NEHAZUGGY

Elcseszett puhapöcsök ezek egytől egyig

Molnár Bálint | 2017. Június 29, Csütörtök | 15:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mongólia, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Fülöp-szigetek, Üzbegisztán, Vietnám, Ghána, Angola, Türkmenisztán, Laosz, Kenya, Dél-Afrika, Indonézia, Kína, Irán, Szovjetoroszország, Fehéroroszország, Irak, Banglades, Törökország, Azerbajdzsán – csak néhány azok közül közül a stratégiailag megkerülhetetlen országok közül, amelyekkel Szijjártó Péternek és Orbán Viktornak, valamint a nemzeti-keresztény kormánynak köszönhetően kifogástalanul szárnyalnak és virágoznak a politikai-gazdasági-diplomáciai-udvariassági-seggnyalási kapcsolataink.

Sajnos ugyanez továbbra sem mondható el legmagasabb világi helyről – tudtam meg az MTI-től és külön Gulyás Gergelytől, a Fidesz egyik alelnökétől, aki éppen háromnapos, indokolatlan és felesleges amerikai turnéját tölti. Ahonnan megüzente nekünk, síkbarmoknak, hogy indokolatlanul rosszak a magyar-amerikai politikai kapcsolatok, ami természetesen a demokrata párti adminisztráció aknamunkájának köszönhető, amely rontja Magyarország egyébként kikezdhetetlen renoméját Washingtonban.

„Az a demokrata párti adminisztráció, amely nyolc éven keresztül meghatározta a politikát, és ideológiai kérdéseket helyezett a politika előterébe, valamint a szükségesnél nagyobb mértékben avatkozott be a belpolitikába mindenhol – Közép-Európában nem csak mi panaszkodunk erre, hanem a csehek, a szlovákok és a lengyelek is –, úgy tűnik, a kormányváltással még nem ért véget (…) Amerikából mi csupán a neoliberalizmus felmutatását és ránk erőltetésének szándékát kapjuk, noha nem biztos, hogy ez a többségi irányzat az Egyesült Államokban”

– így elmúltnyolcévezett az USA vonatkozásában Gulyás Gergely barátunk (mert ilyen még nem volt), aki a budapesti amerikai nagykövetséggel kapcsolatban külön is panaszra emelte a száját. Ez az intézmény szerinte komoly akadályokat gördít az USA és Magyarország közötti korrekt párbeszéd létrejöttének útjába. Itt van például rögtön a civil törvény nagykövetségi bírálata, brühühü. Gulyás szerint az amerikai nagykövetség önjáróan, a szövetségi államtól függetlenül működik, akciózik. Ja, hacsak így nem.

Ha ehhez még hozzávesszük egy rövidke zárójel erejéig, hogy az Európai Bizottság román nemzetiségű biztosa egy sajtótájékoztatón azt találta mondani: Romániában lecsuknák azt a miniszterelnököt, aki a vejének ítélné a közbeszerzéseket (és vajon kire gondolhatott?) akkor remélem földhözcsapkodásaink minisztere már hegyezi a sarokban a kukoricát. Nem állítom, hogy Románia a legilletékesebb annak eldöntésében, hogy ki a korrupt geci és ki nem, de ha elrugaszkodunk a nemzetiségtől és a pongyola megfogalmazástól, akkor nyilvánvaló, hogy egy letagadhatatlan tény hangzott el, amire lehetne persze egy öblöset sorosozni, de ugyanolyan szánalmas volna, mint minden verbális szabadságharc, amit a józan ész és a valóság ellen folytat a magyar kormány.

Visszatérve: nem először, de utoljára szórok hamvakat a fejemre annak okán, hogy ezt a Gulyás nevű ifjú titánt intelligensebbnek, vállalhatóbbnak tartottam valaha is, mint Németh Szilárdot Kósástól. Vagy nélküle. Nem felmentés számára, hogy nem lehet könnyű egy olyan hatalmat szolgálni, amelynek semmiféle értékrendje nincs, amelynek tagjait kizárólag a korrupció legfőbb politikája kovácsolja egybe és az ennek elfedésére irányuló gyűlölet- és sérelmi politizálás.

