NEHAZUGGY

Kurvára nem hiszem, hogy az MTI feladata az indulatok szítása lenne

Tamás Róbert | 2017. Szeptember 2, Szombat | 8:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, egy rohadék hazaáruló vagyok és szégyellem is magamat cefetül. Ugyanis rendesen felment az agyvizem, amikor a Székelyudvarhelyen történt esetről olvastam. A büdösromán ugyan nem én vagyok a szerkesztőségben, de ez eddig sem izgatta mindazokat, akik ezzel a jelzővel óhajtottak illetni, ezután sem fogja zavarni őket, de őszintén szólva teszek a véleményükre. Ahány büdösrománt én ismerek (ezzel a megnevezéssel azokat tiszteli meg az ország hazaffyasabbik fele, akik Romániában született magyarok ÉS nem fideszesek), mind nagyszerű ember.

A történet tehát: Székelyudvarhelyen a Kaufland nevű üzletlánc (ez olyasmi, mint a Spar) büféjében vásárolt volna egy ember, aki történetesen román. Merthogy Székelyudvarhely jelen állás szerint Romániában található. Az eladó hölgy pedig nem beszél, nem jól beszél, vagy nem hajlandó beszélni románul. A lényeget tekintve mindegy. Ahogy az is mindegy az én véleményem szerint, hogy az esetről felvételt készítő ember tudatosan azért ment-e be a büfébe, mert tudta, hogy ott nem beszélnek románul és ő ezt akarta dokumentálni.

A felvétel megtekinthető itt:

Aki még nem járt Erdélyben, annak elárulom: a kiszolgálók 90 százaléka ilyen büdöstahó módon viselkedik a vásárlókkal. Legalábbis ahol én jártam – az utcai fagylaltárustól a mindenhol előforduló, nálunk talán 1 eurós üzletként ismert mindent árusító boltokon keresztül a zöldségesig – ezt tapasztaltam. Ugyanezt a sértett öntudatot láttam az eladók arcán, ugyanez a kelletlen hanghordozás jellemzi őket. Tök mindegy, hogy magyar, vagy román az illető.

Én ugyan nem tudok románul, de a felvételből elég egyértelmű, hogy a kelletlen kiszolgáló nem beszéli a nyelvet. És innentől kezdve teljesen mindegy, hogy a videót készítő férfi szándékosan provokált, vagy sem. Ha nincs mit provokálni, akkor nincs mit. De itt van. És az, hogy én nem beszélek románul, teljesen rendben van. De az nincs, hogy egy Romániában született – nyilván már a szülei is ott születtek – fiatal nem beszéli a nyelvet. A magyar nyelv attól nem lesz jobban megvédve, ha nem tanulja meg az ország nyelvét, amelyben él. Függetlenül attól, hogy került Erdély oda, ahol most van. Erre nincs magyarázat, legfeljebb a feneketlen bunkóság. És nem, nem a román férfinak kell megtanulnia magyarul – bár kiderül, hogy valamennyire tud és ezért legfeljebb tisztelet illeti – hanem a kelletlen eladólánynak kell megtanulnia románul.

Nagyon beteges értelmezése az a nemzeti öntudatnak, hogy valaki így viselkedjen, így gondolkodjon. Ami a történteknél is nagyságrendekkel súlyosabb, az már idehaza történt, ékes magyar nyelven. És most ide másolom az MTI közleményét. Hosszú, de nem hagyhatok ki belőle egyetlen szót sem, mert így kerek az egész. Felhívnám a figyelmet mindjárt a hangulatkeltő címadásra, amit például a Szalonna megengedhet magának, az MTI soha.

„Tág teret szentelt a román média egy román vásárló állítólagos székelyudvarhelyi hátrányos megkülönböztetésének

