Kinyitott az autócentrum, csuhajla, pár Suzit el kéne pattintani

Fotó: Facebook Fotó: Facebook

Levelet kapott a barátom a minisztériumból.

Illetve annak egyik osztályától, nevezetesen a (másolom, klasszikusokat csak pontosan, és csupa nagybetűvel, az mutatja a fontosságukat) Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztály Közlekedési Nyilvántartó Osztály küldte neki – hadd szúrjam közbe gyorsan, hogy valami titokzatos kis hatodik érzékem azt súgja, ez lehet a felettes hatósága az én közelmúltban múlhatatlanul fontossá vált hivatalkámnak, amely ugyancsak a belügy alá tartozik, a neve pedig Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság Közlekedési Igazgatási Osztály – hááát… most hogy így összevetem a kettőt, franc se tudja… az egyik ugyebár főosztálynak az osztálya, a másik meg államtitkárságé, de helyettes államtitkárságé… ez körülbelül döntetlen…

Na, az én igazgatási osztályom épp tegnapelőtt bizonyította, hogy felesleges károgni, inszinuálni, cseszegetni, ironizálni – itt igenis működnek a dolgok, olajozottan, szépen: bőven a Magyarországon szokásos egy hónapos ügyintézési határidő előtt megérkezett a (zingyenes) tájékoztatás előéleti pontjaim számáról (előéleti pont, már csak így: hozzá se kell tenni, hogy közlekedési – csak úgy, nagy általánosságban, előéleti… jó, jó, oké, hagyjuk, persze, értem, de valamiből csak élnem kell nekem is), amúgy négy van belőle, a behajtás tilalmára vonatkozó szabályok megszegéséért kaptam még 2015 márciusában, ha valaki netán elmulasztotta volna azt a torokszorítóan korrekt esetet, itt pótolható.

Hogy ez a csodálatos igazolás megérkezett, az azért igazán különleges esemény, mert még a kormánywindowsban is azt mondta a kedves ügyintéző hölgy, hogy ennek a hivatalnak nincs valós teste, azaz ügyfélfogadási ideje, címe, e-mail címe és a többi, őket csak és kizárólag levél útján lehet elérni, legesélyesebb palackpostán, no, szépen meg is írtam a garfield-os képeslapomat, de aztán, az utolsó pillanatban, a darknet legeslegalján kotorászva egyszer csak egy venezuelai díler csomagban felajánlotta kétszáz magyar közhivatal nyolcvan évre titkosított mailcímét – és bejött, bejött, tessék… tessék… hát nem hiába ajánlottam fel és adtam értük cserébe a Németh Szilárd nyakának hátsó nézetből készített nagyméretű, a Magyar Művészeti Akadémián zsűriztetett rézkarcomat, már itt is van, ami kellett.

Mától, azt hiszem, feltétel nélkül bíznom kell a magyar demográfiában, akár az adatnyilvántartásban, az adminisztrációban és természetesen az igazságszolgáltatásban. Egészségedre, Roland. Na… kicsit elkavarodtam: térjünk a Táskakirály minisztériumi levelére. Névre szólóan érkezett, a TK egy korábbi lakcímére, de semmi gond, megkapta szépen. Idézem, az lesz a legtisztább: „Tisztelt Asszonyom/Uram!” Jó, mondjuk a címzésből, ha már egyszer ott van, némi formállogikai mókolással ki lehetne tán takuzni, vajon melyik megszólítás életszerűbb, de tudom, tudom, a hazánkban oly elterjedt automatizáltság és robottechnika széles baltája mellett hullik pár ilyes forgács, ne szisszenjünk, folytatom.

A Belügyminisztérium Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztály Közlekedési Nyilvántartó Osztálya (a továbbiakban: Hatóság) a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 24. § (4) bekezdés b) pontjának felhatalmazása alapján, az Autócentrum … … Kft. kérelmére, kapcsolatfelvételi eljárás keretében az alábbiakról tájékoztatja: Az AUTÓCENTRUM … … KFT. kérelmet nyújtott be a Hatósághoz, amelyben kérte, hogy tájékoztassuk Önt, az újonnan megnyitott SUZUKI Márkakereskedésének és Márkaszervízének elérhetőségeiről. Amennyiben az Autócentrum … … Kft-vel fel kívánja venni a kapcsolatot, azt az alábbi elérhetőségeken teheti meg…

És következnek az elérhetőségek, teljes vertikum, legvégül persze azért tájékoztatást kap a kedves megszólított ügyfél, hogy amennyiben a jövőben nem szeretne „a fentiekhez hasonló kapcsolatfelvételre irányuló megkeresést”, megtilthatja – bármely okmányirodában. Kelt mint fent, osztályvezetői szignó, nem sokszorosított, tollal. Na. Hát úgy izé. Hogy is mondjam csak. Ezt is megértük.

Kinyitott az autócentrum, csuhajla, pár Suzit el kéne pattintani – mi sem kézenfekvőbb, írni kell a belügynek, pontosítok, a Hatóságnak egy kérelmet, küldjön már ki a Suzuki-tulajdonosoknak egy kis étvágygerjesztőt, hátha. Hányan lehetnek? Olyan ötszázezren, nem vészes, mondjuk százhúsz egy levél, az hatvan milla. Ha jól sejtem, lehet benne egy mákszemnyi közpénz is, na und? Nüansz. Ennyit csak megtesz a minisztérium, ha valaki szépen kéri. És ha megtette egy hétköznapi autócentrumnak, nyilván megteszi bárkinek, logikus, nem?

Mondom hát a Táskakirálynak, kérelmezze ő is, hogy a minisztérium küldjön ki egy hasonló kis kiajánlót minden háztartásnak, ahol vélelmezhetően található bőrönd/táska/pénztárca/bőrszíj/hasitasi – nagyjából négymillió ilyen lehet, hadd szóljon. Tisztelt Asszonyom/Uram! A dunaújvárosi Kőműves utcában húsz éve üzemel egy nagy múltú üzlet, ahol ön nagyszerű táskákat, bőröndöket találhat roppant kedvező áron – ha egyetért, vegye fel a kapcsolatot velük. Ha vesz valamit, jól teszi, ha nem, majd egy kicsit utánanézünk ennek-annak, persze ez csak vicc volt. Jó egészséget. Vagy itt a HL: javasolni fogom az igazgatótanácsban, kérelmezzük belügyileg, futtassanak meg kicsit minket azokban a háztartásokban, ahol van net. Meg ahol nincs, ott is. Majd lesz egyszer, akkor jól jöhet az ötlet.

És akkor még valamit. Ugye… ugye senki nincs közöttünk, polgártársak, aki egy szikrányit is úgy gondolja, az Autócentrum olyasvalakinek a biznisze??? Szívből remélem. Merthogy ez az azonos pályák, azonos lehetőségek, azonos esélyek országa. Ahogyan naponta látjuk és tapasztaljuk…

Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany-1