Erotikus kalandom Tibivel

Illusztráció: lightstargod Illusztráció: lightstargod

Nemrégiben átmenetileg hazánkba érkezett két gyerekem a háromból. Az öröm megzavarhatta a fejemet, mert hirtelen feltankoltam a szekrényt csokival. Fene tudja, miért gondoltam, hogy nem palacsintát, fánkot, sajtos szalagot, madártejet fognak kérni, hanem jómagyar csokikákat. Nyilván palacsintát, fánkot, sajtos szalagot, madártejet kértek (csak egy hétig voltak itthon, ezért csak ezeket), de még az utolsó nap reggelén volt alkalmam pár tepsi diós csigát sütni, mert a legkisebbem párja szerint az a világon a legfinomabb és természetesen csak én tudok olyat sütni. Ezért rákérdezett a gyerekre az utolsó előtti nap éjjelén a fészbukon: ugye, hozol? Nanáhogy, imádok hajnal négykor kelt tésztát dagasztani. Szóval én örültem, a gyerek is örült, mert így számos alsógatya és egyéb ruhanemű szorult ki a bőröndből, de ment a diós csigabiga.

A csoki maradt a szekrényben. Egészen máig, amikor belém hasított a vágy, hogy valami édeset ennék. Ilyenkor többnyire belenyalok a magam készítette szilvalekvárba, vagy bekapok egy szem – szintén önkezemmel gyártódott, sőt, saját kézzel anyuék kertjében szüretelt fügéből készült – befőttet. Végszükség esetén a két hétig a konyhámat elfoglaló – áztatom, áztatom, kandírozom, üvegekbe rakom, minden ragad – zöld dió befőttbe zabálok bele. Most nem, mert ott a szekrényben a finom csoki.

Magyar, mert magyar ember magyar csokit vásárol! A Tibi pedig magyar. Gondoltam én, hülye. Nem is akármilyen, kapucsínókrémes. Töltött. Nyami. Keservesen kibontom a hermetikus csomagolásból (biztosan azért így csomagolták, hogy ha az űrhajósok ilyet visznek magukkal egy hosszasabb Mars-expedícióra, akkor is tartsa a formáját. Ez tartja.) és rácsodálkozom az öklömnyi csokikockákra. Bevallom, nem szeretem úgy telitömni a számat bármivel, hogy be se tudjam csukni. Csokival sem. Márpedig egy-egy töltött kocka legalább kétszer, de inkább négyszer akkora, mint amekkora számomra komfortos lenne. Nem baj, kettétörök egyet.ti

Nem török. Szétnyomok, kipréselem belőle a gyanús színű és állagú töltőanyagot. Nem baj, így is jó, elvégre magyar! Nemzeti. Hammm! És várom a katarzist. Jön is. Valami beazonsíthataltan ízű, teljesen jellegtelen, ragacsos, gejl-édes kulimász ragad a szájpadlásomra, fogamra, nyelvemre. A cukrozott cukor ízű tölteléket egyben tartó csokoládéburkolatról meg kiderül, hogy nem csokoládé. Hogy micsoda, azt nem tudom, én leginkább hőre keményedő bakelitre tippelek az íze és állaga alapján.

Tibi, hogy ott rohadna meg a gyártód, ahol van! Ki csinált téged és miért? Szemüveg elő – a kék alapon kék apróbetűhöz mikroszkóp is jól jött volna – keresem a bűnöst. A Bonbonetti Kft. forgalmazza. Ez mondjuk pont nem érdekel, mert ki a gyártó. Egyértelműen nem derül ki (mondjuk a helyükben én is letagadnám ezt a förtelmet), de talán ez a ROSHEN Confectionery Corp. lehet a ludas. Származási hely: EU. Köszike.t1

Most itt lapít mellettem Förtelemke (ezt a nevet adtam neki a Tibi helyett, mert ez jobban illik hozzá), felbontva. Nem csak pocsék, büdös is. Az a jellegzetes, gagyi bevonómassza szaga van, ami a nagyiék által boldogan hazacipelt húsvéti csokinyúlnak, amiből egy fél méteres példányt lehetett venni régebben kétszázért és a nagyi nem értette, miért kellene inkább picit venni drágábban, mit nagyot olcsóbban. Szerencsére a kukásautó elbírta és soha nem árulta el a nagyinak, hová tűnt a csecse papírba tekert tapsifüles.

Na ez, az izé olyan szagot áraszt, amit csokoládé soha, semmiféle körülmények között nem. A véletlenül lenyelt darabka (nem tudtam elég gyorsan kiköpni) most itt ül a gyomromban, mint egy utcakő és még nem döntötte el, hogy marad, vagy sem. Fura érzés, mert bár érintőlegesen szexuális kapcsolatba kerültem Tibivel (kib*sztam a kukába), terhes mégsem lehetek tőle. Vagy igen?ti3adomany-1