Az erkölcsi toprongy, aki Deák Ferencnek képzeli magát

Fotó: Andrzej Grygiel/EPA/MTI Fotó: Andrzej Grygiel/EPA/MTI

Miközben közvetlen környezete szerint Orbán Viktor teljes győzelemként tekint a Soros-ellenes kampányra, amely az eddiginél is markánsabban kijelölte a közéleti-politikai-társadalmi lövészárkokat (egyszóval hálistennek a háborús pszichózis működik és eredményesen pusztítja az agysejteket, az érdekérvényesítést és a szolidaritást is) a köztársaság-jellegétől megfosztott köztársaság köztársaságinak csúfolt elnöke – a valamiért Bajszsosszar ragadványnév alatt futó, az utóbbi időben méltatlanul elfeledett közönséges horgász – bizarr-grotesztk-hihetetlen mutatvánnyal rukkolt elő az uborkafa árnyékából.

Az rólam állít ki szegénységi bizonyítványt, hogy kollégám írása nélkül ma sem tudnám, hogy vasárnap (ma szerda van) a Déli pályaudvaron kifütyülték és nem feltétlenül hízelgő minősítésekkel, jelzőkkel illették a számos és számtalan fideszes gazemberséget szentesítő törvényt kézjegyével ellátó Áder Jánost.

A hvg.hu – az én olvasatomban – viszonylag marginális és mínuszos cikke a lap egyik munkatársa rokonának helyszínen tapasztalt élményeiből született, amire Áder fideszes pártkatona hivatala a hír megjelenése után így reagált:

Áder János a cserkésztáborból hazaérkező leányát várta vasárnap délután a Déli Pályaudvaron – ezt láthatta a hvg.hu kedves olvasója. A várakozás perceiben pedig – éppúgy, mint bármelyikünk ilyen helyzetben – beszélgetett a gyermekeikre várakozó szülőkkel.

Fütyörészésről, Jancsi lekurvaanyázásáról egyetlen szó sem esett. Ez a történet el is sikkadt volna ezen a ponton, ha az önérzetes politikai prostituált, a szelektív hallás nevű szindrómában szenvedő megélhetésileg fideszes káder nem adott volna ki magyarázkodó, anekdotázó, fölöttébb bizarr közleményt arról, hogy mi a kurvaélet történt vasárnap a Déliben, és főleg mi nem történt.

ader1

ader2

Az persze már önmagában is borasztó, hogy egy huszadrangú sajtóhírben foglalt, állítólag meg sem történt esetre az egyébként súlyos társadalmi-nemzeti kérdések kapcsán folyamatosan lapító, sunyító, majd mechanikusan minden eléje került mocskot aláíró államelnök hivatalos közleményben reagál. És van neki bőr az orcáján, van még pitiánerség a tarsolyában, hogy Derűs történet címmel lássa el az egyébként minden elemében arcpirító röffentést. Amelynek legsúlyosabb vonatkozása mégiscsak az, hogy a morálisan számtalanszor megbukott ember rendre Deák Ferenccel példálózik, kvázi vele azonosítja önmagát.

A társadalom darabokra tépését, gyűlölettel mérgezését és kendőzetlen szétlopását évek óta szó nélkül hagyó államelnök következetesen a kiegyezés létrejöttében elévülhetetlen érdemeket szerzett haza bölcséhez tér vissza. Mintha neki és köpönyegforgató cinkostársainak bármi közük lenne ahhoz az államférfihoz, akinek hatalmas szerepe volt Magyarország fejlődésében, anyagi és szellemi gyarapodásában, egyszóval mindabban, amit a nyolcadik éve regnáló nemzeti ügyek maffiakormánya számára szétrombolandó, elpusztítandó.

Orbán Viktor aláíró droidjáról beszélünk – kizárólag azért, hogy érezze a törődést néha -, aki ívesen tett arra, hogy napokon-heteken keresztül emberek vonultak utcára azért, hogy ne adja a nevét egy felsőoktatási intézmény politikai indíttatású kinyírásához; aki azóta már a Fidesz elképesztő hatalami arroganciáját megtestesítő civiltörvényt is aláírta; akinek korábban nem volt véleménye sem a szétrabolt földekről, sem a titkosított, paksi gigaüzletről, sem a fideszes környezetrombolásról, sem a korrupcióról, sem a demokrácia leépítéséről, sem a nép- és Népszabadság legyilkolásáról, sem az érvénytelen népszavazásra hivatkozó, hazug népbutításról, sem a világszínvonalú egészségügy oltárán elvérző kisvárosnyi magyar polgárról, sem a nettó náci húrokat pengető gyűlöletkampányról, sem az oktatási rendszer kinyírásáról, sem a különféle stratégiai programok címén ellopott közpénzekről. Semmiről.

Az államelnöknek csúfolt, államelnöki címéhez már kismilliószor méltatlanná vált ember, aki egykedvűen unott, néha félelmetes vigyorba ránduló pofával tekint a horog végén vergődő halra, aki soha nem hall meg semmit, csak azt, amit pártfeladatából adódóan kötelessége meghallani, most Deák Ferenc mögé bújva tagadja, hogy őt kifütyölték volna. Egy munkatársunk rokona látta, hogy Ádert elküldték a f@szba típusú hírre van esze, késztetése hivatalos, frappánsnak szánt közleményben válaszolni, miközben az ország darabjaira hullik körülötte.

Kösz, Áder! Férfias ez, értelmes, de főleg társadalmilag hasznos, és semmiben sem különbözik eddigi szégyenletes cselekedeteidtől. Ilyen módon legalább azok is értesültek arról, hogy kifütyültettél, vagyis hogy állítólag nem is fütyültettél ki, akiknek eddig fogalmuk sem volt róla. Szerinted kit érdekel, hogy neked már az is derűs pillanatokat bír okozni, ha nem fütyülnek ki? A közbeszéd színvonala fölött elóbégatott szemforgató siratóbeszédednél kevés gusztustalanabb dolgot tudok elképzelni, de ahhoz fogható az a derűs lábszag is, ami ebből a közleményből árad.

Szánnivaló vagy, ahogy egy beismerő vallomással felérő tagadás kísérétben önérzeteskedsz ahelyett, hogy mint egyébként főállásban teszed, csendben maradtál volna ezúttal is. Nektek, erkölcsi hajótörötteknek semmilyen alapotok nincs Deák Ferenc nevét a szátokra venni, neked meg pláne. Nem most kellene önérzeteskedni, hanem az év minden egyes napján, amikor a haverjaid és bűntársaid páros lábbal rúgnak egyet ezen az országon. Kínos vagy és kellemetlen, haszontalan és vállalhatatlan. Az anekdotáiddal, a sunyi meneküléseddel, az eszelős Deák-fétiseddel. Közönséges kiszolgálója vagy egy elvtelen rezsimnek, aki Deák Ferencnek képzeli magát.

Deák Ferenc a haza bölcse volt, te legfeljebb egy ostoba hobbijogász. Deák Ferenc államférfi volt, te egy szerencsétlen végrehajtó. Deák Ferencet a 19. század egyik legtehetségesebb magyar politikusaként tartják számon, te meg a mész a süllyesztőbe hamarosan. Egyebekben meg tényleg olyan vagy, mint Deák Ferenc.

adomany-1