És akkor majd jön az értetlenkedés, vinnyogás, toporzékolás

Fotó forrása: Propeller Fotó forrása: Propeller

A rajongók valamikor fülkeforradalmian népes, ám egyre fogyatkozó és lemorzsolódó táborának egyben tartása az elkövetkezendő súlyos hónapok (közel egy év!) mindennél fontosabb célkitűzése a kormánypárt számára. Érthető okokból, amelyekről naponta beszélünk. Egyre elkeseredettebben kell kapaszkodni azokba a helyzetekbe, amelyekből hangos botrányt lehet csapni, hiszen a fegyverropogás az egyetlen, ami – a lebutított csatakiáltásokban utazó, mindent túlharsogni kényszerülő propagandamédia lázas igyekezetével karöltve – elfedheti az elmúlt lassan nyolc év sikertörténetét.

A mai napon a főszerep Szijjártó Péteré, akinek az a dolga – és tegnap már a kötelezően összeráncolt homlok és hangos bokacsattogás kíséretében elő is adta -, hogy megvétózza az Európai Unió fejlesztési stratégiájáról szóló fecnit. Dokumentumot, irományt, ahogy tetszik. A baráti MTI-nek büszkén mesélte, hogy az EU-s külügyminiszterek tanácsában már tegnap rendesen felkavarta az állóvizet, de ez jól is van így. Elfogadhatatlan ugyanis – fordítom teremfocistáról magyarra -, hogy ebben a dokumentumban a bevándorlás nem ördögtől való, mindmeghalásra és a pokol tüzén elégésre alkalmas kategóriaként szerepel.

Egy ilyen dokumentumban keresnivalója nincs olyan kitételeknek, mint hogy „a jól menedzselt migráció és mobilitás” kedvezően járulhat hozzá a növekedéshez és a fenntartható fejlődéshez, vagy hogy „a reguláris migráció és mobilitás” hasznot hozhat, vagy hogy „egy megerősített együttműködésen keresztül az EU-nak és tagállamainak segíteniük kell a biztonságos és felelősségteljes migrációt és az emberek mobilitását”. Minthogy a jobban koordinált, átfogóbb stratégiák szóösszetételtől is feláll a szőr a kormány hátán, legyen világos: Magyarország nem járul hozzá egy olyan uniós fejlesztési stratégiához, amely a bevándorlást pozitívumként említi. Ahelyett, hogy gyűlölködve-fröcsögve megállapítaná: minden menekült illegális bevándorló, minden illegális bevándorló pedig terrorista.

Most nem térek ki külön arra, hogy 15 éve Orbán még 14 millió bevándorló befogadásában látta a magyar gazdaság fellendülésének kulcsát, hogy alig két éve muszlim pénzes üzletemberek és bankárok előtt hogyan magasztalta az iszlám civilizációt és kultúrkört, hogy miként ömlengett arról, hogy az iszlám világból érkezett emberek nem fenyegetést jelentenek számunkra, hanem egy magas civilizáció képviselőiként üdvözöljük őket. Ez már másnap sem volt érvényes, hát akkor ennyi idő után. Hozzávehetnénk még ehhez a letelepedési kötvénnyel Európába bejuttatott, sok esetben ellenőrizetlen hátterű megélhetési migránsok tízezreit, akikből milliárdos haszonra tett szert a kormánypárt dörzsölt, nem közszereplő holdudvara, akiknek zsírosodása ráadásul a magyar adófizetők kárára történt.

A legsúlyosabb mégis az, hogy a menekültválság kezdete óta a magyar kormány egyetlen olyan kijelentést nem tett, ami ne a számító kampány jegyében, a káoszból és zűrzavarból kipréselhető nettó politikai haszon megszerzése érdekében hangzott volna el. Ezzel a bűzös kommunikációval, a puskaporos hordó effektus mantrázásával oda jutott az ország, hogy lehetetlen erről a kérdésről józanul párbeszédet folytatni. Nem mintha másról igen.

A kardcsörtetésen, az izmoknak fitogtatásán, a fogaknak csikorgatásán, melleknek döngetésén és a tenyereknek viszketésén túl nincs semmi, csak háborús pszichózis, pánik- és hisztériakeltés, a mindmeghalunk hálás témáról való nyolcvanharmadik bőr lenyúzása. Miután Magyarország félig jogosan ekézte Brüsszelt azért, mert nehézkesen, lassan, balfaszul reagált azokra a kihívásokra, amelyekkel egy soha nem tapasztalt jelenség szembesítette, Szijjártó ma vétózni fog. Félreértés ne essék: a vétó intézménye azért létezik, hogy éljenek vele, ez alól a diplomatának álcázott teremfocista sem kivétel. Ámazonbandeviszonthacsaknemhovatovább.

