Van olyan pillanat, amikor fel kell venni a kesztyűt

origomomentum

Előfordul – sűrűbben, mint azt az olvasók gondolnák – hogy nem értünk egyet szerkesztőségen belül valamiben. Ezzel semmi baj nincs, mert nem szerepel a munkaköri leírásunkban ilyen kötelezettség és azért sincs baj az eltérő véleményekkel, mert meggyőződésünk, hogy éppen a vita, az érvek ütköztetése visz előre, nem pedig a folyamatos bólogatás.

Most éppen a Momentum – Origo sztori az, amiben elég markáns véleménykülönbség alakult ki kicsiny házunk táján. A kollégám tegnap megírta a maga véleményét erről, most én is megírom a saját gondolataimat.

Úgy nem értek egyet a munkatársammal, hogy közben – ha ez egy normálisan működő ország és egy normális helyzet lenne – teljesen egyetértenék vele. Mert igaza van. Nem lehet ez az elintézési módja egy normális országban semminek sem. Igaza van a TASZ-nak is, mert jogsértést jogsértéssel orvosolni nem lehet. Én azonban az üzleti világból érkeztem, ahol – nagy általánosságban, bár vannak kivételek – már régen nem igaz, hogy az adott szó kötelez, hogy a kézfogás valamit is jelent, ahol a gentleman’s agreement csupán két idegen szó, tartalom nélkül. Megtanultam, hogy amennyiben két (vagy több) fél közül csak az egyik tartja be a játékszabályokat, azt az egyet eltapossák. Én tehát innen, ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött értékelem az eseményeket.

Véleményem szerint a Fidesz nem egy politikai párt, hanem egy üzleti vállalkozás. Abból is a legaljasabb, valamiféle ötvözete a maffiának és a nyomulós, gátlástalan termékbemutatós cégeknek, melyek arra rendezkedtek be, hogy idősebb, hiszékeny embereknek csillagászati áron filléres kacatokat adnak el. Számomra ezt jelenti a kormánypárt és bárki, aki pénzért közreműködik ebben a szemétségben, az bűnrészes a szememben.

Miközben hiszem és vallom, hogy a sajtó szabad, a vélemény szent (és nem csak az én véleményem, mindenki másé is. Akkor is, ha egyetlen gondolatával sem értek egyet), nehezen sem tudom a propagandagépezetet sajtóként definiálni, a pénzért írt lejáratásokat sem fedi le a vélemény szabadságának definíciója. Azt is gondolom, hogy a videón kétség kívül kellemetlen helyzetbe került Origó munkásnak volt, van és lesz döntési szabadsága. Értelmes ember lévén bizonyára átlátja, hogy mit művel, pontosan tudja, hogy pénzért hazudik, a saját egzisztenciája érdekében teszi tönkre mások életét. És ezen a ponton egyáltalán nem érdekel, hogy el kell tartania a családját, be kell fizetnie a villanyszámlát. Másnak is el kell, másnak is be kell. Annak is, aki nem képes erkölcsileg felvállalni mindent, még az egzisztenciális biztonság érdekében sem és annak is, akit a lejárató cikkek sikeresen tesznek tönkre. Az az ember ott az íróasztalnál most szembesült valamivel, amivel nem szeretett volna. Ennyi történt.

Ezen kívül van még egy okom, amiért – minden berzenkedésem és erkölcsi érzékem ellenére is – ne hördüljek fel olyan hangosan a Momentum akcióján. Ez az ok pedig a holnap. Az az időpont, amikor ennek a kormánynak mennie kell. Mert egyszer, valamikor, a közeli, vagy a távolabbi jövőben be fog következni. Tehát amikor véget ér a jelenlegi rendszer, akkor hogyan tovább? Hiszen itt maradnak az oligarchák, a beépített pártkatonák, a szétvert alkotmány, a kibelezett jogrendszer, a torz választási rendszer. Ha mindez marad, akkor lényegében teljesen mindegy, hogy ki kerül kormányra, mert továbbra is Orbán marad hatalmon.

A gazdasági háttér, a propagandagépezet, a minden létező helyre beépült káderek sokasága továbbra is teszi a dolgát. Sőt, talán jobb is lenne egy idő után Orbánnak, ha látszólag kikerülne a hatalomból, mert egy változatlan rendszerben a háttérből sütögethetné a pecsenyéjét. Márpedig azt ne felejtsük el, hogy ez egy jogászkormány. A jelenlegi jogrendben minden törvényes. Mészáros Lőrinc vagyonosodása éppen úgy, mint a többi stróman működése, mint Polt Péter munkálkodása, vagy Matolcsy György unortodox ámokfutása. Egy változatlan rendszerben ezeket az embereket – és senki mást sem – nem lehet elszámoltatni, nem lehet leváltani.

Olyan nincs, hogy visszamenőleg érvénytelennek nyilvánítunk bizonyos törvényeket. Tehát vagy el kell fogadni, hogy ameddig ki nem halnak, addig ők irányítanak mindent, vagy át kell lépni bizonyos kereteket és akár nem annyira törvényes módszerekkel is meg kell szüntetni a törvénytelenséget.

Itt nincs jó választás, legfeljebb kevésbé rossz. A társadalmi hasznosság felől nézve kevésbé rossz.

Ugyanezt gondolom a Momentum akciójáról. Miközben – ez teljesen magánvélemény, még csak tényeket sem tudok felsorakoztatni, mert megérzés, nem más és bőven lehet téves – nem tudok igazán bízni a Momentumban és kicsit sem tartom szimpatikusnak a benyomulásukat a szerkesztőségbe, sem nem tartom követendő példának a nyomásgyakorlásnak ezt, vagy bármilyen más módját, nem tudom teljes mértékben helyteleníteni azt, amit tettek.

Úgy hiszem, időnként át kell lépni a korlátokat, amikor semmi más lehetőség nem maradt. Miközben úgy gondolom, hogy a sajtó érinthetetlen – és tök mindegy, hogy melyik oldali -, de egy olyan országban, ahonnan folyamatosan kitiltanak újságírókat az ország házából, ahol felvásárolnak, vagy egyenesen bezárnak kormánykritikus lapokat, ahol a maradék – kormánytól független – portált napi szinten támadják és próbálják ellehetleníteni hazugságokkal, rágalmakkal, reklámadóval és a civileket megbélyegző törvényekkel, ott időnként el kell felejteni a fair playt.

Egyszerűen van olyan pillanat, amikor fel kell venni a kesztyűt annak érdekében, hogy egyszer ez az ország olyan hely legyen, ahol ismét értelmet nyernek azok a bizonyos idegen szavak.adomany-1