Remélem, a Soros-tervet sikerül valahogy ebbe is belekeverni

Orbán Viktor és kedves szülei az új felcsúti arénában (Forrás: Beliczay László / MTI) Orbán Viktor és kedves szülei az új felcsúti arénában (Forrás: Beliczay László / MTI)

Mivel szeretem a focit, és szerintem már akkor is szerettem, amikor Orbán Viktor elkezdte mindenki másnál jobban szeretni, emlékezzünk meg egy pillanatra a magyar futball (már ha lehet ilyet mondani, már ha egyáltalán létezik ez a fogalom) egyik kiemelkedően szánalmas kis szeletéről.

A mániás, megszállott miniszterelnök házi csapatának legutóbbi veresége nem azért érdekes, mert hírértéke van annak, hogy a Puskás Akadémia újabb mérkőzésen taknyolt el. A felcsúti csodacsapat ezúttal Puskás Ferenc valódi csapatától, a Honvédtól kapott ki hazai pályán 2-0-ra. A hír valószínűleg az lett volna, ha nyerni tudnak. Azonban.

Az NB I-be visszatérő, közpénzzel szügyig-nyakig kitömött csapat négy forduló után mindössze 1 ponttal áll a tabella utolsó helyén: négy mérkőzésből egy döntetlen, három zakó. Nem mondom, hogy valami kéjes gyönyörűséggel ötvözött, őszinte káröröm járja át testemet-lelkemet annak a tényállásnak a kapcsán, hogy annyi összeharácsolt, átirányított pénzből, ami a miniszterelnök akadémiájának ölébe hullott, csak ilyen sekélyes, értékelhetetlen teljesítményre futja. Nem röhögök. Remélem, Soros sem fog röhögni a végén. Ennyire még én sem lehetek perverz állat. Meg ő sem.

Arról nem beszélve, hogy ebben a történetben abszolút semmi röhögséges nincs. Semmi röhögséges nem lehet abban, hogy nincs egyetlen olyan magyar sportklub sem, amely legalább a nagyságrendek szintjén megközelítené azt a rengeteg TAO-támogatást, amit a Felcsút behúzott 2011 óta annak köszönhetően, hogy az ország miniszterelnöke egy eszelős, tudatrepedt, gátlástalan, makacs, kisebbségi komplexusos, elcseszett focista.

Tegyünk egy dolgot tisztába: Felcsút csapata, amely helyi legényekből áll, a megyei első osztályban játszik, az NB I-be nem a Felcsút, hanem a Puskás Akadémia, vagyis nem egy falu, hanem az ország legnagyobb futballakadémiája jutott fel. Hálásak vagyunk a felcsútiaknak, hogy itt dolgozhatunk, de a két dolog nem keverendő össze. Az életben hasznos, ha az ember tudja, hol a helye. Persze, ahogy az LGT-től tanultam gimnazista koromban, „mindig magasabbra” kell törekedni, de Ikarusz óta tudjuk, hogy a magasba törekvésnek is megvannak a maga törvényei. Egy akadémia csapata nagyon ritkán jut el az első osztályig, egy akadémia történetében, a miénkben is, ez kiemelkedő pillanat. A magasugrót is úgy őrzi meg az emlékezet, hogy a léc fölött lebeg, pedig ez az állapot csak egy pillanatig tart. Nekünk is tudnunk kell a helyünket. Ezért nem kell aggodalommal tekinteni a jövőbe, nekünk a lényegre kell összpontosítanunk. A mi célunk nem az NB I, a mi célunk nem is az NB II. A célunk, hogy játékosokat neveljünk. Ha úgy hozzák a körülmények, akkor az NB II-ben nevelünk a magyar labdarúgás számára Gyurcsó Ádámokat, ha úgy hozza, akkor az NB I-ben tesszük ezt. Erre kell összpontosítani. Ott kell helytállni, ahova a sportszerencse éppen állított bennünket. Ha az NB I-be, akkor ott, ha az NB II-be, akkor meg ott. Az egyetlen tabella, ahol nem fogadhatunk el semmiféle kompromisszumot, az akadémiák nemzetközi mezőnye. Ott az első tízben kell lennünk. Tudom, nincs objektív mérce, mégis létezik a nemzetközi futballban egy többé-kevésbé elfogadott erősorrend és ott nekünk elöl kell lennünk

