Vona Gábor pontosan tudja, ahogyan Orbán Viktor is pontosan tudta

Fotó: MTI Fotó: MTI

Miközben a kötcsei párhuzamos univerzumban zajló történések okkal és joggal foglalkoztatták a hétvégén, és azóta is a közvéleményt – igaz, nem elsősorban az ott elhangzottak, mert az elég egyértelmű, hogy kormánypárték már semmi újat nem tudnak üzenni miután nyolcadik éve folyamatosan azon vergődnek, hogy a puskaporos hordón ülünk, ellenségek támadnak mindenhonnan, senki másra nem számíthatunk csak a Fideszre életérzést szétterítsék a társadalomban – az állampárt halálos ellenségének számító, a Simicska Lajos másik patás ördöggel egy platformra helyezett, egy kalap alatt köpködött Jobbik igazán bravúrosnak mondható ötlettel hozakodott elő.

Nehéz szívvel ugyan, de kénytelen vagyok majdhogynem kiváló politikai kommunikációs húzásnak minősíteni Vona Gábor Európai Bizottságnak címzett nyílt levelét. Nem abban az értelemben, hogy az ország profitálni tud belőle akár egy pillanatra is (szó nincs erről), hanem a Fidesszel vívott csatározás tekintetében. Ameddig a narancssárga úri közönség panyolai pálinkával csinált helyet Németh Szilárd csorbájának, Vona Facebook-oldalán jobbikosította Orbán Viktor korábbi, Jean-Claude Junckernek címzett levelét.

 

Bevallom, én sehonnan nem láttam jönni ezt a lépést, de mielőtt elismerő bólogatásokra és szimbolikus hátbaveregetésekre adná bárki is a fejét (aki eddig még nem tette), hogy mekkora nagy arc, micsoda zseniális politikus ez a Vona Gábor, tisztázzunk néhány dolgot.

Miután az Európai Bizottság két napja világossá tette, hogy nem finanszíroz kerítéseket, és miután azt is leírták, hogy a mindenkinek járó szolidaritás elől természetesen Magyarország vonatkozásában sem zárkóznak el (Rogán Antal és a Fidesz természetesen harcol tovább, ahogyan várható volt, ők semmit nem értettek meg a levélből, tartják a markukat bőszen, és már nem kérnek, hanem követelnek) Vona nyílt levele legalább annyira álságos, mint amennyire populista, demagóg és szakmaiatlan. Egyszerre.

Elvtársak a mocsári trollkodásban! Úgy látszik, tényleg nem hiába járt itt Putyin apátok

Vona Gábor pontosan tudja, ahogyan Orbán Viktor is pontosan tudta, amikor levélbe öntötte kendőzetlenül pofátlan követelését, hogy eleve kudarcra ítélt próbálkozás ez, semmilyen erkölcsi, jogi hivatkozási alapja nincs, de a szokásos szemfényvesztésre, parasztvakításra, figyelemelterelésre és a választási kampányhoz kiváló muníciót biztosítító Európa-ellenes uszításra tökéletesen megfelel.

A Jobbik elnöke pedig semmi mást nem csinált most – miközben a Fidesz bebaszott Kötcsén és időlegesen felfüggesztették a Vona Gábor megsértette a nyugdíjasokat, Vona Gábor kérjen bocsánatot a nyugdíjasoktól című folytatásos műsorukat -, mint meglovagolta Orbánék lábszagú vinnyogását. Jobbikosította a napokkal ezelőtt lejátszott fideszes gátlástalanság lemezét, betakarózott a magyar emberekkel és hülyíti a cukisodásba már így is belezavarodott tábort.

