Mert itt vagy a Fidesz menti meg a nemzetet, vagy senki

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Soros bábszínházban nem veszünk részt

– ezzel a rövid, de annál velősebb röffenéssel zárkózott el a Fidesz attól, hogy részt vegyen a Gulyás Márton-féle Közös Ország Mozgalom – ellenzéki pártok képviselőinek részvételével zajlott – vasárnapi rendezvényén, ahol az ukrajnai kisebbségek – kiemelten a magyar kisebbség – anyanyelvi oktatását gimnáziumi szinten megtiltó/felső tagozatban korlátozó törvény ellen tiltakoztak a jelen lévők. A megmozdulás ötletét a Heti Válasz újságírójának, Stumpf Andrásnak a publicisztikája adta, aki azt írta:

… ha a civilek vagy akár a balos pártok megszervezik a hatalmas tüntetést, kivételesen rám is számíthatnak. Ott leszek. Most ugyanis teljesen lényegtelen, ki milyen párti vagy világnézetű. 

És a civilek megszervezték. Akkor is, ha 150 emberről nem feltétlenül lehet elmondani, hogy tömeg volna. Akkor is, ha a határon túli magyarság megvédése – szándékosan leegyszerűsítve fogalmazok – a Fidesz mindenkori kiváltsága és előjoga. Miután Stumpf  András – aki publicisztikájával egyébként megnyerte a konferanszié szerepét is ezen  rendezvényen – azt mondta, hogy egy nagyon fontos nemzeti ügyben szeptember 10-én megvalósult a nemzeti egység, lenne nekem ezzel kapcsolatban néhány ártatlan észrevételem.

Arra különös tekintettel, hogy a Fidesz flegma, gyomorforgató kifogása abban a kontextusban értelmezendő, miszerint az érdemi diplomáciai tevékenység helyett leggyakrabban a nagyköveteket ide-oda rángató, a deszkán pattogó kecskeszar szerepében tetszelgő Szijjártó Péter külügyminiszter korábban arról tajtékzott, Ukrajna hátba szúrta Magyarországot. Tegnap pedig már arról filozófált, hogy

minden európai és globális fórumot fel fog használni, hogy ez a jogszabály ne léphessen hatályba.

Hogy jön ide Soros, egyáltalán nem tisztelt állam- és kormánypárt? És hogy jön ide a nemzeti egység, újságíró úr? Ezt a két kérdést nem volna haszontalan tisztázni, mielőtt újabb nagyotmondásokra ragadtatjuk magunkat. Teljesen alaptalanul és indokolatlanul.

Azt örömmel látom, hogy a nap 24 órájában Európát köpködő magyar kormány európai fórumok segítségére számít ebben a kérdésben. Elegáns, mint minden, amihez hozzányúlnak, bár ez itt most a legkevésbé érdekes. Normális körülmények között ez a normális, a járható út. Pontosabban az lenne, ha a Fidesz számára azok lennének a szövetségesek, akiket stratégiai megfontolásokból ellenségként hurcol körbe nyolcadik éve a nagy nyilvánosság előtt.

Az viszont korántsem érdektelen, hogy ebben az öblös sorosozásban megint tökéletesen megjelenik a Fideszben gyökerező NER kocsma- és ököljog politizálásának/nemzetpolitizálásának (?) kvintesszenciája. Az, hogy miután a régen elfeledett ellenzékiség éveiben többé és kevésbé érthető volt, hogy a mára megvénült, sosem volt demokraták mindent a konfrontáció egydimenziós sikerágazatára építettek, a pitiáner szarrágáson túl most, kormányzati pozícióból sem futja többre.

Nekem senki ne mondja ezek után (igaz, eddig se nagyon kellett volna), hogy a nemzeti szónak bármi köze van a Fideszhez. Sőt, azt se mondja senki, hogy ameddig a Fidesznek lapot osztanak a magyar közéletben, a nemzeti egység akárcsak elérhető közelségbe kerülhet. És bár az kivételesen (még) nem hangzott el, hogy az ellenzék 2004. december 5-e okán kussoljon a határon túli magyarokat érintő kérdésekben, 2017. szeptember 10-én nem hogy semmiféle nemzeti egység nem valósult meg, tisztelt Stumpf András, de teljesen világosan kiderült: a Fidesszel soha, semmilyen ügyben nem lehet együttműködni. A Fidesz nem egy politikai párt, hanem egy gazdasági érdekek által vezérelt maffiaszerű alakulat. A Fidesz kvázi illegitimnek tartja az ellenzéket. A Fidesz számára a hatalmi játszmák felülírják a határon túli magyarok sorsát. Is.

