A maffia mindent uralni akar. Mindent

ov

Mivel ma még nem kezdte el ártunk és ormányunk a szokásos óbégatást, miszerint Brüsszel megtámadta kicsiny hazánkat, mindmeghalunk és Botka László forduljon fel, ámde ennyire családbarát kormánya még soha nem volt ennek a Máriának felajánlott, közmunkára alapozott, ám az iparosítás küszöbén álló országnak, megragadom az alkalmat és beszélek valami másról.

Például arról, hogy ma fognak tüntetni a mentősök. Azért mennek utcára, mert képtelenek megélni a fizetésükből és mert a napi melldöngetésből, amit váltott lovakkal ad elő a kormány annak tudatosítására, hogy mennyire nagyvonalúak ők és micsoda őrületes béremeléseket hajtottak végre, nagyjából semmi nem igaz. A mentősök távolról sem keresnek annyit, amennyit az éppen aktuális igehirdető állít.

Bónuszként a hazugok nem sunnyognak ám el szégyenkezve, ez nekik nem szokásuk. Támadnak. Ez viszont szokásuk. Fenyegetik azokat a mentősöket, akik ki merik mondani a valóságot az igazság mögött. Ugyanis a sokat hangoztatott béremelés éppen olyan, mint az átlagbér. Ha Mészáros Lölö évi 100 milliót keres, a szomszédja pedig évi 1 milliót, akkor átlagban ők 50,5 milliót keresnek évente. Matematikailag. A valóságban szó sincs erről.

A mentősök brutálisan keveset keresnek, miközben emberfeletti munkát végeznek. Sokan kénytelenek másodállást vállalni azért, hogy el tudják tartani a családjukat. Miközben a mentős munka eleve felőrli őket lelkileg és fizikailag, szükségük lenne a pihenésre, a regenerálódásra. Szükségük lenne, idejük, lehetőségük és pénzük azonban nincs rá. És elegük van, fel akarják emelni a szavukat. A tüntetésről részleteket ITT lehet megtudni.

Mióta nem hajlandóak hallgatni, a vezetés egzisztenciálisan is fenyegeti őket. És ebben az a borzalmas, hogy talán már nincs is szükség felsőbb utasításra. Olyan szinten átvette a normalitás helyét a szervilizmus, hogy már nem is kell parancs, önjáró lett a rendszer minden szinten.

Máshogy ugyan, de ez igazolódik vissza a tanodák esetében is. Az országban már kipróbált, megfelelően működő intézményrendszer működik. A tanodák a hátrányos helyzetben lévő gyermekek felzárkóztatását végzik, hogy a fiataloknak esélyük legyen a továbbtanulásra és ne rekedjenek meg ott, ahová szerencséjük (pontosabban szerencsétlenségük) volt megszületni, hanem a szorgalmuk és tehetségük szerint haladhassanak az életben. Ezektől a tanodáktól az állam megvonta a támogatást. Pontosabban nem megvonta, hanem új pályázatot írt ki, az új bírálati szisztéma pedig kiszórta a bevezetett és működő rendszereket.

Az évek, vagy évtizedek óta bizonyítottan hatékony tanodák nem kaptak többé pénzt, az újonnan létrejött, megfelelő infrastruktúra és tudás nélküliek pedig kaptak. Mivel elég nagy botrány lett a dologból, a kormány kiírt egy pótlólagos pályázatot, sok régóta működő intézmény azonban így sem jutott forráshoz, vagy ha igen, az eddigi töredékéhez.

Ezek nem véletlen balesetek, hanem tudatos rombolás. Ugyanez történt ezer más esetben. Például amikor a földbérleteket újraosztották és akik évtizedek óta gazdálkodásból éltek, azok nem jutottak földhöz, fogorvosok, építési vállalkozók, műkörmösök és fitneszedzők viszont igen, majd gyorsan meg is vehették a bérelt területeket.

Egyértelmű a képlet. A maffia mindent uralni akar. Mindent. Az eddig működő rendszereket szétveri, a javakat újraosztja. Nem az ország gazdasági érdekei, nem üzleti logika alapján, hanem a hozzájuk lojális, megbízható elvtársaknak juttat mindent. Így a források is és az irányítás is a bűnszervezet kezébe kerül. Ezért kellett a közoktatást is teljesen központosítani, ezért kellett a szolgáltatásokat állami  kézbe venni, a kórházakat gyámság alá vonni. Mert amelyik pedagógus, vagy ápolónő felemeli a szavát, az többé sehol az országban nem talál munkát. A lakossági szolgáltatásban rengeteg lenyúlható pénz van (ameddig össze nem omlik a rendszer fejlesztés hiányában), ráadásul azt lehet mondani a választóknak, hogy minden az ő érdekükben történik.

És ha valaki ki mer állni az érdekeiért, ha szembesíti a hazugokat a valósággal, az számíthat a retorzióra. Szervilis kis főnököcskék fognak a nyakára lépni, fenyegetik, zsarolják. Lépésről lépésre épült ki ez a háló, miközben másfél millió ember hörögve éljenzett, másik másfél millió tiltakozott, ötmillió pedig elfordította a fejét.

Egyszer talán rájön az az ötmillió, hogy éppen annyira bűnösök abban, hogy a gyökeréig rothad az ország, mint azok, akik hasznot húznak ebből. Azt csak remélni lehet, hogy ez a felismerés nem jön túl későn.adomany-1