Február 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Elvégre szabadságharcos és kerítésépítő nemzet lennénk, vagy mi a szösz

A jegyző elvenné a látássérült házaspár vakvezető kutyáját – írja a Hír TV.

Hát én nagyon gratulálok innen is Tápiószele jegyzőjének és sok boldogságot kívánok a házassághoz. Vannak ugyan kétségeim, hogy találnak majd olyan anyakönyv vezetőt, aki összeadja őket, de fő az optimista hozzáállás.

Amúgy kicsit sem vicces a hír – csak a címe, de az legalább nagyon -, miszerint a településen egy látássérült házaspár három kutyája – ebből az egyik vakvezető – rendszeresen kimászik a kerítés alatt és félelemben tartja a szomszédságot, ezért a jegyző el óhajtja kobozni a kutyusokat.

Lehetne erről nagyívű és felháborodott cikket írni, de miután nem vagyok ott és nem ismerem az esetet, inkább megpróbálom több oldalról átgondolni a dolgot.

Amennyiben a kutyák valóban kimásznak a kerítésen, mert az sérült, első körben talán célszerű lenne segítséget felajánlani a házaspárnak és mondjuk együttes erővel rendbetenni a kerítést. Akár még Orbán Viktornak is lehetne írni egy levelet ebben az ügyben, ő nagy kerítésépítő hírében áll. Hátha van egy kis maradék drótháló a sokmilliárdos projektből és telik 10-20 méter megjavítására, vagy akár új kerítés felhúzására is. Elvégre szabadságharcos és kerítésépítő nemzet lennénk, vagy mi a szösz.

Ha a közösség nem óhajt ebben tevékenyen részt venni, akkor akár az önkormányzat is beszállhatna a projektbe, mondjuk a jegyző koordinálásával. Ha másért nem, akkor azért, mert segíteni jó. Meg azért, mert emberek vagyunk. Meg még azért, mert talán két látássérült ember nem tudja megjavítani a kerítést.

Ha mindez megtörtént – felajánlották a segítséget, de a házaspár nem kért belőle – és a kutyák valóban veszélyesek a környezetükre, akkor talán fel kell szólítani a házaspárt arra, hogy keressenek új gazdit a két kutyusnak, mert ők nem jó gazdik. Senki nem köteles eltűrni, hogy két nagytestű kutya terrorizálja. Márpedig a rosszul nevelt kutya képes félelemben tartani a környezetét és szerintem a szomszédok jogait nem írja felül a házaspár kutyaszeretete sem.

Azért két kutyáról beszélek, mert a harmadik vakvezető és valószínűtlennek tartom, hogy lenne jogköre a jegyzőnek egy segítőkutya elkobzására. Miután az ilyen kutya soha, semmiféle körülmények között nem támad emberre, valami nem stimmel a sztoriban. Ha van valami, ami biztos, az az, hogy vakvezető kutyától senkinek sem kell félnie, azok nagyon jól kiképzett állatok.

Ráadásul a kerítést már megcsinálták, tehát elvileg a kutyák nem juthatnak ki. Ezért az a kérdés, hogy akkor most mi a bánat van? Annak ellenére, hogy az ebek már nem tudnak kijutni és így a szomszédok sem tartanak tőlük, a jegyző mégis el akarja őket kobozni? Miért? A szomszédok mit szólnak mindehhez? Valóban félnek a kutyusoktól és valóban nincs annyi emberség bennük, hogy segítenének tényleg jól megcsinálni a kerítést – amennyiben az továbbra sem tölti be a feladatát -, vagy tényleg kezelhetetlen a helyzet és a jegyző a szomszédok jogait védi? Ugyanis előfordul olyan is, hogy – bár az alap sztori nagyon megható – de mégsem úgy van egészen, ahogy elsőre gondolná az ember.

Mindenesetre nem ártana, ha az összes érintett magába szállna egy percre és közös erővel igyekeznének megoldani a helyzetet, mert amikor a sajtóhoz kell fordulni ilyesmivel, akkor már régen rossz. Szerintem.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.