Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ott lesz és a szemedbe fog nézni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ez a cikk a fiamnak szól. Tulajdonképpen magánügy, de azt gondoltam, talán mást is érdekelhet, mást is érinthet. Akit pedig nem, az nem olvassa el, de ez minden írás esetében így működik.

Két fiatal – ez esetben a gyerekem és az ő párja – úgy döntöttek, hogy bővítik a családot. Egyelőre még nem gyermekkel, csak egy kutyussal. Hónapok óta tipródnak a dolgon. Hogy milyen legyen, mekkora legyen, fiú legyen, vagy inkább kislány (tudom, állatok esetében nem ez az elfogadott meghatározás, de nem érdekel), kölyök, vagy felnőtt, fajtatiszta, vagy keverék. Végül úgy határoztak, hogy menhelyi legyen és én ezt szívből támogatom.

Már ki is néztek egy aprócska keveréket, aki rövid kis életét egy rövid kis láncon töltötte mindaddig, ameddig állatvédők meg nem szabadították a gazditól. Még csak neve sem volt szegénynek, orvos soha nem látta, valami ételfélét akkor kapott, ha volt némi maradék száraz kenyér és a rabtartójának eszébe jutott odadobni a rövid láncon lógó három kilós kis ebnek.

Túlélte – bár nem sokon múlt, mert szerető gazdija ráunt, vagy attól tartott, hogy valaki feljelenti az oltatlan, láncra vert csöppség miatt és felbérelt egy falubelit, hogy verje agyon, mert az olcsóbb, mint az állatorvos (ha lehet így nevezni azt, aki szemrebbenés nélkül beadja a mérget) az ő fecskendőjével -, a kivégzés előtti napon került a kicsi menhelyre.

Őt választották ki a sok gazdira váró közül. Aztán elkezdtek tipródni. Hogy úgy fog-e működni a kiskutya, ahogy várják tőle. És nekem itt szállt el az agyam, mert ez nem erről szól.

Egy kutya nem gép, nem játék, hanem élőlény. Nem érdekel, hogy mit mondanak a szakemberek, a tudósok és kutatók, vagy akár az egyház. A kutyának lelke van, érez, gondolkodik, tanul. És szeret. Nagyon, de nagyon szeret. Túl a normalitáson, minden emberi mércén túl szereti a gazdit. Akkor is, ha az egy rövidke láncra veri, ha éhezteti, vagy akár bántja. Mert a kutya nem érti, nem tudja, hogy lehet máshogyan is és nem tudja, hogy a rossz gazdi nem szereti őt viszont. Ő rajong és mindent megtesz, hogy megfeleljen. Mindent megtesz egy kedves szóért, egy simogatásért, egy kis vakargatásért. És nem azért, mert ostoba, hanem azért, mert sokkal jobb, sokkal tisztább, mint egy ember.

Egy kutya, egy mentett, befogadott kutya is olyan lesz, amilyenné a gazdi teszi. Tudom, két ilyen kutya él a családban és soha, egyetlen percre sem bántuk meg, hogy befogadtuk őket. A szeretetet megszázszorozva adják vissza, tudják, ha szomorú vagyok és bohóckodnak, fel akarnak vidítani. Azt is tudják, ha éppen arra van szükségem, hogy csendesen oda feküdjenek a lábamhoz, vagy az ölembe hajtsák a fejüket. Mindent tudnak. Többet tudnak, mint én, mint bármelyik ember.

Nem akkora rizikó kutyust vállalni, mert mi alakítjuk, hozzánk fog alkalmazkodni. Ha nincs valami alapvető idegrendszeri sérülése, vagy olyan súlyos lelki sérülése, amin nem lehet segíteni, akkor változni fog, akárhány éves is. Hamarosan olyan lesz, mintha mindig is a család tagja lett volna és már el sem tudjuk képzelni az életet nélküle. Ott lesz a maga kis bohóckodásaival, vagy csendes méltóságával, a csibészkedéseivel és a végtelen bölcsességével. Ott lesz és olyan lesz, amilyennek lennie kell.

Akár kicsi, akár nagy, akár keverék, akár fajtatiszta, akár befogadott, akár vásárolt, ott lesz mindig, amikor kell, oda fogja hajtani a fejét és néz a szemedbe és tudni fogod: összetartoztok. Tudni fogod, hogy jól választottál. Ne félj tőle, mert soha nem lesz jobb barátod, mint ő.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.