Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Minek öltözöl kihívóan, kisanyám!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tunéziai parlament elfogadott egy új törvényjavaslatot, mely véget vethet a nők ellen irányuló erőszaknak. Legyen az fizikai, lelki vagy szexuális erőszak, ezentúl az elkövetőknek a bíróságon kell felelniük tetteikért. Ez a döntés teljes mértékben megváltoztathatja a régió nőkkel szembeni viselkedését. Ugyanis több arab kultúrában elfogadott a nők elleni erőszak több formája. Azonban Tunézia után Marokkó és Algéria is szeretné elvetni ezt a felfogást, megváltoztatva nők millióinak sorsát.

Gondolhatnánk idehaza, mi a pláne ebben a hírben, ugyanis itthon – papíron legalábbis -, súlyos bűncselekmény a nőkkel szemben elkövetett erőszak. A valóságban azonban kicsit árnyaltabb a kép. Törvényileg valóban bűncselekmény, azonban igen kevesen vannak azok, akik valóban a rendőrséghez fordulnak. Ennek oka pedig mélyen a társadalomban gyökerezik.

Idehaza a szexuális erőszakot megéltek sokszor nem is fordulnak sem hatóságokhoz, sem a közvéleményhez, félvén attól, hogy milyen procedúráknak vetik alá őket. Nem elég, hogy újra meg újra fel kell idézniük a történteket, de sokszor megkérdőjelezik vallomásukat, mind a hatóságok, mind a közvélemény részéről. Gondoljunk csak a pár évvel ezelőtti ELTE gólyatáborában elkövetett nemi erőszakra, amely csodás példája volt a hazai helyzetnek. Többen védték a szexuális erőszakot elkövetőt, majd ezzel egy időben támadták a fiatal lányt, akit egy életre megbélyegzett az eset. Akkor a magyar társadalom elégtelenre vizsgázott.

Ahelyett, hogy minden oldalról az erőszakot megélt nőket védené a társadalom, valamint a hatóságok, inkább több oldalról támadva megpróbálják lejáratni. Biztos ivott, meg amúgy is úgy öltözött föl, hogy nehéz volt ellenállni. Nem csoda, ha ilyen körülmények között kétszer is meggondolja egy erőszakot átélt nő, hogy felvállalja-e az elkövetés tényével járó procedúrát. Még azok is, akik elszánják magukat és bejelentést tesznek a rendőrségen, sokszor kénytelenek szembesülni azzal, hogy maguk a rendőrök azok, akik megpróbálják lebeszélni az áldozatokat arról, hogy megtegyék a büntetőfeljelentést.

A gond ott kezdődik, hogy elsősorban nem az elkövető az, akinek a hatóságok, vagy épp a közvélemény előtt kell magyarázkodni. Az áldozat az, akit a hatóságok és a közvélemény is pellengérre állít. Mennyit ivott azon az estén? Ellenkezett, amikor az aktus megtörtént? Az áldozat elkezdi megkérdőjelezni az egész esetet, elfogadva sorsát. Ez pedig érthető módon nem segít a hazai helyzet javításán.

Gondoljunk csak Renner Erika esetére, akit volt barátja támadott meg saját lakásán, majd miután nemi szervére lúgot öntött, ott hagyta a súlyosan sérült nőt. Erika ugyan túlélte a támadást, azonban maradandó sebeket szerzett, mely örökre emlékeztetni fogja őt a támadás napjára. Az eset hatalmas médiafigyelmet kapott, és ismét bizonyította a nőkkel szembeni erőszak társadalmi megítélését. Az elkövetőt a mai napig nem ítélte el a bíróság. A támadó, magát áldozatként beállítva kapott felületet az egyik országos tv csatornán. Renner Erika pedig a mai napig kénytelen bíróságon védeni saját igazát, felelevenítve újra és újra azt a szörnyű napot, mely örökre megváltoztatta életét.

A nőkkel szemben elkövetett erőszak bármely formája elítélendő, legyen az csak egy „ártatlan” pofon, vagy szexuális erőszak. Azonban ahhoz, hogy a törvények a valóságban is betartatásra kerüljenek, társadalmi konszenzusra van szükség. Többé nem hunyhatunk szemet az erőszak felett.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.