ezt a sok kioktató, eligazító okosságot olyan négy évvel ezelőtt hordta össze a mindenhez is értő Orbán Viktor, amikor foci-évet értékelt éppen egy alákérdező, megnyugtató interjúban. Értem én, hogy minden tökmindegy, meg hogy tudjuk, hol a helyünk, hogy ha a büdösgyenge magyar bajnokságban sehogy nem jön össze semmi értékelhető, akkor majd azt mondjuk, hogy nemzetközileg benne vagyunk a krémben, de a büdös picsába itt olyan csilliárdokról beszélünk, amelyekre akkor se lenne magyarázat, ha falábúék hasítanának és évek óta nem akadna ellenfelük széles e hazában.

Ha a 2016/2017-es támogatási időszakra jóváhagyott látvány- és csapatsport támogatások jegyzékét nézzük a labdarúgás tekintetében (remélem, a főnököt már rákapcsolták közben az akkumulátorokra és töltődik szépen), a közérdekű adatok nyilvánosságra hozását rendre megtagadó Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány (szevasz, Lölö, hogy ityeg ebben a kánikulában?) mintegy 3 milliárd forintos, abszolút rekordnak számító támogatásával négyszer annyit zsebelt be, mint a második helyen álló Mezőkövesd (Tállai, hogy nem rohad rád az öltöny 40 fokban?) és

120-szor (!) annyit, mint az átlag.

Az orbáni mellébeszélésekkel szemben tény, hogy akár NB I, akár NB II, a Puskás Akadémia körüli ámokfutás és nagyipari lopás minden egyes ilyen alávaló vereség esetén felértékelődik és pofán vág. Amihez ezek tarhálásilag hozzányúlnak, az nulla teljesítményre képes. Nem az van, hogy oké, hat év alatt odatalicskáztak mintegy 14 milliárd forintot (ez csak az, amit tudunk) tao formájában, és jönnek az eredmények, egyik a másik után. Francokat. Egyik ruha a másik után, egyik bukta a másik után, mert a középszerű, magát tehetségesnek képzelő személyiség-túlcsordulásnak fingja nincs arról, hogy hol a helye, és mennyi az elég.

Az van, hogy akármennyi pénzt rákölthettek a feneketlen zsebeitekre, akármilyen csillivilli akadémiátok van, akárhány fűtött gyepes futballpályát rántottak össze a falábak segge alá, akárhogy neveltek saját játékosokat, vagy vásároltok helyettük másokat, akár egy egész focicsapatra valót is, Orbán tehetségének szintjén focizni nem elegendő. A kibaszott felcsúti fekete lyuk annyi pénzt nyel el, amiből máshol már egy tisztességes, nemzetközi sikerek elérésére is alkalmas csapatot fel lehetett volna állítani. Itt meg az a kérdés, hogy ennyi pénzből NB I vagy NB II.

Ebben vagytok a legjobbak: végtelen pénzből a tabella utolsó helyén állva arról pofázni, hogy a bíró ellenetek fújt. Még lesz lejjebb is, vagy ünnepélyesen kiálltok és belenyomjátok az orcánkba, hogy a verseny nem nektek való? Mert ti abban vagytok jók, amiben nincs konkurencia. Nektek az a siker, ami másoknak a kudarc. A foci máshol hozza a pénzt, itt semennyi nem elég az értékelhető eredményekhez. A magatok magyar módján, mi? Stratégiai ágazat, az. Már csak az ellenfeleket kellene betiltani és ez is menne, mint a komplett nemzetgazdaság szétlopása, ahol a korrupt geciségnek nincs ellenfele.

Már röhögni, vagy elégedetten csettinteni sincs kedvem e durva sikertelenség láttán, hát hiszen ezzel is az országot raboljátok ki. Remélem, a Soros-tervet sikerül valahogy ebbe is belekeverni, mert különben muszáj lenne arról beszélni, mekkora szégyen és gyalázat ez az egész. Hiába, mindig ugyanoda jutunk: egy ország jövőjét évtizedekre szét tudja cseszni, ha a magánéleti traumákért a köz átverése árán próbál valaki elégtételt szerezni.

adomany-1