Az Orbán Viktor kérése mind a Jobbik, mind a társadalom többségének megítélése szerint jogos résznél egyenesen felröhögtem. Kínomban, nyilván. Mert azt a hülye is látja első ránézésre, hogy ez a levél egyáltalán nem Junckernek szól, nem az Európai Bizottságnak szól, hanem a kerítésekkel, migránsokkal, válogatott riogatásokkal pártszínezettől függetlenül lázba hozható, kéményen dolgozó magyar kisembereknek. A bérunió című jobbikos kampánytémával nyakon öntött egyszerre hízelgő, egyszerre elhatárolódó, egyszerre földig hajló, egyszerre bíráló hablaty számomra elsősorban azért szörnyű, mert szarelkenés íze van, és ugyanazokat a rongyosra cincált húrokat próbálja megpengetni az emberek lelkében, amelyekre a Fidesz már – lássuk be, elég nagy sikerrel – ráakaszkodott.

Arról van szó, hogy Vona Gábor pontosan tudja, hogy az Unió nem kért, nem hagyott jóvá semmilyen kerítést, így nem is áll módjában finanszírozni azt. Se a felét, se a negyedét, egyetlen tartóoszlopát sem. Az Európai Unió mindazonáltal eddig is, és a jövőben is támogatni fogja a határvédelmet, jóval azon felül, amennyi menekültet Magyarország nem hajlandó befogadni. De ami talán a leghajmeresztőbb ebben az egészben, hogy Vona Gábor ezzel a levéllel mintegy legitimálja azt a bizonyos 270 milliárd forintot is, amit a Fidesz átláthatatlanul, titkosítva elköltött kerítés, határvédelem címszó alatt. Holott Vona Gábornak pontosan kell tudnia, hogy ennek a csillagászati, pofátlan összegnek legfeljebb töredékét költötte a kormány a ki tudja hány nyelven beszélő csirkehálóra.

Tehát Vona Gábor ahelyett, hogy a magyar emberek érdekeit valóban szem előtt tartva arra szólítaná a Fideszt, hogy fillére számoljon el azzal a pénzzel, aminek a felét a kétirányú szolidaritásra hivatkozva most az Európai Bizottságon próbál behajtani, szépen beáll a fideszes propaganda mögé és az elvtelen kunyerálókkal egy követ fújva elmagyarázza, hogy miért jogos az, ami jogtalan. Az egyrészt-másrészt típusú halandzsázással mindeközben tele a padlás. Mert vagy Orbánék provokációja mellé állsz és támogatod mindenféle félrebeszélések nélkül, vagy azt mondod, hogy ennek az irdatlan összegnek a felhasználási módját totális homály fedi, vagyis igen nagy valószínűséggel ellopták annak a pénznek a tetemes hányadát. Ha ez így van, akkor pedig az Európai Unió nem finanszírozhat korrupt ügyleteket, és nem térítheti meg azt, aminek egy gátlástalan kormány a seggére vert.

És akkor még mindig nem beszéltünk arról, hogy úgy követeljük  a jussunkat, hogy ráadásul ennek a kerítésnek a gyakorlati haszna annyi, hogy áttolta a szart más országokra, miközben a de facto határvédelem – beleértve a katonák, rendőrök, szolgálatot teljesítők megbecsülését is – nem kevés kívánnivalót hagy maga után.

Szóval az van, Gábor, hogy ez így ocsmány és visszataszító. Mert az agyukat gondolkodásra használó magyar emberek, akik nem ültek fel a fideszes nyugdíjasriogatásnak sem, és el tudták dönteni maguktól is, hogy meg akarnak sértődni a kijelentéseiden a központi utasítás szerint, vagy inkább nem, egyáltalán nem értenek egyet Orbán követelésével. Mert pontosan tudják, hogy mint annyiszor eddig is, amikor a Fidesz melldöngetve megvédte ( a megtakarításaikat, a jelenüket, a jövőjüket), valójában kifosztotta, meglopta őket.

Ezért álságos ez az egész, tisztelt Vona Gábor! Ez a pénz – akármennyi is tulajdonképpen – nem Brüsszel sara, hanem a Fideszé. És nincs egyrészt, másrészt. Vagy egyenesen beszéltek, vagy ugyanazt csináljátok, mint azok, akiket állítólag le akartok váltani. Kampányhúzásnak, politikai kommunikációs cselnek, népbutításnak kiváló, de egyébként nettó fideszes akció. Nem az első, és félek, hogy nem is az utolsó.

adomany-1