Mágikus erő és tömény hányinger

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

„Ahogy Kossuth Lajos sem pusztán érvelés logikájával, eszméi tisztaságával hatott, hanem személyiségéből eredő karizmával, így Orbán Viktornak is olyan mágikus ereje van, a mi a rabul ejti az emberek egy részét”

– ezt nyilatkozta a hvg.hu megkeresésére Szőcs Géza költőfejedelem, babérkoszorús irodalomcsináló, közönséges alattvaló és politikai fegyverhordozó, a miniszterelnök valagát hosszú évek óta kritikátlanul fényesre nyaló, erdélyi származású igazmagyar és sámándob-szakértő, midőn a minap publicitást nyert csenevész, versnek csak jóindulattal nevezhető műkínlódása meglehetős megrökönyödést (alliterálok, mint a kurvaélet) váltott ki az internetfogyasztó közönség tekintélyes részéből.

A kollégának tegnap több ízben is elgurultak a szimbolikus gyógyszerei, midőn magába szívta a magaskultúra eme kortárs darabjának sorait, így nekem ezzel már nem kell foglalkoznom. (Nyakában cséplőgép,/ki ez a vándor?/Karcagról indult./Fazekas Sándor.) Van, akit Gálvölgyi János előadása enyhe vigasszal tölt el, én a magam részéről sem igazán tudok mit kezdeni sem a zavarba ejtő poénokkal, sem az egymás után erőltetett kínrímekkel és úgy egyáltalán ezzel az önkéntes, szolgai bárgyúsággal.

Ugyanakkor ezt itt nem a verselemzés helye, ez a naplórészletbe csomagolt óvodás taknyon csúszás semmilyen értelemben nem inspirál. Szőcs Géza abszurd magyarázataival megtoldva viszont annál inkább szóra érdemes ez a szégyenteljes vergődés. Sokan másokhoz hasonlóan Szőcs Géza tökéletes megtesítője annak a NER-nek, amely faékegyszerűségével tapos el mindent és mindenkit, ami és rajta kívül létezik.

  • Egyfelől a „lézer-szeműnek” nevezett Lázár János nem sértődött meg a versen, sőt, egyenesen szarkasztikus remekműnek (jesszusom!) nevezte.
  • Másfelől Rogán még nem reagált, de amennyire vicces fiú, tuti nem fog megorrolni a költőóriásra.
  • Harmadrészt a kobra nem a mérges kígyóra vonatkozik, parasztok, hanem a miniszterelnök személyiségének hipnotikus voltára. Vagyis Kossuth-analógia, karizma, rabul ejtő mágikus erő.
  • És végül Szőcs Géza kultúrember öndefiníció szerint elsősorban költő, nem pedig politikus. Egy költő számára pedig a lehető legtermészetesebb, ha nem kozmetikázza gondolatait.

Abban egyetértünk, hogy embernek kellene lennie a talpán annak, aki ezeken a gyermeteg gondolatokon bármilyen kozmetikázni valót találna. De a minőség másodlagos, ennyire futja.

Az viszont sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen törött gerincű csúszómászónak kell lennie annak a Szőcs Gézának, aki Ceaușescu elnyomó diktatúrájában harcos ellenálló volt, aki értelmiségiként az életét is kockára tette a rezsim elleni fellépés jegyében, akit a román államvédelmi hatóság (Securitate) többször letartóztatott és bántalmazott szamizdat kiadvány szerkesztése miatt?

Mekkora takony ember az, aki ezzel a múlttal egy épülő diktatúrát szolgál alattvalóként? Mi esett ki ennek az embernek az elmúlt években, hogy arra érez késztetést, hogy elemi iskolások szintjén verset írjon a jelenlegi államhatalom oszlopos figuráiról, és dicsőítse a mágikus erejű karizmatikus vezért?

Nem sok emlékem van arról a sötét, gyalázatos, büdös diktatúráról, amiről Szőcs Gézának viszont sokkal több emléke van, de az ilyen gyagyás, dicsőítő versikék, az önkéntes szolgalelkűség eme szégyenteljes megnyilvánulásai engem is mellbevágnak. Hogy az az ember, aki onnan jött, ahonnan, akinek olyan múltja van, amilyen, akinek az apja maga is a Securitate ügynöke volt (nem mellesleg a saját fiáról is jelentett!), aki a saját bőrén érezte, milyen alattvalónak lenni, most egy olyan rendszer konszolidálásában segédkezik, olyan politikusnak, államférfinak, embernek silány, ócska, kisstílű maffiózókat rajzol meg versben, akik szolgákban gondolkodnak állampolgárok helyett, akik törvényesítik a gazemberséget és a lopást.

Kétségtelen, hogy Gézuka egyedül is képes lesz kaviárt zabálni és bebaszni azon a születésnapon

Géza, ne áltasd magad azzal, hogy költő vagy és nem politikus! A te költői pályafutásod pontosan ott ért véget, amikor Lévai Anikó és hites ura (a kobra, bár nekem a dögkeselyű jut eszembe, bocs) állandó és közkedvelt vacsoravendégéből gátlástalanul korrupt és minden jóérzéstől elrugaszkodott, alkalmatlan, pusztítóvá lettél. Közpénzek fölött rendelkező, azokkal maximálisan visszaélő államtitkárocskává, a kultúra felkent fejedelmévé, a sámándobról elhíresült kurvadrága mutatvány kútfejévé, alattvalók kinevelésében segédkező bűntárssá.

Igen, a pénz és hatalom által rabul ejtett egykori demokrata oda jutott, hogy bálványozza az esendőt és dicsőítő, csenevész sorokat ír a fővezérről. Cinizmusnak, iróniának talán megfelel. Költészetnek ne nevezzük, és ne is hozzuk semmilyen összefüggésbe a kultúrával. A költő akkor maradhatott volna költő, ha felemeli a szavát, ha nem asszisztál hálásan ahhoz, hogy mindent elpusztítanak körülötte, amiben egykor hitt.

Szőcs Géza egész létezése pontosan leképezi a közélet jelenlegi állapotát. Az ország rohad, a pénzzel megvásárolható szolgák meg verseket írogatnak a rezsim dicsőségére. Ámen.

adomany-1