– Ezek a tévedéseim – mondom,
és felmutatom erényeimet.
– Ezért aztán érdemes volt – mondom,
és felmutatom elégett életemet.
– Mindvégig gyönyörű volt! – lihegem,
hisz nem számolom, hányszor nem ettem.
– Ó, ezek az édes nők! – kiáltok fel,
s lehajtott fejjel távozom
mindegyik szerelemben.
– Mindenki megbecsült…- mosolygom,
no igen, hivatali előszobákban
ácsorogtam. Ki, ha én sem?
– De azért szerettek engem itt! – bizonygatom –
s idővel nekem is lesz
dísztemetésem!

Ladányi Mihály