Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olvasói levél: És a becsület?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Andorra vs Magyarország: 1-0

 

Első felindulás.

Rápillantasz a tévé képernyőjére, és nem tudod mit érezz. Valami motoszkál benned, s te is érzed: valószínűleg kiábrándultság, düh és csalódottság egyszerre.

Este 11-12 óra van, vagy már hajnalodik? Véget ért volna az este (ami nem érhet véget)? Persze mindennek van oka és magyarázkodni is lehet… de ezek után érdemes?

És ki magyarázkodjon a magyar válogatott nevében? A német edző? A válogatott játékos, aki címerrel a mellén nem tud viselkedni a pályán? Magyarázkodjon az OTP bank elnöke, egyben a Szövetség elnöke, aki fizeti ezeket a játékosokat? Vagy magyarázkodjon a miniszterelnök, aki milliárd forintokból stadionokat épít országszerte, aki saját másodosztályú focicsapatának tőszomszédságában húzta fel a kis ékszeresdoboz méretű stadionját? Ezért a fociért?

Inkább ne… csak hadd felejtsem el az egészet.

Ja, és még valami: Mit jelent egy „válogatott” futballista számára a mellén lévő címer?

Nem, nem csak az a probléma, hogy vállalhatatlan volt a tegnapi játék. Nem, ennél sokkal nagyobb probléma volt az, ahogyan méregből utána nyúlt, elütötte, neki ugrott a magyar játékos az andorrainak. Az ANDORRAINAK! Méregből! Na, ez a borzalom. Mert az rendben van, az előfordul, az megengedett, hogy az embernek rossz napja, hete, válogatott szereplése legyen. De hogy tartása ne legyen?

Elfuserált múlt századunkból oly kevés dologra tudunk büszkék lenni, és talán legtöbbször azt hozzuk fel, hogy legalább becsületesen harcoltunk – ha harcolni kellett  – és fociban jók voltunk. Nahát…

Ezen a világbajnoki selejtező mérkőzésen ki kellett volna harcolni egy győzelmet egy kevés esélyért, hogy büszkék lehessünk.

Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo

Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo

A meccs elúszott.

Az esély elúszott.

És a becsület? A becsület is velük ment?

Majoros Péter

adomany-1