A CEU-val kapcsolatos kormányzati agymenés (úgy értem, Soros-ellenes hadjárat) pontosan megmutatta, hogy az előzetes elvárások, és a medve bőrére előre megivott tudatmódosító folyadékok ellenére a Trump-féle Egyesült Államok nem úgy táncol, ahogy a magát nagyhatalomnak képzelő, kormánynak álcázott kelet-európai bűnszervezet fütyörészik. Magyarország kormánya, rögtön miután a meleg szarig benyalt a legmagasabb világi helynek a nem remélt republikánus győzelem után-közben-állandóan (hogy mást ne mondjak: biztosan emlékszünk, hogyan égette szénné magát Bayer Zsolt a mínusz fokokban az ünneplés hevében), miután téglaporosra döngette a mellét az egyenes beszéd várva várt korszakának eljövetelével, most ott tart, hogy a rég leköszönt Obama-adminisztrációban találja meg a bűnbakot, amiért az amerikaiak le se szarják Orbán Viktor nagyságos fejét.

Annyira szánalmasak vagytok, baszki! Hogy egyetlen pillanatra nem törekedtetek korrekt párbeszédre, üzengettetek, kétségbe vontatok, lesajnáltatok, erősködtetek, de kiderült, hogy az Egyesült Államok – Trump ellenére – még mindig nem egy illiberális banánköztársaság, ahol az alkotmányra és a jogszabályokra köpnek, ha egy seggdugasz ország kormánya azt követeli tőlük. Ezért – mivel sokadszorra is kínos lett volna beismerni, hogy Trumpnak fingja nincs arról, hogy ki az az Orbán Viktor – marad az elmúltnyolcévezés amerikai kontextusa. Mert különben arról kellene beszélni, hogy az egyélőistenetek nem tévedhetetlen, de ami még rosszabb, olyannyira nem tényező, és olyannyira nem komolyan vehető tényező, hogy még Donald Trump is államférfiúnak fest mellette.

Kiderült, hogy ami nektek hablaty, az Amerikában még mindig védendő alapérték, keleti diktátorok és népirtók falloszának szopkodása pedig csak a keleti diktatúrákban nevezhető diplomáciának, amerikaiul viszont nem annyira bejövős. Magyarország nemzetközi megítélése (és itt természetesen nem a büdös autokráciákat értem) talán soha nem volt ennyire szar, mint napjainkban. Igaz, nagyon kevés – nemzetközi síkon jegyzett és valóban fajsúlyos – ország mondhatja el magáról, hogy ilyen felkészületlen, primitív, modortalan, büdösbunkó teremfocisták állnak a jobb sorsra érdemes külügyi tárca élén, mint itt.

Gulyás Gergely pedig ugyanehhez a mosdatlan szájú vonulathoz tartozik, most éppen ő volt a soros, hogy félszájjal, gyáva seggfejként bírálja is az Egyesült Államokat, meg ne is, mert mégiscsak a bálványukat kellene leköpni, ha őszinték akarnának lenni magukhoz. Bezzeg ha Brüsszelről lett volna szó, nem lenne ilyen visszafogott az alelnök úr. Ennyire futja a Fideszben minden szinten, és attól tartok a kazah-magyar, történelmen átívelő barátság nem sokat segít, midőn az ország euroatlanti értelemben vett szegregációja maximális fordulatszámra kapcsolt.

Fogalmazhatnék politikailag korrektül, de most nincs kedvem: elcseszett puhapöcsök ezek egytől egyig. (Hogy korruptak is, mint a hétszentség, az csak hab a tortán.) Állandó áldozatok, akik soha még egyszer nem tévedtek, ártatlanok, mint a ma született bárány, soha semmiről nem tehetnek, hisz eleve elrendelés, hogy minden irányból ellenségek leselkednek őtévedhetetlenségükre és makulátlanságukra. Innen ez az önkívületi sápítozás, a sérelem hangján való óbégatás. Ha van gátja annak, hogy ez az ország valaha is jobb hely legyen, akkor ez pontosan az önkritikára való genetikai képtelensége azoknak, akik rászabadultak a kormányrúdra és az anyjukat is eladnák, csak hogy ne kelljen elengedniük. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!