Le kéne már mondani rólam

Szarvas, 2017. szeptember 23.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes (j2) sétál egy kislánnyal nyakában a fennállásának 30. évfordulóját ünneplõ Nagycsaládosok Országos Egyesületének születésnapi rendezvényén Szarvason 2017. szeptember 23-án. Mellette Kardosné Gyurkó Katalin, a szervezet elnöke (b), Novák Katalin, az Emberi Erõforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelõs államtitkára (b4) és Babák Mihály polgármester (j).
MTI Fotó: Lehoczky Péter Szarvas, 2017. szeptember 23. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes (j2) sétál egy kislánnyal nyakában a fennállásának 30. évfordulóját ünneplõ Nagycsaládosok Országos Egyesületének születésnapi rendezvényén Szarvason 2017. szeptember 23-án. Mellette Kardosné Gyurkó Katalin, a szervezet elnöke (b), Novák Katalin, az Emberi Erõforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelõs államtitkára (b4) és Babák Mihály polgármester (j). MTI Fotó: Lehoczky Péter

Nyekk. Leszakadt a pofám, az durrant ekkorát. Semjén Zsolt, állatkínzásért felelős nemzetpolitika a nyakába kapott egy nagyobbacska kislányt és ment vele egy kört a politikai pedofília jegyében. Jól van akkor.

Van hozzá MTI hír is, nem is egy. Az első még arról szólt, hogy Szarvason, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) három évtizedes fennállása alkalmából rendezett ünnepségen szónokolt a jóember, mégpedig ötezer meghívott tátott szája előtt. Aztán jött a riadó, hogy azonnal javítsa ki mindenki a felhasznált anyagot, mert nem is voltak ötezren, hanem ezren. Tovább nem figyeltem a fejleményket. Lehet, hogy azóta már ott tart az MTI, hogy Semjén kettesben volt Novák Katalinnal, mert a nyakában ücsörgő kislányt visszazsákmányolta az anyukája, Semjén meg kapott két csárdás pofont emlékbe.

De volt egy mondata a vadászok védőszentjének, amin képtelen vagyok túltenni magam.

 Az a cél, hogy magyar családokban, magyar gyerekek szülessenek, akik magyar kultúrában nőnek fel.

Zsolesz! Ez nem lehet cél. Vagy, ha cél, akkor máris kereshetsz másikat, mert ez megvalósult. Képzeld, magyar családokban magyar gyerekek szoktak születni. Mindenféle felszólítás nélkül. Csak úgy, spontán. Például az én családomban is magyar gyerekek születtek és nem mondom, hogy nem döbbentem volna meg, ha valamelyik gyerekem kínai, afrikai, vagy irokéz lett volna és ezzel a szülőszobában szembesülök. Nem vagyok rasszista (a komplett kormánnyal ellentétben), de minimum meglepett volna.

Magyar kultúrán mit kell érteni keresztényi-állatkínzói-énekesmadárlelövöldözői nézőpontból? Hogy magyar az anyanyelve a gyerekeimnek? Annyira így van, hogy még az apanyelvük is magyar. Igaz, hogy szigorúan elzártam előlük a nótatévét, de nem kulturális okokból, hanem azért, mert féltettem a mentális fejlődésüket. Bármennyire frankó, amikor egy igen agg, túlsúlyos néni belegyömöszlődik egy fodros ruhácskába, pártát biggyeszt a lehugyozott szalma-sárgára festett frizkójára és tolja a pajzán csárdást (ha nem csárdást, akkor amit szoktak), nem tesz jót a fejletlen és ezért sérülékeny gyermek lelkének. Szerintem.

Ezzel szemben a gyerekeim tudnak késsel-villával étkezni, habár már nem divat, de amennyiben a szükség úgy hozza, akár normális kézcsókot is elő tudnak adni (szemben a főnököddel), de ami ennél sokkal fontosabb, jó emberek. Nem bántanak sem állatot, sem embert. Nem lépik át az elesettet, nem röhögik ki a bajbajutottat, nem fordítanak hátat segítségre szoruló embertársuknak.

Vagy én rosszul tudom és nem is egyértelmű, hogy magyar szülőknek magyar gyermeke születik? Előfordul gyakran, hogy amikor megszólal a ded, az egész rokonság a csodájára jár, mert oroszul beszél? Esetleg a gaz szülők elzárják a magyar kultúra forrását a gyermektől, amiről még mindig nem tudom, mit kell érteni kormánypártilag.

Vagy arra gondolsz, ami igen sokszor elhangzik mostanában burkolt, vagy nyílt formában, hogy tudniillik a baloldali gondolkodásúak, a liberálisok (tehát bárki, aki nem fideszkádéenpés) nem is magyarok? Mert akkor talált, süllyedt. Akkor az én családomban valóban nem születtek magyar gyermekek és ha a magyar kultúra az L. Simon-Fekete-Kerényi háromszögben képzelendő el, Tormay Cécile nagys’asszonnyal és Bayer Zsolt írófejedelemmel megtámasztva, akkor ebben az ügyben is le lehet rólunk mondani.

Már csak az lenne nagyon üdvös, ha nem csak rólam és a családomról, hanem a pénzemről is lemondanátok. Isten bizony el tudnám én költeni másra is az adómat, mint arra, hogy finanszírozzam a ti ámokfutásotokat. adomany-1