Az összes szemforgató, ájtatos bakelitkereszténynek szeretettel

Fotó: hu.hrhwalls.com Fotó: hu.hrhwalls.com

Jó estét nem mindegy kinek! Vasárnap este van, elillant a hétvége, meg a hét vége is, torát üli a tikkadt hőség elcsigázott testünkön-lelkünkön. Najó, nem, csak majdnem. Viszont legalább és ellenben én nem főzök, nem főztem és valószínűleg a büdös életben nem főzök majd ezután sem baracklekvárt. Ennek van egy nagyon nagy előnye: nulla az esélye annak, hogy szénné égessem. Egyébként pedig semmilyen más dolgot sem főzök én, ami alkalmas lehet arra, hogy fazékba, lábasba, üstbe, köcsögbe és egyéb háztartásilag számomra idegen tárgyakba helyezve +65 fokot varázsol a 43 fok helyére.

Mindazonáltal pedig. Ma volt a napja annak, hogy Nagytakarítás címszóval az Együtt aktivistái és egyéb rendszerellenes civilek a Soros György nevetésével riogató kék plakátokat marcangolták le a főváros XVI. kerületében. A hvg.hu azt írja, a plakáttépők vállalták, hogy kifizetik a kárt, ha szükséges, a következő akciót pedig szerdára, Dél-Budára hirdették. Hát hajrá, várom a kormányzati óbégatást.

A nap híre, amely viszont nem egyszerűen egy kósza hír: nyolchónapos, pusztító háború után befejeződött Moszul városának ostroma. Pár helyen még vannak kisebb harcok, de az iraki miniszterelnök ma meg is érkezett a városba, hogy a győzelmet ünnepelje. A győzelemnek súlya, és rengeteg tanulsága van – áll az Index remek cikkében, amelyet ajánlok mindenkinek elolvasásra. A szerző szerint Moszul visszafoglalása egyszerre szól az Iszlám Állam brutális harci erejéről, a terroristák gyengüléséről, és a térség egyáltalán nem megnyugtató jövőjéről. A tényszerű információk a nemzetközi terrorizmus napi állásáról márpedig remek védelmet nyújtan(án)ak a kormányzati agymosással szemben. Ugye.

„Közkeletű tévedés, hogy a Biblia bűnként aposztrofálja a ho­­mo­­sze­­xua­­litást” – ez pedig egy kurvajó interjú Perintfalvi Rita katolikus teológussal és biblikus tudóssal a 168óra oldalán. Homoszexualitásról, a katolikus egyházról, a magyar katolikus egyházról, bűnről, tabutémákról és mindarról, ami szintén segítené az eligazodást a vakhit és gyűlölködés világában. Opcionálisan kötelezően választható olvasmánnyá tenném az egész KDNP-nek, az összes ájtatos, szemforgató bakelitkereszténynek.

Akik most Rétvárival az élen azzal verdesik a mellüket, hogy enyhítik a kétgyermekesek adóterheit, mert a családbarát kormány fel, a családok éve le. Állításuk szerint az érintettek éves szinten 420 ezer forint kedvezményben részesülnek, az intézkedés pedig 390 ezer családnak segíthet. Én ennek módfelett örülök, annak meg pláne, hogy ezek mindig olyan nagylelkűen enyhítik azoknak a terheit, akiket előzőleg kizsigereltek. Dehogy választási alamizsna, dehogy.

No, szerintem rémhírekkel és egyéb brutalitásokkal nem fárasztok ma már senkit. A nap kommentjét egyértelműen Évának köszönjük, aki a kivándorlásról szóló mai cikkünkhöz ezt írta:

Éppen nemrég mesélte egyik betegünk, hogy a fia kiment dolgozni végső kétségbeesésében. Burninghamben egy albérletben talált szállást, négyen voltak egy konyhára meg egy fürdőszobára. Azonnal kapott állást valamelyik bazi nagy gyárban, szalag mellett, három műszakban. Nem is csinált mást egy évig, csak evett-aludt-dolgozott-nyelvet tanult. A plussz pénzt meg hazautalta, hogy ne vigyék a házat. Aztán egy év után műszakvezető lett. Aztán megkérdezték, szeretne-e tanulni. Most már egy egész gyár-rész műszaki karbantartásáért felel. A kölcsönt kifizette, a családot kiköltöztette, kellemes kertvárosba, csinos házba. Megnyugodott, megbecsült tagja a közösségnek. Nem szeretne visszajönni. Amit a legtöbbre tart, az a nyugalom.

Hát én ezzel maximálisan egyetértek, úgyhogy tolok nektek egy (az én természetrajzommal maximálisan inkompatibilis, naés, magánügy) szép nyugodt szerelmetes nótát. Mert csak. És mert ezzel akarunk, tudunk és szeretnénk hozzájárulni a demográfiai trendek megfordításához. 😉

Holnap hétfő, tehát újabb hét kezdődik. Új kihívásokkal, izgalmakkal és varázslatokkal. Most szólok, hogy reggel is hozzám lesz szerencsétek, vagy szerencsétlenségetek, így jártatok, nem kívánságműsor. Szép álmokat!