Egyetlen orvosság: a harakiri

Illusztráció: MTI/Soós Lajos Illusztráció: MTI/Soós Lajos

Vigyázzunk: ami most Magyarországon történik és történni fog, arra éhesen, kajánul les, figyel a nem koalíciós történelem. Descartes módszerével és szemével próbáljunk belenézni ebbe a szerencsétlen és bolond zavarba, melynek neve magyar politika. Skolasztikusok, svihákok, álgondolkozók összevissza, bitang munkája után a bitorlók helyébe legeslegelőször is jöjjön a józan ész. Kezdjük elölről a dolgot, mert úgy összegabalyították, hogy a megtébolyodás félelme nélkül nem lehet a közepébe ugrani.

(…)

A valóság azonban az, hogy csőd előtt állunk, s még szökni se tudunk semerre. Mindenki kompromittálta itt magát halálosan, régi rend, új rend, de talán legjobban a tisztelt választóközönség.

(…)

Ennyi csalódás, csőd, bukás után történhetett csak, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk. Ott vagyunk, ahol pozitívum csupán egy maradt: a képviselő urak és kormányférfiak minden-áron maradó szándéka. De ebbe belepusztulhat az ország, s nem tehet előre egy lépést, ha a leghíresebb kuruzslókhoz fordul is.

Az idő és az élet döntöttek választók és képviselők feje fölött: a házszabály-revízió kell. Még az is fölösleges kérdés, hogy a választók voltak-e rövidlátóbbak, mint amilyen perfidiával rövidlátók tiszteletre méltó tagjai a magyar parlamentnek, vagy egyformán rövidlátók, de egyformán perfidek valának választók és választottak.

A házszabály-revízió elkerüléséért fölfordult itt minden, s a házszabályokat mégis javítani kell. Nem jó, de kipróbált kormányzás helyett kaptuk a Hübele Balázsok kormányát és kormányzását, mely csak maradni akar, rontani és feketíteni. (…)

Bizarrnak látszik az indítványunk, pedig nem bizarr, csak ilyen példátlanul mameluk-időkben az. A magyar parlament emberelje meg magát és konstatálja a teljes csődöt minden vonalon. És élete árán is segítsen az országon, végre bizony Magyarország egy kis parlamenti harakirit megér úgy, mint Párizs egy misét.

A nagy francia forradalom konventje egyszer úgy hozott törvényt, hogy a konvent akkori tagjairól kimondta, hogy a jövő konventben nem lehetnek képviselők. A konvent ki merte végezni magát, mikor úgy érezte, hogy csak így mentheti meg az országot. Ötezerszeresen dezavuált, boldogtalan, Bécstől ráncigált, horvátoktól pofozott parlamentünknek egy orvossága van: a meghalás. Ezt az ország koalíció-pártoló választóinak is érezniök kell, kiknek a bűnük majdnem olyan nagy, mint azoké, akik őket elbolondították. Csinálja meg rögtön, rögtön, amilyen rögtön csak lehet, a házszabályrevíziót s az általános választói jogot a magyar parlament. De mondja ki, hogy ők, a bűnösök, akikről csak a történelem fog még súlyosabban beszélni, mint mi, ennek a leendő parlamentnek, mely talán még megmentheti a pusztuló, haldokló Magyarországot, nem lehetnek a tagjai. Szavazzanak, menjenek, pusztuljanak, s talán lehetséges lesz elfelejteni és kiheverni őket.

Ady Endre

Budapesti Napló 1907. december 8.