Egyrészt: nem Magyarország fog vétózni, Peticsatár, hanem a Magyarországot a korrupt politikai haszonszerzés által ásott feneketlen kráterbe lavírozó kormány.

Másrészt: mivel érveket nem, csak kizárólag kampányszlogeneket és halálhörgéseket olvastam a kormány egyetlen kormányprogram-pontjává fejlesztett migránshisztivel kapcsolatban, mivel a kormány következetesen kettősbeszél erről a kérdésről, mivel Rogán Antal a minap verte át nem annyira Brüsszelt, mint a hülyemagyarokat a DNS-vizsgálatos rablómesével, mivel Orbán Viktorból nyomtalanul eltűntek az igazmondásért felelős gének, van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha ez a dokumentum a tegnap esti BL-meccsről szólna, Szijjártó akkor is pattogna, mint kecskeszar a deszkán.

Ugyanis a magyar kormánynak nem az az érdeke, hogy tényekről beszéljünk. Például arról, hogy miért érdeke Európának menekülteket befogadni, mik az előnyei és hátrányai ennek a jelenségnek, hogy tényleg csak a kecskebaszó analfabéták jönnek ide, vagy hogyan aránylik a munkaképes, tanult, fiatalabb korosztályhoz tartozó bevándorlók száma az őshonos európai/magyar népességhez. A cél az, hogy sztereotípiák, félelmek, nem empirikus tapasztalatok alapján gyűlölködjünk egy alternatív valóságban. Ha a pillanatnyi érdekünket az szolgálja, akkor hőbörögjünk a munkaerőhiányról, a kontinens elöregedéséről, a demográfiai válságról, ha meg keresztbe tudunk tenni a közös európai fejlesztési stratégiának, akkor tagadjunk mindent, vétózzunk és csapdossuk magunkat a földhöz. Vlagyimirovics lájkolja ezt, a hívek meg azt értik belőle, hogy már megint megállítottuk Brüsszelt. Majd Harrach és Kósa felszámolja a munkaerőhiányt és lehet oszlásnak indulni. Megoldjuk kerítésen belül.

A magyar kormánynak nem érdeke, hogy Európa egységként működjön és, tanulva a korábbi mellényúlásokból, mulasztásokból, korrigálja azokat és erőt mutasson, világos, biztonságos, kiszámítható helyzetet teremtsen polgárai számára. A Fidesznek és Orbánnak a konfliktus, a káosz létkérdés, ezért egy pusztán elvi nyilatkozat megvétózása is kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy demonstrálja: csapataink harcban állnak.

Miközben olyan országok, amelyek a saját bőrükön tapasztalják a globális migrációs folyamatok negatív hatásait, amelyek komoly terrorfenyegetettségnek vannak kitéve, amelyek fáziskéséssel ugyan, de végre világossá tették, hogy nem kilószámra osztogatják a menedékjogot (mellesleg ezt Magyarországtól sem várta el senki egyetlen pillanatig sem), itt a Teréz-körúti robbantók, oroszbarát paramilitáris elmeroggyantak és szellemi kakaduk országában, kizárólag a választópolgárok fanatizálására és a politikai hatalom megtartására használják ezt a témát. Tudatosan összemosva erkölcsileg összemoshatatlan fogalmakat, kollektíven megbélyegezve komplett közösségeket.

Igen, az Európai Unió folyamatosan szolgáltatta a muníciót ehhez a penetráns demagógiához. Igen, a teszetoszaság járult hozzá az európai szélsőségek megerősödéséhez. Igen, mélyreható reformok nélkül az európai hajót az elsüllyedés veszélye fenyegeti. De. Az a kormány, amelyik hetedik éve az Unió ellen szabadságharcolva uszít, annak egyetlen pillanatig nem volt és most sem érdeke az uniós intézményrendszer jobbítása, hatékonyabbá tétele. Márpedig az állandó kettősbeszédből előbb-utóbb mindenkinek elege lesz, bármennyire kell az a 12 szavazat az Európai Néppártnak.

És akkor majd jön a kétsebességes Európa és a siránkozás, értetlenkedés, vinnyogás. Azt viszont kivételesen nem a kormány, hanem az egész ország szívja meg. Pedig már most is szív rendesen. És bizony azok sem lesznek kivételek, akik jó étvággyal zabálják a gyenge felfogásúak számára előregyártott moslékot és ökölbe szorult kézzel, elbutulva, rettegve migránsoznak, sorosoznak a tévé előtt.

adomany-1