Hát hogy nem sül le a bőr a pofátokról, tetvek!

Orbán Viktor, Balog Zoltán, és Csányi Sándor nemzeti szurkoló-különítmény az Ausztria - Magyarország mérkőzésen (MTI Fotó: Illyés Tibor) Orbán Viktor, Balog Zoltán, és Csányi Sándor nemzeti szurkoló-különítmény az Ausztria - Magyarország mérkőzésen (MTI Fotó: Illyés Tibor)

De piszkosul jó nekünk! A pofám szakad le. Az Emmi – Szociális és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága – igen, drága honfitársam, van ilyen kacifántos nevű sóhivatal és innen megmondom, hogy belekerül nekünk annyiba (ha nem többe) a fenntartása, amennyit a nyári gyermekétkeztetésre összesen szán a nyomorék kormány, szintén a mi pénzünkből – nagy csinnadrattával bejelentette, hogy az idei nyári szünetben 208 ezer rászoruló gyermek kap naponta egyszer meleg ételt. Idézek a közleményből:

A kormány minden eszközzel segíteni kívánja a gyermeket nevelő családok megélhetését, és elkötelezett a rászoruló gyermekek helyzetének javításában.

Hát hogy nem sül le a bőr a pofátokról, tetvek! Komolyan az éhező gyerekekkel kampányoltok? Amelyik országban ennyi gyermek éhezik, abban az országban szarul működik a kormány. És mindannyian tudjuk, hogy nem ennyi rászoruló gyermek van, hanem sokkal több. És azt is tudjuk, hogy az erre elkülönített 6,67 milliárd forint egyetlen egy forintját sem a kormány adja, hanem mi, adófizetők.

De térjünk vissza a kormányra, amelyik előnyt akar kovácsolni a gyalázatból. Miért éheznek ezek a gyerekek? Amennyiben a szülők hibájából (mert anyu-apu lusta, alkoholista, drogos, önző, nemtörődöm, munkakerülő), akkor a kormánynak ott a helye és meg kell tanítani a szülőket a feladatukra, ha ez nem megy, ki kell emelni a gyermeket a családból. Amennyiben nem a szülő tehet a dologról (baleset, betegség miatti munkaképtelenség), akkor a kormány megint csak nem pofázással és melldöngetéssel tölti az időt, hanem hatékonyan segít. Ezt társadalmi szolidaritásnak nevezzük.

A harmadik opció, hogy a szülők minden igyekezetük ellenére képtelenek megfelelő anyagi körülményeket biztosítani, mert a fos gazdaságpolitika, a szar oktatáspolitika, a csillagos eget már régen maga mögött hagyó korrupció miatt nincs munkalehetőség. Az ócska lakáspolitika miatt nem mobil a munkaerő, a leszakadó, magára hagyott vidéki régiók nyomora egyre aggasztóbb és még csak termőföld sincs, mert néhány oligarcha és stróman kezén van gyakorlatilag az egész ország, akkor a kormánynak – úgy, ahogy van – börtönben a helye.

Ilyen a világon nincs, hogy a mi pénzünkből fizetést húzó emberek a mi pénzünkből etetik azokat a rászoruló gyerekeket, akik azért éheznek, mert azok, akiknek feladata lenne jobb hellyé tenni ezt az országot, azok egyrészt semmihez sem értenek, másrészt a lopással vannak elfoglalva. Majd pedig ugyanezek a börtöntöltelék-jelöltek szintén a mi pénzünkből propagálják a saját jóságukat és nagyvonalúságukat, kampánycélokra használva fel azt a nyomort, aminek létrejöttében aktívan közreműködtek és aminek a felszámolása érdekében egyetlen lépést sem tettek.

Beszarás.

Ne kelljen már ünneplésben kitörni azért, amiért máshol az emberek elzavarják a kormányt a véreres naplementébe. A végtelenségig felhizlalt kormányzati apparátus egy hónap alatt több pénzünkbe kerül, mint amennyi pénz ezeknek a gyerekeknek az étkeztetésére jut egész nyárra. Ha elosztom a melldöngetve, úri kegyként odabaszott 6,67 milliárdot a 208 ezer gyerekkel és a nyári szünet idejével, akkor napi kevesebb, mint ötszáz forint jut fejenként. És nyilván ez sem az alapanyag bekerülési költsége, hanem benne van az étel elkészítése, kiszállítása és minden ehhez kapcsolódó költség. Ennyiből mi a büdös francot lehet főzni? De még mindig nem ez az alapkérdés, hanem az, hogy a milliós fizetésekért semmihez nem értők hada hogy merészeli a saját nagyvonalúságaként beállítani mások nyomorát?
Miért éhezik még egyetlen egy gyermek is egy olyan országban, ahol egymást érik a stadionok, ahol őrületes pénzekért tapétázzák ki selyemmel a miniszterek elnökének irodáját, ahol naponta százmilliókkal emelkedik a vizes vb költsége, ahol a miniszterek elnökének lánya, veje, apja, szomszédja, gipszfaragó tanácsadója, Amerikából a nyakunkba szakadt kedvenc parókakészítője több pénzt zsebel be állami megbízásokból és be nem fizetett adókból, mint amennyiből egyszer és mindenkorra fel lehetne számolni a gyermekszegénységet?

Az ilyen alkalmatlan, pofátlan és rabló kormány ne a rászoruló gyermekeknek odavetett alamizsnával fényezze magát, hanem takarodjon a picsába. Azonnal és örökre.adomany-1