Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

KLASSZIKUSOK


Egyetlen orvosság: a harakiri

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vigyázzunk: ami most Magyarországon történik és történni fog, arra éhesen, kajánul les, figyel a nem koalíciós történelem. Descartes módszerével és szemével próbáljunk belenézni ebbe a szerencsétlen és bolond zavarba, melynek neve magyar politika. Skolasztikusok, svihákok, álgondolkozók összevissza, bitang munkája után a bitorlók helyébe legeslegelőször is jöjjön a józan ész. Kezdjük elölről a dolgot, mert úgy összegabalyították, hogy a megtébolyodás félelme nélkül nem lehet a közepébe ugrani.

(…)

A valóság azonban az, hogy csőd előtt állunk, s még szökni se tudunk semerre. Mindenki kompromittálta itt magát halálosan, régi rend, új rend, de talán legjobban a tisztelt választóközönség.

(…)

Ennyi csalódás, csőd, bukás után történhetett csak, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk. Ott vagyunk, ahol pozitívum csupán egy maradt: a képviselő urak és kormányférfiak minden-áron maradó szándéka. De ebbe belepusztulhat az ország, s nem tehet előre egy lépést, ha a leghíresebb kuruzslókhoz fordul is.

Az idő és az élet döntöttek választók és képviselők feje fölött: a házszabály-revízió kell. Még az is fölösleges kérdés, hogy a választók voltak-e rövidlátóbbak, mint amilyen perfidiával rövidlátók tiszteletre méltó tagjai a magyar parlamentnek, vagy egyformán rövidlátók, de egyformán perfidek valának választók és választottak.

A házszabály-revízió elkerüléséért fölfordult itt minden, s a házszabályokat mégis javítani kell. Nem jó, de kipróbált kormányzás helyett kaptuk a Hübele Balázsok kormányát és kormányzását, mely csak maradni akar, rontani és feketíteni. (…)

Bizarrnak látszik az indítványunk, pedig nem bizarr, csak ilyen példátlanul mameluk-időkben az. A magyar parlament emberelje meg magát és konstatálja a teljes csődöt minden vonalon. És élete árán is segítsen az országon, végre bizony Magyarország egy kis parlamenti harakirit megér úgy, mint Párizs egy misét.

A nagy francia forradalom konventje egyszer úgy hozott törvényt, hogy a konvent akkori tagjairól kimondta, hogy a jövő konventben nem lehetnek képviselők. A konvent ki merte végezni magát, mikor úgy érezte, hogy csak így mentheti meg az országot. Ötezerszeresen dezavuált, boldogtalan, Bécstől ráncigált, horvátoktól pofozott parlamentünknek egy orvossága van: a meghalás. Ezt az ország koalíció-pártoló választóinak is érezniök kell, kiknek a bűnük majdnem olyan nagy, mint azoké, akik őket elbolondították. Csinálja meg rögtön, rögtön, amilyen rögtön csak lehet, a házszabályrevíziót s az általános választói jogot a magyar parlament. De mondja ki, hogy ők, a bűnösök, akikről csak a történelem fog még súlyosabban beszélni, mint mi, ennek a leendő parlamentnek, mely talán még megmentheti a pusztuló, haldokló Magyarországot, nem lehetnek a tagjai. Szavazzanak, menjenek, pusztuljanak, s talán lehetséges lesz elfelejteni és kiheverni őket.

Ady Endre

Budapesti Napló 1907. december 8.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.