Az esetről telefonnal készített videofelvétel csütörtökön, a román nyelv napján jelent meg az egyik videomegosztón és közösségi portálon Idegen a saját hazámban címen. A filmet 24 óra alatt 286 ezren nézték meg.
A négyperces felvételen egy bukaresti román nemzetiségű férfi elmondja: azzal a szándékkal megy a székelyudvarhelyi áruház büféjébe, hogy ellenőrizze: igaz-e, hogy ott nem szolgálják ki azokat, akik románul szólítják meg az eladót. A pult mögötti fiatal nő láthatóan zavarban van a román kérés hallatán, de elveszi a pénzt, eltávolodik a pulttól, matat, valamit mond magában, ami a filmen nem hallható.
Motyogását a férfi káromkodásnak tekinti és hangosan felelősségre vonja az eladót emiatt. A nő a pultnál álló többi vevőnek magyarul azt mondja, hogy eladóként úgyis őt fogják leteremteni a történetért. A szóváltásba a többi vevő – többek között az eladó jelen lévő édesapja is beavatkozik – aki elmondja, hogy a lánya nem tud románul. Hozzáteszi, hogy xx. A kiszolgáló végül visszaadja a pénzt, a férfi hangosan sérelmezi, hogy románsága miatt nem szolgálják ki, a jelenlévők pedig indulatosan azt mondják neki, hogy menjen vissza oda, ahonnan jött.
A kisfilmet csütörtök este több román televízió is bemutatta és több román lap is közzétette internetes oldalán.
Az áruházlánc közleményben kért elnézést a történtek miatt. Közölte: minőségi szolgáltatást kívánnak nyújtani valamennyi kliensüknek megkülönböztetés nélkül. Azt is hozzátette: mindent megtesznek azért, hogy korrekt módon kommunikáljanak minden vásárlójukkal, és éppen a hasonló esetek elkerülése végett alkalmazottaik időszakosan képzéseken vesznek részt.
Az áruházlánc péntek délután a honlapján publikált újabb közleményben ismertette a belső vizsgálata előzetes eredményeit. Térfigyelő kameráinak a felvételei alapján az áruház megállapította, hogy a közzétett felvétel a vásárló harmadik vásárlási próbálkozásának az eseményeit rögzíti. Először fél órával a nyitás előtt próbált vásárolni, amikor az elárusító tájékoztatta arról, hogy csak nyitás után tudja kiszolgálni. A közzétett filmen látható vásárlási próbálkozás alkalmával az elárusító elvette a pénzt, de miután megállapította, hogy a kasszagép még nem működik, visszaadta a bankjegyet.
Az áruházlánc közölte: mindent megtesz, akár román nyelvtanfolyamokat is szervez alkalmazottainak, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló eset. Azt is megjegyezte azonban, hogy a filmen bemutatott alkalmazottal kapcsolatos döntéseit bizalmasan kezeli, mert tiszteli alkalmazottai magánélethez való jogát.
A történteket a provokáció és a médiamanipuláció tipikus eseteként mutatta be portálján Hans Hedrich civil aktivista, a Neuer Weg Egyesület alelnöke, akinek a film készítője maga is elismerte, hogy végtére is csak azt sérelmezi, hogy az eladó nem tudott románul.
Mind a román Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság brassói területi hivatala, mind pedig az Országos Diszkriminációellenes Tanács bejelentette pénteken, hogy hivatalból vizsgálatot indít az ügyben. A fogyasztóvédelmi hatóság később azt tudatta, hogy két elárusító hiányos román nyelvtudása miatt tízezer lejes (700 ezer forint) bírságot rótt ki pénteken a székelyudvarhelyi áruházra.
A 33 ezer lakosú Székelyudvarhelyen a lakosság csaknem 95 százaléka vallotta magát magyarnak a 2011-es népszámláláson”.

Ebben a közleményben benne van az egész NER, tokkal, vonóval. Állítólagos hátrányos megkülönböztetés. Basszus! Mi itt az állítólagos? Hogy valakit a saját országában nem tudnak/akarnak megérteni a saját anyanyelvén? Nem arról van szó, hogy nyitás előtt volt a büfé, hogy zárva volt a kassza. Arról van szó, hogy a kiszolgáló egyetlen szót sem volt hajlandó kiejteni románul. És ez szerintem nem nemzeti büszkeség, hanem végtelen tahóság. A fiatal hölgy maradjon otthon és kapáljon, vagy ha a szolgáltató szektorban óhajt dolgozni, tanulja meg az ország nyelvét.

És kurvára nem hiszem, hogy az MTI feladata az indulatok szítása lenne a két ország polgárai között, márpedig a szándékos hangulatkeltés ezt feltételezi. És szintén kurvára kíváncsi lennék arra, mit szólna egy fajmagyar honfitársam, ha elmenne egy szlovák faluba – például Nézsára -, vagy egy sváb faluba – mondjuk Berkenyére – és csak szlovákul, vagy csak németül beszélő kiszolgálót találna a boltban.

Miközben egy percig nem vonom kétségbe az erdélyi magyarok jogait, büszkeségét, vagy nagyszerűségét, nagyon veszélyesnek tartom azt, amit az elvileg független Magyar Távirati Iroda művel. És akkor a kormánymédiába még bele sem néztem, pedig látatlanban merem állítani, hogy rárepülnek a témára.

Ha már úgy hozta az élet – bárki akaratától függetlenül – hogy magyarként Romániába született, akkor ne legyen büszke arra, hogy nem beszéli az ország nyelvét. Ne legyen ez érdem, ne legyen becsülendő dolog. Mert nem az. És marhára érdekelne, az ausztriai magyarok közül van-e olyan, aki nem beszéli az ország nyelvét és ha van, vajon büszke-e rá. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!