Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás: Elmélkedés a „bizonytalan” szavazókról

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt mondják a nálam okosabb emberek, (politikusok, politológusok, közvélemény-kutatók, elemzők, stb.), hogy méréseik szerint a bizonytalan szavazók száma jelenleg 34%-ra tehető.

Hitetlen ember lévén azonban tagadom, hogy bizonytalan szavazók lennének-e egyáltalán. Bizonytalan szavazó az én meglátásom szerint ugyanis nincs!

Aki mégis róluk vizionál, az szerintem csak lufikat hámoz, és hamis illúziókat kerget. Mindazonáltal bizonytalan szavazónak nevezni 34 százaléknyi magyar embert, hát már bocsánat, de ez minimum annyit jelent, hogy döntésképtelennek, kvázi szenilisnek hisznek bizonyos szavazásra jogosult, ám a politikától magukat okkal távol tartó személyeket. Súlyos, szűk látókörre valló ítélet ez, amely egyrészt orbitális hazugság, másrészről pedig egyfajta aljas és sértő cselekedet is egyben az érintettekre nézve.

Annak a bizonyos 34%-os kiábrándultságnak bizony oka van. Ha pedig az okot nem látjuk, vagy éppen nem akarunk arról tudomást venni, akkor nem is érthetjük a „bizonytalan” szavazóként ledegradált embertársaink nagyarányú kiábrándulását sem. Figyelemre méltó jelenség, hogy a magyar politikától megcsömörlött szavazásra jogosult emberek aránya már egyáltalán nem elenyésző, mert szerény becsléseim szerint az ő számuk úgy cirka másfél és kétmillió főre tehető. Ennyi emberrel, plusz a már meglévő, mondjuk ki őszintén, csekély számú de fanatikus szavazóbázissal, akár már simán választást is lehetne nyerni, csak a magyar balliberális érzelmű pártok közül éppen senki nincs, aki őket megszólítsa.

A mai bizonytalanok, ha lehet őket egyáltalán annak nevezni, nem a Fidesz és nem a Jobbik, hanem az egykori balliberális érzelmű pártok, az MSZP és az SZDSZ szavazóbázisát képezte.

Ez a tény, úgy Gyurcsány Ferencnek, mint pedig Botka Lászlónak, egy olyan tabutéma, amelyet kimondani egyikük sem mer. Ehelyett sunyin lapítanak és összefogás címszó alatt egymást alázzák.

Kár kerülgetni a forró kását, és folyton csak a bizonytalan szavazókra adni az utat, hiszen a folyamat annyira kézenfekvő, mint a matematikában az egyszeregy.

A balliberális érzelmű pártokból való kiábrándultság oka, a Bajnai Gordon-féle nyugdíjkorrekció.

Nem Gyurcsány Ferenc elhíresült őszödi beszéde miatt veszített az MSZP, hanem az általuk véghezvitt és a sokak életét megkeserítő nyugdíjkorrekció miatt rendült meg irántuk a bizalom. Ezután tört meg a balliberális oldal gerince, s nyerhetett a Fidesz főlényes kétharmados győzelmet, s lett a semmiből a Jobbik. Olyan megyékben és kerületekben veszített az MSZP, amelyekben jóllehet évtizedekig stabil szavazóbázist jelentett a számukra. Az MSZP a nyugdíjkorrekcióval a saját szavazóbázisának üzent hadat, akik azt úgy „hálálták” meg nekik, hogy egyrészt nem mentek el szavazni, másrészt pedig jelentős részük a Fideszre és a Jobbikra adta a voksát. Ők azok a kétkezi melósok, akik hajnalok hajnalán keltek, reggel fél ötkor már buszoztak, és akik nosztalgiából – a régmúlt szép megbecsült munkásidőket idézve – rendre az MSZP-re szavaztak. És ha kellett, a második fordulóban az SZDSZ-re is voksoltak. Az egykoron „csendes többségnek” is mondott balliberális szavazótábort azonban csúnyán megalázták.

Képes felfogni Gyurcsány Ferenc és Botka László, de legfőképpen Bajnai Gordon, (gyanítom, őt már aligha érdekli) hogy mit jelent az évtizedek során a munkájukból fakadóan egy csomó szakmai ártalom okozta krónikus betegséget összeszedő fizikai dolgozó számára az a plusz 5 év, amit nekik köszönhetően most kénytelenek elviselni? Hogy mit jelent sokunknak két, vagy több sikeresen átélt szívinfarktus és negyvenkét keményen ledolgozott év után még plusz öt évet közmunkában, fizikai munkát végezve és emberi méltóságunkban megalázva, a nyomorunkkal küszködve lehúzni?

E téma kapcsán számtalan szomorú élettörténetet tudnék felhozni, de nem teszem, mert nem szeretném az olvasók érzelmeit borzolni. Bizony, sok ember a Bajnai-féle nyugdíjkorrekciót úgy éli meg, hogy elvettek 5 évet az életükből.

Öt év, de sem Gyurcsány Ferenc, sem pedig Botka László nem képes elismerni, hogy azt a bizonyos nyugdíjkorrekciót, amelynek ők is a tevékeny részesei voltak, súlyos hiba volt meglépni.

A döntés joga természetesen az övék. Döntsék el, hogy kormányozni szeretnének-e, vagy csak az a céljuk, hogy elérjék azt a bizonyos limitet, ami a parlamentbe való bejutáshoz elég.

Aztán ne csodálkozzanak majd azon sem, ha a Fidesz 2018-ban kétmillió háromszázezer emberrel fog választást nyerni. Vagy még kevesebbel.

Summa summarum: bizonytalan szavazó nincs, csak emberi méltóságában megalázott ember. Sebaj, én már mindenre felkészültem. Kínomban, dúdolva egy dalt, még jópofát is vágok hozzá, s reménykedem, hogy talán még nekem sem kell szégyenkeznem, ha megérem, és egyszer nyugger lehetek.

Jó egészséget mindenkinek!

Frissítés 2017 szept. 21.-én. Erről beszéltem. Lévai Katalin az MSZP volt esélyegyenlőségi minisztere meglátta a tátongó űrt, és nyugdíjas pártot alapított. Nem szívesen mondok ilyet, de innentől kezdve az MSZP és a DK kezdhet imádkozni.

Bogdán Géza

Géza blogjaadomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.