Talán a mi hibánk az egész?

Photo: Lázár Gergő Photo: Lázár Gergő

A Farkas Flórián eset jól példázza az itthoni cigányság helyzetének alakulását. Akár akarta a cigányok többsége, akár nem, újra egy olyan képviselőjük lett, aki – hamarosan talán bizonyítottan is – több mint 1 milliárd forintot lopott el a magyar cigányságtól. Ez az eset rávilágít arra, miért is tart ott a magyar cigányság, ahol évtizedekkel ezelőtt. Nem hogy javulást nem hoztak az elmúlt évek, hanem még mélyebb gödörbe lökték a honi cigányságot.

Nem titok, a magyarországi cigányok sokszor meg vannak bélyegezve, már gyermekkoruk óta. A szegregált iskolák elvégzése után közel képtelenség elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Többségüknél – állami szervek által meghatalmazott szakértők -, enyhe fokú értelmi fogyatékosságot állapítanak meg, miközben nem erről van szó, hanem a hátrányos helyzet okozta szocializációs hiányosságokról, megpecsételve ezzel a gyermekek sorsát. Ennek következményeként olyan osztályokba kerülnek, ahol értelmi képességeiknek nem megfelelő tananyagot kapnak. Ez értelemszerűen aluliskolázott fiatalok tömkelegét szüli. Innen pedig már csak a lejtő van, a lopások, betörések és gyermekanyaság válik a jövőképükké.

A cigányok helyzetéért nagy részben a kormányok elhibázott politikája a felelős. Soha egyik kormány sem akarta igazán megreformálni a rendszert, segítve azt, hogy kilábaljon a cigányság a lehetetlen helyzetéből. A politikusok gusztustalan módon használták ki évtizedről évtizedre a cigány emberek szavazatait. Nekik mindössze szavazógépekre volt szükségük, így hát számukra a cigányok helyzete mindig előnyös volt.

Sokan jönnek azzal a példával, hogy hát máshol sem sikerült soha a cigányságot integrálni a társadalomba. A cigányok nem akarnak dolgozni, csak a segélyt akarják és megszámlálhatatlan gyereket. Azonban Spanyolország az elmúlt évtizedekben erre rácáfolt. A statisztikák bizonyítják, ha megkapják a lehetőséget, azok a problémák, melyek majd teljes Európa szerte jellemzik a cigányságot, visszaszorulnak, vagy akár teljesen el is tűnnek.

Spanyolországban sem volt mindig rózsás a helyzet, üldözték, kiközösítették őket. Az emberi előítéletesség nem egy új találmány, mindig is az emberi viselkedés egyik szerves része volt. Spanyolország azonban megpróbált egy új utat kijárni magának. Franco diktátor halála után azonnali változtatásokat léptettek életbe, melyek a cigányság integrálását helyezték előtérbe. Az 1978-as spanyol alkotmány kimondja, hogy törvény előtt mindenki egyenlő. 1988-ban meghirdették a cigány fejlesztési programot, melynek célja elsősorban a cigányság felzárkóztatása és integrálása volt.

Már a XV. század elejéről vannak feljegyzések, miszerint gitanok, vagyis cigányok érkeztek Spanyolországba. Számuk 700 000 és 1 000 000 közé tehető, ami hasonló a magyarországi számokhoz, így az összevetés igencsak fontos. A századok során sok jellegzetességgel  gazdagították a spanyol kultúrát, ennek talán legjelentősebbje a flamenco.

Az 1988-as, cigányok felzárkóztatását támogató kormányprogram első körben csúfos kudarcot vallott. A magyarországihoz hasonló módon, az addig bádoglakásokban, sátrakban élőket szociális lakásokhoz juttatták, gyermekeiket pedig átmeneti, számukra kialakított iskolákba helyezték. Ennek az eredménye hasonló lett, mint ami otthon épp most is történik. A házakat lelakták, a gyermekek pedig kihullottak az oktatási rendszerből. A pedagógusok egyetértettek abban, hogy a cigányság felzárkóztatására nem a szegregáció a megoldás. Változtatott tehát a spanyol kormány. Szociális segítőket helyeztek ki a családokhoz, akik segítették őket abban, hogy hozzászokjanak az új életkörülményekhez. A gyermekeket nem külön, számukra kialakított iskolákba, hanem otthonukhoz legközelebb található iskolákba helyezték el, nem cigány gyerekek társaságában.

A kormány rendőröket helyezett ki az iskolák környékére, hogy felügyeljék a kialakult helyzetet. Ugyanis első körben, a spanyol családok nem szívesen láttak cigányokat az ő gyermekeik körül. Azonban idővel rájöttek, hogy az a gyerek is ugyanolyan gyerek, attól még hogy más a bőrszíne, vagy más háttérrel rendelkezik, még nem lesz rosszabb.

Ezek az intézkedések pedig meghozták a várt eredményeket. A cigány fiatalok 96%-a jár általános iskolába, 50 százalékuknak van szakmája, és majd 50 százalékuk rendelkezik saját lakással. Az Európai Unióban Spanyolország költi a legtöbb pénzt arra, hogy felzárkóztassa a cigányságot. A siker azonban szakértők szerint nem csak ennek köszönhető, ugyanis többen gondolják úgy, hogy az országok többsége, – élén a kelet európai országokkal -, túl nagy hangsúlyt fektet az előítéletek elleni harcra, valamint a politikai jogok kinyilatkozására. Ezzel szemben a spanyol kormány a dolgok praktikus oldalát megfogva, munkát és lakhatást kínál a cigányoknak, mely módszer bizonyítottan sikeres.

2002-ben igen sok romániai roma érkezett az országba, de az ő helyzetük merőben más. Az évtizedek alatt lassan háttérbe szorítva cigány identitásukat, idővel spanyollá váló cigányság a múltat látja a romákban. Példa erre, hogy spanyol cigányt nem látni az utcákon kéregetni, ezt már a hátuk mögött hagyták. Így, a frissen az országba érkező romák nem tévesztendők össze a spanyol cigánysággal, noha lehet, egykoron közös gyökerekkel rendelkeztek. Ha egy itt élő cigányt megkérdeznek arról, milyen identitásúnak vallja magát, nagy valószínűséggel előbb a spanyolt fogja választani.

A spanyol kormány egyik célja az volt, hogy a történelmileg vándorláshoz szokott cigány nemzetet meggyőzze arról, hogy nincs okuk tovább vándorolni, mert mindent megkapnak ott, amire csak szükségük van. A mód tehát az elfogadás, és a kezünk nyújtása kell hogy legyen, ahelyett hogy vég nélkül megbélyegezzük őket. Létezik tehát megoldás, már csak tanulni kell belőle.adomany-1