Vendég: Ha a birka marad, akkor az örökös albérlője, a kullancs is

vilma

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Mikes Mirtill: fontos e-mail Rodostóba

Tárgy: Gáz van! 

Eddig se biztattam a sátorbontásra, de mostantól szigorúan tartóztatnám kendet. Lubickoljon csak önfeledten a török szultán tágas jóindulatában. (Míg meg nem tudja a hitetlenje, hogyan bánunk mi itten mostanság a hittársaival, mert akkor bizony kendéknek kampec, mint a holland nagykövetnek. Egyetlen szerencséjük kendéknek, hogy a nagyhatalmak világméretű szájkaratéjában a kutya se figyel arra, mit pampog ez a mi kis tarajos külügyérünk.)

Viszont hamarosan két forrásból táplálkozó túlnépesedési katasztrófa lesz magyar honban! Az udvari ezüsthátú vezérhímekből most kinevezett Nemzeti Szaporulatfejlesztő grémium pettingezése a kisebb veszély, hanem a külhoni hódítások! Ez a trauma úgy virít, mint dinnyeföldön a kapás lányok pendelye, de erre a villantásra hamarabb mozdul a véleményvezérek farka, mint az eszük kereke a haza bajára. (Ezeket mind a tata mondta, a nagyi meg, hogy szégyelld magad, ilyet mondani egy kiskorú leánygyermek előtt, még akkor is, ha együgyű ez a szegény teremtés.)

És most megint muszáj magamról írni, mert a mamának ez az örökös előítéletes személyeskedése kiborít! És kendnek tudnia kell, hogy én azután nem vagyok egy ügyű, mert például egyszer a budin ülve, pisilés közben levágtam a körmöm a bal lábamról, ami azért két külön ügy. Sőt, ha az ezenközben megtörtént nagydolgomat nem illetlenség beszámítani, akkor három, és lássuk be, hogy az Einstein, meg a Széchenyi ilyen idős korában nagyobb lúzer volt, mint én. Ráadásul anyukám megmondta a tanítónéninek még akkor, mikor először jártam az elsőt, hogy vigyázzon, mit beszél előttem, mert az igaz, hogy nem értem azt, amit mond, de egy az egyben szó, szerint bármikor vissza tudom mondani, amit egyszer hallottam. Magunk között szólva ezért is bukok meg mindig, mert amit tavaly tanítanak az ez évi tanterv szerint már nem igaz, én meg olyan buta vagyok, hogy nem felejtek.

No, de elég a magánéleti fecsegésből! Törődjünk a közügyekkel, a kend, pontosabban a kendék dolgával. Szóval azt beszélik, hogy a most regnáló magyar fejedelem átjár a szomszéd fejedelmek portájára és hosszan beszél az ott összecsődített magyaroknak. Azzal kapcsolatban, hogy miről, megoszlanak a vélemények. Aki értette, olyat nem ismerünk mi, a többi meg csak találgatva mondja a saját teóriáit, mármint, hogy amit mondott, az mit jelenthet, ha jelent egyáltalán bármit.

Hanem a tata, meg a pecás cimborája, na, azok ismerik a dörgést. Megéltek már egy-két ködösítést, és tudják ám, honnan fúj a szél! Bizony! A Pecás apja példának okáért egy „visszafoglalt nemzettesten” élte volna a legénykorát, de bizony nem legénykedett az egy percet se, hanem mindig katonáskodott. Volt cseh, orosz, román katona, magyar kétszer is, pedig szegény legszívesebben ki sem mozdult volna a falujából. A faluja se hurcolkodott sehova, csak hol ide, hol oda „visszacsatolták”. Most „ugye tény, hogy ennek a mostani fejedelmünknek az egy a zászló, egy a vezér, és az egy az Isten után az egy a nemzetállam a habókja” – mondta a tata. A Pecás komája meg tromfolt, hogy „nem billentik ülepen, tán még biztatják is a szomszéd fejedelmek, mert ha nemzetállam itt, akkor ott is, és sértődés nélkül odaát útilaput köthetnek a magyarok talpára. Ki tudja?”

Most tessék nagyon figyelmezni, mert még csak most jön az igazi adu ász! Azt mondták az öregek (csak hosszabban, meg hümmögve, meg nagyokat hallgatva közben – a Pecás még köpött is, mert beszéd közben a szájába szállt a szúnyog -, de én most csak a kendre vonatkozó passzust írom): „a kend Zágonja román birtokon belül marad, de hova tesszük a kipaterolt magyarokat, mikor így is szűkösen lakunk, mert ezek a zsidókat még nem vagonírozták be, csak plakáttal ijesztgetik, hátha önköltségen elszaladnak ”.

Na, most szóljon kend valamit, ha tud! Merthogy a vízparti öregek olvasatában ezek a habókos politikusok már rég lepaktáltak, hogy véget vetnek a népességfogyásnak minálunk, a kis magyar határon belül. A szomszéd népek nekünk adják a magyarokat székelyzászlóstól és rovásírásostól, akik hagyományőrző rutinból máris mehetnek határvadásznak, mert ott úgyis létszámhiány van. Cserébe a magyar vadászok álszentje mehet medvére vadászni a Kárpátokba, és nem zavarja a gyilkos mulatságát a magyar birkák bégetése.

Amikor apunak elmondtam az öregek vízparti okfejtését, apu morcos lett nagyon, hogy féligazságokkal ámítanak engem az öregek, mert nekik aztán tudni kellene, hogy a lakosság kitelepítésekor nem csak a kend hét szilvafája, hanem a birkanyáj is maradni szokott!

Ez már tényleg gáz! Így azután csak azzal tudom vigasztalni kendet, ha a birka marad, akkor az örökös albérlője, a kullancs is! A cefrének való szilva meg úgyis ott rohad a fa alatt, mert most az urak misebortermelését támogatja, a csórók pálinkafőzését meg adóztatja a kormány. Ugyanis a Habony-Finkelstein művek szerint az Isten szolgálatából kivásárolt papok dumája tartósabban bódítja a szegényeket, mint a korábban jövedékiadó-mentesen engedélyezett napi másféldeci/fő 52 szeszfokos szilvapálinka.

De ha már ennyi mindene marad kendnek odát, akkor én ideát pláne maradok tisztelettel a kend haszontalan, de hűséges kis jobbágya: Mirtill

Bütyökfalva, 2017. augusztus 30.

adomany-1