Elvégre szabadságharcos és kerítésépítő nemzet lennénk, vagy mi a szösz

Illusztráció: Orbán Viktor/Facebook Illusztráció: Orbán Viktor/Facebook

A jegyző elvenné a látássérült házaspár vakvezető kutyáját – írja a Hír TV.

Hát én nagyon gratulálok innen is Tápiószele jegyzőjének és sok boldogságot kívánok a házassághoz. Vannak ugyan kétségeim, hogy találnak majd olyan anyakönyv vezetőt, aki összeadja őket, de fő az optimista hozzáállás.

Amúgy kicsit sem vicces a hír – csak a címe, de az legalább nagyon -, miszerint a településen egy látássérült házaspár három kutyája – ebből az egyik vakvezető – rendszeresen kimászik a kerítés alatt és félelemben tartja a szomszédságot, ezért a jegyző el óhajtja kobozni a kutyusokat.

Lehetne erről nagyívű és felháborodott cikket írni, de miután nem vagyok ott és nem ismerem az esetet, inkább megpróbálom több oldalról átgondolni a dolgot.

Amennyiben a kutyák valóban kimásznak a kerítésen, mert az sérült, első körben talán célszerű lenne segítséget felajánlani a házaspárnak és mondjuk együttes erővel rendbetenni a kerítést. Akár még Orbán Viktornak is lehetne írni egy levelet ebben az ügyben, ő nagy kerítésépítő hírében áll. Hátha van egy kis maradék drótháló a sokmilliárdos projektből és telik 10-20 méter megjavítására, vagy akár új kerítés felhúzására is. Elvégre szabadságharcos és kerítésépítő nemzet lennénk, vagy mi a szösz.

Ha a közösség nem óhajt ebben tevékenyen részt venni, akkor akár az önkormányzat is beszállhatna a projektbe, mondjuk a jegyző koordinálásával. Ha másért nem, akkor azért, mert segíteni jó. Meg azért, mert emberek vagyunk. Meg még azért, mert talán két látássérült ember nem tudja megjavítani a kerítést.

Ha mindez megtörtént – felajánlották a segítséget, de a házaspár nem kért belőle – és a kutyák valóban veszélyesek a környezetükre, akkor talán fel kell szólítani a házaspárt arra, hogy keressenek új gazdit a két kutyusnak, mert ők nem jó gazdik. Senki nem köteles eltűrni, hogy két nagytestű kutya terrorizálja. Márpedig a rosszul nevelt kutya képes félelemben tartani a környezetét és szerintem a szomszédok jogait nem írja felül a házaspár kutyaszeretete sem.

Azért két kutyáról beszélek, mert a harmadik vakvezető és valószínűtlennek tartom, hogy lenne jogköre a jegyzőnek egy segítőkutya elkobzására. Miután az ilyen kutya soha, semmiféle körülmények között nem támad emberre, valami nem stimmel a sztoriban. Ha van valami, ami biztos, az az, hogy vakvezető kutyától senkinek sem kell félnie, azok nagyon jól kiképzett állatok.

Ráadásul a kerítést már megcsinálták, tehát elvileg a kutyák nem juthatnak ki. Ezért az a kérdés, hogy akkor most mi a bánat van? Annak ellenére, hogy az ebek már nem tudnak kijutni és így a szomszédok sem tartanak tőlük, a jegyző mégis el akarja őket kobozni? Miért? A szomszédok mit szólnak mindehhez? Valóban félnek a kutyusoktól és valóban nincs annyi emberség bennük, hogy segítenének tényleg jól megcsinálni a kerítést – amennyiben az továbbra sem tölti be a feladatát -, vagy tényleg kezelhetetlen a helyzet és a jegyző a szomszédok jogait védi? Ugyanis előfordul olyan is, hogy – bár az alap sztori nagyon megható – de mégsem úgy van egészen, ahogy elsőre gondolná az ember.

Mindenesetre nem ártana, ha az összes érintett magába szállna egy percre és közös erővel igyekeznének megoldani a helyzetet, mert amikor a sajtóhoz kell fordulni ilyesmivel, akkor már régen rossz. Szerintem.adomany-1