És noha elég nehéz lenne önmagán túlmutató sikerként értelmezni a tegnapi szimbolikus ellenzéki összfellépést az ukrajnai magyarok ügyében (pedig az ilyen típusú állásfoglalások igen fontosak lennének annak a beteg mentalitásnak a lebontásában, hogy aki nem fideszes, az gyűlöli a határon túli magyarokat, tehát a határon túli magyarok ennek okán csak a Fideszre szavazhatnak), az teljesen világos, hogy a kormánypárt nem hajlandó elengedni ezt a nemzetinek csúfolt, határon túli magyarokkal kapcsolatos ügyet. Amit – lássuk be – nem volt nehéz kisajátítaniuk, de mára azt is elvitatják mindenki mástól, hogy egyáltalán beszéljenek róla.

Az ember pofájáról lesül a bőr, hogy miközben az egyébként is nehéz helyzetben lévő, háború által sújtott Ukrajnában élő magyarok számára hatalmas vérveszteséggel jár egy ilyen elmebeteg nyelvtörvény elfogadása (igen, az ukrajnai magyarok járulékos áldozatai az ukrán-orosz konfliktusnak), a Fidesznek most is csak egy ócska, lekezelő sorosozásra futotta.

Mert ha az ellenzék nem tesz semmit, nem tiltakozik, nem emeli fel a szavát, akkor rohadjanak is meg, mert Soros. De ha az ellenzék tesz valamit, tiltakozik, felemeli a szavát, akkor is rohadjanak meg, mert Soros. Vagy mert Trianon, mert a nemzetijobboldal, mert Gyurcsány, mert a hazaárulók, mert mi megvédjük. Mert ha a Fidesz áll elő a demagóg uszító hülyeségeivel, vagy Petike áll neki toporzékolni és szájbavágni a fél világot, az nemzetileg hősies cselekedet. Ha az ellenzéki pártok – az ellenzékiséggel együtt járó korlátozott lehetőségek mellett – tesznek hasonlót, akkor Soros bábjai ők, és fújj.

Vagyis a Fidesz szerint bárki, aki a határon túli, jogaitól megfosztott magyarság mellett kiáll, az azért teszi, mert Soros aknamunkája van a háttérben. Vagyis a Fidesz szerint, aki nem velük van és kiáll egy jó ügyért, az nem létezik (Rákosi elvtárs lájkolná ezt). Mert itt vagy a Fidesz menti meg a nemzetet, vagy senki. Mert a megmentés, a kiállás olyannyira a Fidesz kiváltsága, hogy az sem baj, ha beledöglünk testületileg, csak nehogy a balliberális ellenzéki csürhe a szájára vegye a nemzeti ügyet.

Ez a Fidesz legfőbb politikája. A korrupció mellett. Még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy Orbán szektája pártja egy oldalon áll a mindenkori ellenzékkel bármilyen kérdésben. Mert akkor kit fog gyűlölni az istenadta, ha konszenzus van egy valóban nagyon súlyos nemzetpolitikai kérdésben? Vagy egy másikban, vagy egy harmadikban.

És itt a kör be is zárult, tisztelt álnaiv újságíró úr! Bőven itt lenne az ideje leszámolni az olyan illúziókkal, hogy a Fidesz számára létezik akár egyetlen olyan ügy is, amelyben félre tudja tenni, hogy ki milyen párti vagy világnézetű. Ez itt egy végtelennek látszó háború a hatalomért. Elvek, erkölcsök nélkül. A mélyen tisztelt határon túli magyarságnak sem ártana tisztában lenni ezzel. A gyurcsányozás és trianonozás nem fog átsegíteni senkit a szakadékon. Sehol. Ukrajnától Romániáig sehol. adomany-1