciát, ahol a társadalmi szegregáció, az egyenlőtlenségek, valamint a korrupció felszámolása nem cél, de ahol a korrupció a legfőbb politika, az hiába csorgatja a nyálát Szingapúr, vagy Vietnam látványos gazdasági fejlődésére, miközben köpködi a hanyatló Nyugatot, és sárba tiporja a demokráciát. Ettől nem leszünk beljebb. (Erről ITT olvasható egy terjedelmes és rendkívül tanulságos írás.)

Orbán rendszerébe még rejtetten sincs kódolva az a siker, amit Szingapúr elért. Erős jogállami intézményrendszer, kiszámítható törvénykezés, társadalmi normakövetés nélkül nincs fenntartható fejlődés és életszínvonal emelkedés. Ideig-óráig még működik a sorosozásba csomagolt figyelemelterelés, ideig-óráig még lehet uniós pénzekből finanszírozni a sehova nem vezető szemfényvesztéseket, lehet általános rettegésben tartani a népet, de fogy a türelem, és egyszer az erőforrások is elfogynak.

Szingapúr sikerei, Vietnam sikerei pedig nem Magyarország sikerei. Európához tartozásunk állandó megkérdőjelezése, az EU folyamatos köpködése és egységének aláásása mellett nem sok lehetőség marad számunkra. A kézcsókdosás büdösbunkó, de legalább fáradhatatlan bajnoka évtizedekre elmeszelte az országot. Ez a helyzet.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!