Amikor

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Amikor semmi nem létezik, csak a saját érdekeid. Amikor undorodva fordulsz el, ha hajléktalant látsz. Amikor elhiszed, hogy az éhezés hazugság, a szegénység bűn, a nincstelenség döntés kérdése. Amikor a gyerekhang bosszant, az idős ember tétova lassúsága dühít. Amikor lúzer, aki nem sikeres, béna balfasz, aki nem tapos a másikra, hogy előbbre jusson.

Amikor öregnek lenni szívás, nőnek lenni gáz. Amikor jogaid csak neked vannak. Amikor az erősebb kutya baszik. Amikor hulljon a férgese. Amikor a nőknek két csoportja van: szúrnád, vagy nem szúrnád. Amikor a férfiaknak két csoportja van: van pénze, vagy nincs pénze.

Amikor fontos, hogy a legdrágább, legmenőbb, tegnap piacra került legyen a kezedben. Amikor lesajnálod, akinek nem. Amikor nem érted, miért lenne a te bajod mások nyomora. Amikor érdek, üzlet, karrier. Amikor szarsz a politikára, mert nem a te dolgod. Amikor szarsz mindenkire, mert nem a te felelősséged.

Amikor csak egy rühes macska. Amikor belerúghatsz, ha dühös vagy, a te tulajdonod. Amikor élvezed, ha nyüszít. Hatalmad van.

És.

Amikor te nem is létezel, csak a mások érdekei. Amikor minden hajléktalan mellé lekuporodsz. Amikor hiszed, hogy a nincstelenség, éhezés, szegénység mártíromság. Amikor minden visító gyermeket ölbe vennél, minden idős embert átkísérnél az úton. Akkor is, ha nem akar átmenni. Amikor csupa ártatlanul eltiport, önhibáján kívül sikertelen létezik.

Amikor alanyi jogon jár a tisztelet és ezen semmi nem változtathat. Amikor jogai csak a nincsteleneknek vannak. Amikor mindenki méltatlanul eltiport áldozat. Amikor csak jó és csak rossz létezik.

Amikor büszke vagy rá, hogy neked nincs. Amikor gáz, ha másnak van. Amikor te megszűntél, csak a rászorulók léteznek és mindenki rászoruló, aki ezt állítja magáról. Amikor önfeladás, feloldódás, piedesztál.

Amikor minden macskát hazahurcolsz, amikor a már csak szenvedni képes állattal házalsz, mert neki is joga van az élethez. Amikor képtelen vagy elengedni, holott számára már nem élet és elvárod mindenkitől, hogy ezért téged szentként tiszteljenek.

És.

Amikor képes vagy különválasztani az önzést az önfeladástól és a kettő között indulsz el. Amikor beszélgetsz a hajléktalannal és elengeded, ha ő nem akar változtatni az életén. Amikor megérted, hogy a szegénység, éhezés, nyomor olykor azon az emberen is múlik, hogy nem mindenki áldozat. Amikor megengeded magadnak, hogy ne szeress mindenkit feltétel nélkül. Amikor képes vagy megkülönböztetni az egészséges ambíciót a gátlástalan törtetéstől.

Amikor nem a kor és nem az ivari hovatartozás jut eszedbe a másikról azonnal, hanem figyelsz a szavaira. Amikor tudomásul veszed, hogy sokfélék vagyunk. Amikor nem furdal a lelkiismeret azért, mert nem szeretsz mindenkit, nem köpsz a sikertől és nem köpsz a sikertelenségtől, hanem megkeresed az okát. Amikor emberek – jó, közömbös és rossz emberek – vesznek körül.

Amikor fontos, hogy a számodra megfelelőt meg tudd vásárolni és nem szégyelled, ha ezt meg tudod tenni. Nem veted meg, aki mást választ, nem csodálod, aki azzal büszkélkedik, hogy neki nincs. Megérted, hogy mi a lényege piaci versenynek.

Amikor megtalálod a számodra értékes dolgokat és embereket, amikor tudod, mi a te dolgod, amikor érted a saját felelősségedet ebben az egészben. Amikor nem adod fel önmagadat, amikor azt is tudod, hogy rajtad kívül mások is fontosak és ez csak így, együtt működik.

Amikor annyit vállalsz fel mindenből, amennyit tudsz és akarsz, amikor képes vagy különbséget tenni valódi rászoruló és megélhetési nyomorgó között, amikor a segítségre szorulót nem téveszted össze az életvitelszerűen sorsüldözöttel, amikor megvan a helye a családban és a társadalomban embernek, állatnak, tárgynak, neked és mindenki másnak is.

Akkor jó.

Addig nem jó.adomany-1