Vadak etetése

Illusztráció: Pixabay Illusztráció: Pixabay

EGY POLITIKUSNAK

Jellem, erő, jó ész (mint mondják, isteni szikra)
Kell csak a próbához: lesz-e író valaki.
Nép-becsapás, köpönyeg-csere, hátba-döfés -: remekelned
Ebből kell teneked, hogy csak a céhbe bejuss.
Honszeretetre te mersz minket kitanítani? – Ejha!
szavazat mellé, nézd, ne kivánj szavakat.
Nem teszed ablakközbe az oklevelet, ha mi írjuk:
Szakmádnak máris mennyire mestere vagy!

EGY AGGODALMASKODÓ FŐÚRNAK

Izgatunk? Nekem fáj legjobban, hogy téged,
S nem szabadságharcra igábatört néped!

MINDENÁRON MINDEN-ÁRON ÍRÓ

Célod eléred még: megmozdul a “bamba” magyarság;
Észre vesz! – és diszkrét ujjal a földre pöcint.

NÉPIESEK ÉS URBÁNUSOK KÖZT

Két kulacsom
Váltogatom,
Kortyolgatom is, ha kérded,
Ebből ürmöt, abból mérget.

SZÖRNYŰ FEGYVER

Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
Megbocsátok.

EGY NÉPFINAK

A Puszták Népe szerzőjének

Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal
Kellene: honnan jössz, – azzal, ecsém: hova mész!

Illyés Gyula