Január 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Nem csak a ghánai, a magyar fiatalok sem képesek fenntartani magukat fotoszintézis útján

Azt hittem hirtelen, hogy időhurokba kerültem és visszasuhantam a közelmúltba. A 24.hu cikke legalábbis ilyen érzést keltett bennem. A nem túlságosan kidolgozott írás a Stipendium Hungaricum program keretében Magyarországon tanuló ghánai diákok problémájáról szól. Konkrétan arról, hogy a magyar államtól kapott 40 000 forintos ösztöndíjból nem tudnak megélni. Éheznek, fáznak, ezért panasszal fordultak a saját kormányukhoz, hogy segítsenek.

A tények: a Stipendium Hungaricum program keretében tandíjmentességet élveznek a külföldi diákok. Alapképzésben havi 40 460, doktori képzésben havi 140 000 – 180 000 ösztöndíjat, ingyenes kollégiumi elhelyezést, vagy havi 40 000 forint lakhatási támogatást és egészségbiztosítást kapnak a magyar államtól.

A fenti cikk az alapképzésben részt vevő (tehát 40 460 + 40 000 forint támogatásban részesülő) diákok problémájáról szól. Ami valóban probléma és ennyiből nem, vagy csak nagyon komoly nélkülözések közepette lehet megélni. És itt jön a jó magyar mentalitás – egyáltalán nem mindenki ilyen sudribunkó, de azért akad elég ilyen -, hogy menjenek haza a francba a négerek, amúgy is, minek jöttek ide. Meg egyébként is, az nem kap támogatást, aki itt született, akkor a büdös külföldi miért kap?

Egyrészt nem gondolom, hogy akkor fog ez az ország kimászni a mentális mocsárból, ha ilyen mércével próbálja igazolni a fenenagy nemzeti öntudatát. Fontos és hasznos, hogy magyar diákok más országokban tanulhassanak, más országok fiataljai pedig nálunk ismerkedhessenek a tudományokkal. Ez nem függ össze azzal, hogy sok magyar fiatal anyagi okokból nem tud részt venni a felsőoktatásban, mert az szociális probléma és elsősorban a mindenkori kormány bűne. Ehhez köze nincs a ghánaiaknak és annak, hogy hányan tanulnak itt és milyen problémákkal küzdenek. A cikkben szereplő fiatalok nem is magyar kormánynak írtak segítségkérő levelet, hanem a saját kormányuknak. Nagyon helyesen.

És itt jön az a bizonyos időhurok-feeling. Ugyanis évekkel ezelőtt – és akkor még bőven a Gyurcsány-kormány tette a jót ebben az országban – az egyik gyerekem az Erasmus-program keretében tanult Hollandiában. Ez a program ráadásul nem is állami, tehát nem a magyar költségvetés finanszírozta. Ellenben – és most a konkrét esetet írom le – a hazai egyetem (mivel harmad- és negyedéves egyetemisták pályázhattak az Erasmusra) helyből megcsapolta a diákok számára utalt forrásokat. Mégpedig úgy, hogy bár ők a pénzt euróban kapták, azt forintban utalták tovább. Olyan árfolyamot alkalmazva, hogy Matolcsy György Orbán Viktor száját is megnyalná örömében, ha most meg merne tenni ilyesmit, márpedig ő sem szívbajos.

Az árfolyamkülönbözetnek köszönhetően (ez a külföldi tandíj fedezetére szolgált és euróban kellett megfizetni a tandíjat) azonnal jókora rés keletkezett az egyetemtől továbbutalt erasmusos pénz és a befizetendő tandíj között. Amit nekünk, jó magyar családoknak kellett betömnünk, mármint akinek a gyereke ott állt a nagy holland pusztában. Később – szülői összefogás, közfelháborodás és súlyos fenyegetések hatására – az egyetem hajlandó volt némileg átgondolni az átváltási rátát, de ott és akkor nekünk, családoknak kellett megoldani a problémát.

A campus kötelező volt, ámde nem ingyenes. Plusz még meg kellett élni valamiből, mert nem csak a ghánai, a magyar fiatalok sem képesek fenntartani magukat fotoszintézis útján. Minden ország – voltak ott kanadai, francia, német, afrikai és a fene tudja, milyen diákok – támogatta a saját fiataljait, hogy azoknak a tanulásra kelljen csak koncentrálniuk. Tehát mindenki kapott ösztöndíjat a saját országától. Kivéve a magyarokat, mert ők egy büdös petákot sem. A gyerekem (és nem csak az enyém, mindenki másé is, akinek sikerült ebbe a rántotthús alakú országba születnie) éjjel dolgozott – ő például egy kutyagyárban – állateledelt előállító gyár – hordott 20 kilós, fagyott hústömböket a darálóba. De dolgozott mezőgazdaságban, építkezésen. Mikor mire volt lehetőség.

Ismétlem: nem Orbán-kormány volt és egyedül csak a magyar fiatalok nem kaptak egy fillér ösztöndíjat sem a saját országuktól. Ennek ellenére mindegyik lediplomázott – szülőként a szívem szakadt meg, holott tudtam akkor és tudom ma is, hogy komoly személyiségformáló hatása volt annak, hogy meg kellett állnia a saját lábán -, de én soha nem fogom megbocsátani az akkori kormánynak ezt a hozzáállást. Azt nem tudom, hogy az Orbán-kormány változtatott-e ezen, vagy maradt ez a csóringer mentalitás.

Közben a gyerekem már nem ebben az országban él – pedig évekig próbálkozott – és én most eldöntöttem, hogy rákérdezek, nézett-e mostanában tükörbe és milyennek találja a bőre színét. Mert lehetséges, hogy ő tulajdonképpen ghánai, csak nekem eddig ez nem tűnt fel.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.