Francnak kell úgy tenni, mintha a kuplerájban szentéletű apácák jótékonykodnának?

Forrás: Nemzeti Audiovizuális Archívum Forrás: Nemzeti Audiovizuális Archívum

Nincs bajom a prostikkal. Mindenki maga dönt, hogy kurvának áll, vagy nem áll annak. A fanyalgó, nyivákoló, önmagát megtagadó, saját erkölcsi tisztaságát óbégatva hirdető kurvákkal viszont van bajom és most rohadtul nem a testükből élő marokszedőkről beszélek, hanem a politikai ribancokról.

Az elmúlt hetekben, hónapokban egymás sarkát tapossák ezek a megélhetésiek és mindegyik sértve érzi magát és igyekszik meggyőzni – gőzöm sincs, hogy valójában kit akarnak meggyőzni és miért – hogy nem azért kapják a pénzt, mert szétdobják a lábukat a kuncsaftnak és nem azért szolgálnak a gazda ölére hajolva, mert ez nekik megéri. Sőt. Beszarás.

Az meg egyenesen könnyfakasztó baromság, amikor a pártszolga, közpénzből kitömött propagandamédiában sóhajtja bele egy közpénzen hizlalt cég tulaja, hogy ő aztán nem azért lett milliárdos, mert jó barátja Szijjártó Péternek, hanem azért, mert eszelősen tehetséges. Hát egy nagy bánatos lófarkat, azt!

Kuna Tibor a támadásokról: Nem azért vagyok sikeres, mert Szijjártó Péter a barátom – írja a PestiSrácok. Hát de! Pontosan azért.

Francnak kell úgy tenni, mintha a kuplerájban szentéletű apácák jótékonykodnának? Nem, nem ártatlan szüzek stoppolják a hajléktalanok lyukas zokniját egy ilyen intézményben, hanem kőkemény pénzért bárkivel kamatyoló prostik árulják a szerelmet. Nem is ez a baj, de ne tegyünk már úgy, mintha nem ez lenne a valóság.

Én nem vonom kétségbe, hogy Kuna egy tehetséges vállalkozó és saját erőből nem tudta volna felverekedni magát a 100 leggazdagabb magyar listájára. Az viszont tény, hogy a reklámcége 2010-ben 7 milliós nyereséget termelt 193 milliós bevétel mellett – ezzel a teljesítménnyel igen nehéz lett volna felkerülni a leggazdagabbak listájára -, most pedig úgy hullanak a milliárdos megbízások, mint a záporeső. Mégpedig kormányzati megbízások. És igen, ehhez kellett Szijjártó barátsága.

Teli van a hócipőm azzal, hogy Mészáros Lölö, aki szaros seggű falusi gázszerelőből sokszoros milliárdos lett hét év leforgása alatt, miközben Orbán kormányra kerülése előtt semmiféle jelét nem mutatta az üzletemberi zsenialitásnak és miközben ő is közpénzes megbízásokból zsírosodik, sértetten vinnyog, hogy azért ő megdolgozott és nincs köze az őt Orbánhoz fűző barátságnak. De, van. Csakis ahhoz van. Ahogy Orbán apuka üzleti sikereinek, Rogán szomszédja szárnyalásának, Andy Vajna kaszinócsászárságának és a Vajnáné fülében csillogó brilliánsoknak is csakis ahhoz van köze.

Az ő gazdagodásuk nem üzleti alapú, hanem korrupció-alapú. Ahogy Poltné asszony sem feltétlenül dolgozna most ötmilliós fizetésért Matolcsy keze alatt, a Polt sarj  sem kapott volna állást ugyanott, Handó Tünde sem ülne most a posztján, Matolcsy szeretője, az ő testvére és édesanyja sem kapott volna zsíros állásokat az MNB-nél, ha nem a korrupció hímes mezején andalognának kurvasok pénzért.

Ez rohadtul nem azt jelenti, hogy önmaguktól ne lennének esetleg eléggé tehetségesek, de most és itt nem a tehetségük dominált, hanem a kapcsolataik. Pont.

Mindez nem bökné a csőrömet olyan intenzitással, ha az ő gazdagodásuk árát nem az adófizetők nyögnék. Nem zavarna, ha Szijjártó, Rogán, Orbán a saját adózott fizetéséből tartaná ki a ribancait, de nem így van. Nem a saját pénzükből, hanem a mi pénzünkből és a mi rovásunkra megy a buli. Mészáros Lölö és társainak szárnyaló tehetségéért magyar vállalkozók ezrei, családok tízezrei fizetnek súlyos árat akkor, amikor nem jutnak munkához, mert minden megbízást ezek a riherongyok visznek el, az esetek felében pályáztatás nélkül, a piaci versenyt hírből sem ismerve. Az egész rohadt ország nyögi ezeknek a végtelenül szerencsés és hozzáértő embereknek a szárnyaló sikereit.

Oké, ez így működik a banánköztársaságokban, rendben van. De legalább ne zsibbasszuk már egymást azzal, hogy még végig is kelljen hallgatnunk a nyivákolásukat és ne kelljen már határtalan tiszteletet éreznünk irántuk, amikor semmi okot nem adnak a tiszteletre. Ne kelljen már szentként tisztelnünk a politikai ribancokat és ne kelljen szemrebbenés nélkül hallgatnunk, amint felmentést keresnek a saját mocskukra.adomany-1