A ribanc száján elkenődött a drága rúzs és rajtad röhögnek, újra rajtad röhögnek

geralt geralt

Mindenhol ott vannak, róluk szól az életed. Ott vannak a fizetési borítékban és viszik a megkeresett pénzed felét. Ott vannak, amikor megöleled a párodat, amikor szeretkezel és beleordítanak a füledbe, hogy a családod nem család, a szerelmed nem szerelem, nincs jogod eldönteni, hogy kivel, hogyan akarsz élni.

Ott vannak az óvodában, amikor a gyerekedet díszletnek használják és ott vannak, amikor a gyereked fejére rászakad a vakolat, mert nincs pénz felújításra, mert ellopták, mert másra költötték.

Ott vannak, amikor vastag a boríték, amikor a te adód csökkent a mások rovására, amikor magánoviba tudod íratni a gyerekedet és magad sem tudod, hogy ezért neked kell-e szégyenkezned.

Ott vannak az iskolában, amikor dönteni kell, hogy hittant, vagy erkölcstant tanuljon a gyereked és nincs igazi választás, mert ha nem hittant, akkor nem vagy igaz magyar és megtudja a főnököd és mi lesz az állásoddal és ha nem keresztény hittant, akkor mindenki erről fog beszélni, kiközösítenek és a gyereked egy életen át hurcolja, mert benne lesz a bizonyítványában és tudni fog róla mindenki, nem a te magánügyed többé.

Ott vannak az egyházi iskolában is, amikor nem kérdés, hogy hittan, vagy erkölcstan, cserében színvonalas oktatás van, nyelveket tanul, nem kell az elcseszett nemzeti tanterv szerint butulnia, háromszor annyi pénz jut az oktatására és te vasárnap elmész a templomba, mert ez az ára és nem tudod, mit is keresel ott.

És ott vannak, amikor nem tudod fizetni az egyetemet, de már nem tudtad fizetni a különórákat sem és tudod, hogy egy életre eldőlt a sorsa és tehetetlen vagy. És ott vannak akkor is, amikor egy vagyont fizetsz szemeszterenként a tandíjra, ami nem tandíj és ami ellen utcára mentél egykor, de amit ma elfogadsz, mert te legalább meg tudod fizetni.

Ott vannak, amikor telefonon szólnak, hogy anyád kórházba került és rohansz és látod a penészes falakat, adod a borítékot az orvosnak, aki azt sem tudja, ki a te anyád és adod a borítékot a nővérkéknek, hogy itassák meg, ha nem vagy itt és ne pelenkázzák be, hanem segítsenek neki kimenni a mosdóba, vagy legalább ne hagyják a saját ürülékében feküdni egész nap. Viszed a szivacsot, a kanalat, a poharat, a vécépapírt, a gyógyszert és fogalmad sincs, hogy fogod befizetni a rezsit, mert éppen a villanyszámlára félretett pénzt tetted azokba a borítékokba.

És ott vannak, amikor a fizetős szobában, kedves és türelmes nővérkék mosdatják az anyádat és még be is kenik testápolóval, a falon nagyméretű lapostévé és nem pereg a vakolat és fel sem merül, hogy nincs vécépapír.

Ott vannak, amikor leszakad a derekad a szalag mellett, mert tizedik órája állsz ott, túlórázni kell, mert az a cég érdeke és elvárják, hogy te is, lelkesedésből és tudod, hogy nem fogják kifizetni és te nem fogsz szólni, mert kell a munka, mert csak ez a munka van és keserűek a könnyeid, ahogy beszivárognak az összeszorított ajkaid között, de te nyeled szorgalmasan.

És ott vannak, amikor tudod, hogy a másik hátán jutottál ide, hogy neked fialjon a trafik, neked teremjen megélhetést a föld, amikor tudod, hogy a minimálbéres fizeti a neked kitalált állást, de mit tehetnél, hiszen nem bűn, hogy a te apád a miniszter, a te szeretőd a cég igazgatója, ha a nagybátyád szólt egy jó szót az érdekedben. Más sem utasítaná vissza, ezzel nyugtatod magad.

Ugyanabban a takarítatlan, büdös moziban ülünk, csak az egyik szék kényelmetlen, kemény és nincsen támlája sem, a másik koszlott műplüss fotel, de aki abban ül, úrnak érezheti magát a nyomorodott-gerincű mellett és ugyanazt az avas, megpuhult popcornt zabáljuk, csak az egyik kóla még hideg és frissen van felbontva, a másikból már régen elpezsgett a szénsav és langyos, mint a húgy, de ugyanaz az agyoncukrozott szemét mindkettő.

És ott vannak ők is, a páholyban zabálják a hidegtálakat, pezsgővel itatják a kurváikat és nem néznek ki a hangszigetelt üvegen, mert tudják, mi megy a vásznon. Ők rendezték a filmet.

Te pedig bámulod az ócska ripacsot, akiről tudod, hogy a rendező keresztfia, a női főszereplő valamelyik államtitkár szeretője és szar a kép, mert soha, senki nem cserélte a vetítővásznat és ezer éves, mocskos és foltos és dög meleg van, mert nincs légkondi sem, mert azt a pénzt is ellopták azok, akik a páholyban röhögnek éppen nagyokat és már a melletted ülő is tudja, hogy neki is szar, akkor is, ha ócska fotel jutott a segge alá és keresed a kijáratot, de azt mondják neked, hogy elvitték a kilincset is és nem mehetsz ki.

A páholyban mulatozók felfigyelnek rá, hogy mennyit mocorogsz és röhögnek rajtad, az elhízott páholylakó hájas hasa kibuggyan a sok pénzért ízléstelen ingből, a ribanc száján elkenődött a drága rúzs és rajtad röhögnek, újra rajtad röhögnek.

És akkor felállsz, berúgod az ajtót, hogy bejöjjön végre a fény és a friss levegő. Még visszanézel és látod, ahogy a páholy hangszigetelt üvege mögött dőzsölők arcáról lehervad a vigyor.adomany-1