Vendég: Nekünk senki ne mondja meg, hogy mit csináljunk, de mi meg akarjuk mondani, hogy más mit csináljon

Résztvevők vonulnak a Momentum Mozgalom Európához tartozunk! címmel meghirdetett demonstrációján a Hősök terére (Fotó: Balogh Zoltán/MTI) Résztvevők vonulnak a Momentum Mozgalom Európához tartozunk! címmel meghirdetett demonstrációján a Hősök terére (Fotó: Balogh Zoltán/MTI)

Túléltem egy idegrohamot. Egy régi barátom megosztott egy KDNP-s Facebook bejegyzést. Én marha meg elolvastam Nacsa Lőrincnek az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnökének nyílt levelét, melyet Fekete-Győr Andrásnak címzett. Tapasztalatból tudom, hogy egy fideszes simán meghirdeti húsz éves barátságok felbontását, ha az a húsz éve barátember nem a migránsok ellen szavaz. Nos. Nekem attól még barátom az illető. Linket nem adok, szeretném megőrizni olvasóim mentális egészségét. Akit érdekel, saját felelősségre elolvashatja a KDNP Facebook-oldalán. Nem kívánok érdemben foglalkozni a dologgal, a levelet majd megválaszolja a címzett. Magam úgy vagyok vele, mint az ember a viccben:

„- Mit mondtál, mikor rácsaptál a kezedre a kalapáccsal?

– A csúnya szavakat kihagyjam?

– Igen.

– Akkor semmit.”

Szóval, semmit nem szeretnék mondani a fentiekkel kapcsolatban. Amúgy is azt látom a napokban, hogy csak „szőr mentén” szabad bármit is leírni már ellenzéki oldalon is. Eddigi írásaimban is tartózkodtam a pártoskodástól, mert egyik oldalról sem könnyű olyat mondani, ami új lenne. Ezen elveimet ma részben feladom és csak a „Szalonna” szerkesztőin múlik, hogy olvasható lesz-e a neonég alatt a véleményem. Magam csak örülök, ha megjelenik az írásom, bár tudom, hogy van olyan olvasó, aki szerint felesleges volt az legutóbbi cikkemet megírni. Önnek üzenem, Kedves: nem kell elolvasni, ez is egy felesleges szómenés.

Kedves magyarok,

nem értelek titeket. Ha rákeresek a Facebook-on arra, hogy „Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk”, megkapom a „Szalonna” oldalát és 7, azaz hét darab csoportot. Ugyanez a helyzet, ha ún. „kormányellenes” csoportokra keresek rá. Kismilliót találok. Ennyire nem találjuk a közös hangot? Ennyire nem tudunk rugalmasak lenni és beszélgetni normális, épeszű emberek módjára? Miért kell szétszakadni apró csoportokra? A jelenlegi felállás szerint, ha valakinek nem tetszik valami, bármily kis dolog is legyen az, létrehoz egy új csoportot, ahol lehetőleg ő az „admin”, az istenkirály és végre bőszen szidhat mindenkit, legfőképp azokat, akik ilyen, vagy olyan okból nem tűrték meg maguk közt.

Véleményem szerint itt a baj. Idáig terjed a magyarságtudat és a nagy büszkeség. Makacs öszvérként ragaszkodunk a véleményünkhöz és masszívan lehülyézzük, lehazaárulózzuk azokat, akik nem egy véleményen vannak velünk. Nekünk senki ne mondja meg, hogy mit csináljunk, de mi meg akarjuk mondani, hogy más mit csináljon. Nem ismerős? Ez az orbáni propaganda egy kis szelete. Észre sem vettük, de úgy gondolkodunk, ahogy a Fidesz szeretné. Ezért lett Gyurcsány Ferenc ellenség. Lehet ellensége a kormánypártiaknak és lehet ellensége az ellenzék bizonyos ágainak. Végül aztán így válik akár KÖZELLENSÉGGÉ.

Őszödi beszéd. Ez egy vesszőparipa. Bármilyen hihetetlen, magam abban a beszédben semmi rosszat nem láttam. Gyurcsány Ferenc őszinteségi rohamot kapott és kimondta a frankót. Gondolom, a jelenlévő párttársaiban meghűlt a vér, hiszen ha „jó útra” lép a miniszterelnök, elfogy a lopnivaló, következésképp „kiszivárogtatták” azt a beszédet. Innen már csak egy lépés volt az élelmes „ismeretleneknek”, hogy kellő ellenségeskedést és gyűlöletet szítsanak, hogy aztán pár hónappal később „békés tüntetők” feldúlják a Szabadság teret. Summa summarum: akárki akármit mond, az a beszéd akár jól is elsülhetett volna, ha az emberek gondolkodnak és nem hagyják, hogy csak az érzelmeikre hassanak. Az sem lett volna mellékes, ha pártjának van vér a pucájában és kiáll mellette…

Minden próbálkozás ellenére Gyurcsány Ferenc még játékban van. Vannak követői, vannak, akik hisznek benne. Én nem tartozom közéjük. Annak ellenére sem, hogy igazat adok neki: összefogás kellene. Szép álom, de a magyar mentalitás miatt ez nem fog megtörténni. Mi magyarok képtelenek vagyunk összefogni. Csakis a saját véleményünk számít, amiről észre sem vesszük, hogy nem is a mi véleményünk. Az évek óta nyakunkba zúduló gyűlöletpropaganda tökéletesen működik.

