NEHAZUGGY

Nagyszerű államférfiak mindennapjai

Molnár Bálint | 2017. Július 4, Kedd | 7:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt! Azt én nem tudom megmondani, hogy mi lett a sorsa a zománcozott edény belső felére gyógyult szénnek, mindenesetre a rengeteg segítő szándékú jótanácsot köszönjük (a segítő szándékúakat egyaránt), az illetékesek majd kiválogatják a leghasznosabbat. Amúgy én is kidobnám azt az edényt. Viszont. A magam részéről annyit tehetek, hogy a jobbnál jobb hírek és történések tengerében válogatok egy csokorra valót, mert van mibű.

A nagyszerű államférfiú mindennapjai című sorozat aktuális részétől hűlt meg bennem a vér, de ez biztosan azért van, mert irigy vagyok, meg rosszindulatú. A futballmániás miniszterelnök úr a Magyar-Egyiptomi Üzleti Fórumra tartott, a helyszínen kiszállva az oly ismerős mikrobuszból, éppen Dzsudzsák Balázs tehetséges futballistába botlott, akivel természetesen kedélyesen elcsacsorászott és tök véletlenül mindezt a nyakában lihegő kamerás ember is rögzítette. Van az a mélységes szégyenérzet, ami közben-után jobb nem megszólalni.

Ez a hányadék persze eltörpül amellett, hogy micsoda további államférfiak töltenek be igen fontos politikai funkciókat ebben az országban. Itt van rögtön Balog Zoltán elcseszett lelkész és emberi erőforrás izé, aki a Semmelweis-nap alkalmából bizonyította, mennyire jó helyen van ő abban a székben, amelyben ücsörög. A kórházi osztályok bezárásáról szóló hírekre reagálva azt mondta: a média álhíreket gyárt az egészségügyről és ezzel rombolja a betegek bizalmát. Ez pedig azért van, mert közelednek a választások.

„Mutassanak nekem egy egészségügyet, bárhol a világon, ahol ne lehetne minden nap egy olyan pontot, egy olyan esetet, egy olyan történetet találni, amivel aztán manipulálni lehet a közvéleményt, és azt lehet bemutatni, hogy a legjobban teljesítő egészségügyi dolgozók és talán rendszerek ellenére is – hiszen nagyon sok mindenre büszkék lehetünk az egészségügybe’ – mégiscsak valamilyen módon alkalmatlan ez a rendszer.”

Ennél ocsmányabb mosakodással én rég nem találkoztam, de itt nem volt vége. Balog szerint az ilyen álhírek gyártásával azt rombolják, ami a legfontosabb a gyógyításban,

„fontosabb még a gyógyszernél, a gyógymódnál, a finanszírozásnál is: a bizalmat.”

Azt a hétszentségét ennek az ocsmány, cinikus, műanyagkeresztény bandának! Ez van, amikor nulla szakértelem mellett, jó adag rosszindulattal felszerelt emberek politikai lojalitásból megélhetésileg az anyjukat is eladnák azért, hogy a parancsot teljesítsék. És senki nem állt fel és nem szakította félbe a hazug dumáját…

Siker siker hátán: egy hónapja sem adták át, viszont legalább már be is szakadt a Dagály sétány burkolata, amely a 3-as metró Forgách utcai megállóját és az újonnan épült Duna Arénát köti össze. Éljen! Nem baj, mert cserében a vizes vébé egyik szálláshelyének kijelölt Bibó Szakkollégium felújítása meg csak az esemény után készül el/fejeződik be.

Arra még biztosan emlékszik mindenki, hogy nemrég derült ki: április elején betörtek egy letelepedési kötvényeket forgalmazó céghez, az Arton Capitalhoz, ahonnan – a hírek szerint – elcipeltek egy számítógépet meg fél milliárdnál is több készpénzt. A Magyar Nemzet most arról írt, hogy egészen cefetül állt a cég könyvelése, és sokkal több pénznek is lába kelhetett, mint annak a mintegy 600 milliónak, amiről tudtunk. Csak zárójelben érdemes megjegyezni, hogy az Arton egyik tulajdonosa és ügyvezetője tök véletlenül Rogán Antonió évfolyamtársa volt az egyetemen. Ja, a parasztgyerek is járt egyetemre, de minek? Szóval Simicska lapja szerint a cég tavalyi beszámolójában 247 millió forintot tüntetett fel nyereségként, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal adatai szerint azonban a cégnek 2016-ban 172 ügyfele volt, ami közel 3,2 milliárd forintos bevételt jelent, csak a szolgáltatási díjból. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek az összegnek kevesebb mint 8 százalékát (!) vallották tehát be nyereségként. Szerintem felfoghatatlan milyen disznóságok között élünk úgy, hogy nem is tudunk róla. Azért lenne egy fogadásom arra, kinek állhatott érdekében meglovasítani egyet és mást. Egyúttal remélem, Rogánék római vakációját nem árnyékolta be a sok rosszindulat, ami a propaganda miniszterét jogosan övezi.

A világszívonalú magyar oktatásról is van itt egy kemény hír, ami szintén Varga Misi minisztériumához köthető. Nem csupán a gimnáziumok számának csökkentéséről szóló anyag szivárgott ki az NGM-ből, hanem egy másik nem nyilvános anyag is, amelyben elismerik (hogy aztán majd legyen mit jól letagadni): köpedelem állapotok uralkodnak a magyar iskolákban. Például: 5 év alatt közel 120 ezer diák tűnt el a középfokú oktatásból; 11 éve nem volt ilyen magas az iskolaelhagyók aránya, mint tavaly; a fiatal tanárok száma egyre fogy, miközben öt év alatt a 60-64 év közötti pedagógusok száma megduplázódott.

„A teljes 15 éves korosztály mintegy negyede alapvető elszámolási és szövegértési problémákkal küzd, gyakorlatilag funkcionális analfabétának tekinthetőek (…) Az alapkészségek szintje a szakközépiskolában tanulók, illetve a már kikerült felnőttek esetében a legkritikusabb, ami már rövidtávon is veszélyezteti az ország munkaerő-állománya meghatározó szegmensének foglalkoztathatóságát.”

Ámen. Ja, és soha ne ültessetek virágot romos mozik oldalába, mert EZ lesz belőle. Javaslom magunknak, húzzunk bele a napba valami keményebb muzsikával, mert az jót tesz testnek és léleknek. Tartsatok velünk ma is, jövünk vissza. 🙂

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!