Ellenzéki oldalon sokan cigányozzák Orbán Viktort. Van egy FB-csoport, ahonnan ki is vágják az ilyen cigányozó embereket. Nagyon helyesen is teszik. Megint elismétlem, immáron sokadszor:

Nem számít a bőrszín, a vallás, a faji hovatartozás. Csak az számít, ki milyen EMBER.

Farkas Flóriánnal sem az a bajom, hogy cigány, hanem az, hogy egy tolvaj gazember, akinek annyira nincs gerince, hogy a férgek is hozzá járnak mozgáskoordinációs tanácsért.

Megjelent a Momentum Mozgalom. A Fidesz rögtön azt kiabálta, hogy az új SZDSZ. A baloldal egy új Orbán Viktort vizionált, mivel Fekete-Győr András állítólag, vonásaiban hasonlít az ifjú Orbánra. A szélsőjobbosok agyi kapacitásuknak megfelelően Conchita Wurst-ként azonosították. Ez utóbbi nézőpontot aztán mindkét oldal magáévá tette annak ellenére, hogy egy kapitális baromság. A Momentum Mozgalom lelkes, okos fiatalok csapata. Hisznek a párbeszédben és az emberek erejében. Nekem kifejezetten tetszett Fekete-Győr András beszéde, hogy nem félnek, ne féljünk!

A félelem nem csak arról szól, hogy barna sportcsíkot nyomjunk a nadrágunkba, mert a kormány így, a kormány úgy… Ne féljünk szembenézni önmagunkkal sem. Meghallgatni a másikat és elismerni, hogyha tévedtünk. Lehet beszélgetni, lehet vitázni, de érvekkel.

Érvek. Ezek hiányoznak manapság egy beszélgetésben. Csak a mocskolódás megy. Ezért is akadtam ki Nacsa Lőrinc agymenésén. Ott sem voltak érvek, csak degradáló kijelentések. Már sehol sincsenek érvek csak köpködés, kiabálás.

Igen, szimpatizálok a Momentum Mozgalommal, annak ellenére, hogy vannak dolgok, amikkel nem értek egyet. Pl. azzal, hogy ők egymagukban akarják megnyerni a választásokat. Vannak elvek, amiket félre kéne tenni, mert így még erős ellenzékként sem jutnak be, de ez igaz minden magányos Rambó pártra. Magam félreteszem ezeket az ellenérzéseket és támogatom őket.

Hosszú idő óta csak a siránkozás megy, hogy „kéne má’ valaki”, „há’ mán senki nincsen aki leváltaná Orbánt”? De van és lehetett volna más is, de a magyar embernek senki nem volt jó. Most itt van a Momentum, de ha hagyjuk elveszni kicsinyes, önző, akarnok viselkedésünk miatt, akkor Orbán Viktor és bandája marad. Annak idején az emberek gondolkodás nélkül hagyták elveszni Gyurcsány Ferencet, mert valaki megfelelően manipulálta az eseményeket. Most is ez történik.

A problémákat már tudjuk. Sok százszor, sok ezerszer le lett írva. Megoldás még nincs. Olybá tűnik, hogy a magyarok nagy része nem akar megoldást. Javaslom, kezdjünk el kicsit „gyúrni”. Tanuljunk meg véleményt mondani, meghallgatni, érvelni, mert az „OrbángeciRogánkispöcsundorodomfaszkivanelkénepuszítaniőket…” már kevés.

Ha valaki látszólag rosszat ír Gyurcsány Ferencről, az nem jelenti azt, hogy „odagyurcsányozik”. Az egy véleménycikk volt igen találó kijelentésekkel. Zárszóként idéznék is egy mindent kifejező részt a cikkből:

„Ameddig azonban egymást irtják az ellenzéki pártok és mindegyikük kergeti a boldogság püspöklila madarát, addig a Fidesz van és marad nyeregben, mert tíz öt százalékos párt nem fogja leváltani ebben az életben. Egy ötven százalékos koalíció viszont igen.”

Ez a lényeg. A párt követők, tagok, aktivisták nélkül csak gittegyletek. Semmi többek. Ezek a követők, tagok, aktivisták pedig mi, a magyar emberek vagyunk. Szeretnénk leváltani Orbánt és bandáját? Tessék, tegyük meg! Fogjunk össze mi magyarok és közben tudatosítsuk a leendő vezetőkben: „Mi, a nép emelünk fel titeket, de mi a nép is válthatunk le”…

Singing Jungle

adomany-1