NEHAZUGGY

Áldott, békés május elsejét szeretnék kívánni mindenkinek

H. Andrea | 2017. Április 29, Szombat | 13:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben Brüsszelben az Európai Néppárt európai képviselői a totális naivitás jegyében megdorgálták (fel sem merült, hogy a Fideszt kivágják az EPP-ből) a meglehetősen nagy port kavart, európai szabályokat sértő CEU-ügyben a kelet-európai, gumicsizmás autokratát, itt van nekünk a méltatlanul elhanyagolt Matolcsy doktor és szerelmes jegybankelnök. Akinek unokatestvére és protezsáltja közös erővel rakta zsebre Magyarország negyedik legnagyobb bankjának (MKB) egyharmadát. Amit néhány évvel ezelőtt állami pénzből tőkésítettek fel és tettek nyereségessé.

Más szavakkal Matolcsy unortodox zsenijének köszönhetően a kurvadrágán államosított, majd a vesztéségeitől állami segítséggel megszabadított és reprivatizált bank tulajdonrészére – egy közbeékelt stróman révén – most Szemerey Tamás és Balog Ádám megnyugtatóan rátette a patáját. Hogy miről szól ez az egész, és hogyan követte Matolcsyt árnyékként Ádámka a nemzetgazdasági minisztériumból a jegybankba (akárcsak jógaoktató szívszerelme), hogy miként lett 2015 nyarán elnök-vezérigazgató az MKB élén és hogy kicsoda valójában ez az újdonsült milliárdos okostojás, arról ITT és ITT minden lényeges információ megtalálható.

Ami engem érdekel jelen pillanatban, az egy tegnap, az érintettel megjelent interjú nyomán vált érdekessé. Balog, aki 2014-es vagyonnyilatkozatában például egy hétéves Opel Astra Classic-ot nevezett meg nagy értékű ingóságként, azt bírta nyilatkozni:

„Én csaknem teljes mértékben hitelből vásároltam meg ezt a részesedést. Ezért is van jelentősége a cégérték növelésének és a vezérigazgatói munkám minőségének, hiszen nem egyszerűen a saját vagyonomat tettem ezzel kockára. Sok-sok évnek kell még eltelnie, hogy vagyonos – a sajtó szavait idézve: milliárdos – legyek.”

Ez igazán lenyűgöző. Tehát miután tavaly többségében ismeretlen befektetők 37 milliárd forintért megvették az MKB-t, Ádámkának meg egy szaros hét éves Opelje és néhány kósza millió megtakarítása volt a kétszer annyi hitele mellett, ehhez a bevásárláshoz – mivel csaknem teljes mértékben hitelből hozta össze az üzletet – mintegy 4 milliárd hitelre volt szüksége.

Álljunk is meg itt, bár azt tegyük hozzá: ezt a négyezer millió (gyengébbek kedvéért 4.000 x 1.000.000) forintot az április 21-én, azaz egy héttel ezelőtt létrejött, ötmillió forintos tőkével rendelkező Promid Invest Zrt.-re vette fel a jóember a közbeékelt indiai strómantól. Ennyi hitel kellett ahhoz, hogy az ország negyedik bankjának mintegy tizede Balog markát üsse.

Ki az, aki egy pár napja alakult cégnek hitelt ad? Ki az, aki bárkinek 4 milliárd forint hitelt ad? Esetleg Szemerey Tamás, a Növekedési Hitel Bank vezére, aki kismillió szálon kötődik a közpénzhez és drága jó unokatestvéréhez, az unortodox Gyurihoz?

„Komoly ember találgatásokról nem nyilatkozik”

– ezt Balog Ádám maga válaszolta a Portfolio.hu kérdésére, aki – mindenki nyugodjon meg – tavaly ilyenkor még nem tervezte, hogy (hitelből) milliárdos lesz. Nem jutok szóhoz a gyönyörűségtől, majdhogynem sírva kell fakadnom, látva, hogy mi mindent feláldoznak ezek az emberek, mennyi kockázatot vállalnak… pontosan miért is?

Térjünk vissza az alapdilemmához: tegye fel a kezét az, aki besétált már akármilyen tetszőleges pénzintézetbe a két napja alapított cégével és 4 milliárd forint hitellel sétált ki. Köszönöm. Ráadásul jelen esetben egy olyan pénzintézetről beszélünk, amelyet – Gyurci saját bevallása szerint – az állam a 270 millió eurós (300-as forint-euró árfolyamon 81 milliárd forint) feltőkésítést követően vásárolt meg 55 millió euróért (16,5 milliárd forint), hogy aztán tavaly 37 milliárd forintért adja tovább strómanoknak, akiktől aztán Ádámka most megszerezte a tulajdonrész tizedét. Hitelből.

Attól nem eltekintve, hogy egy néhány nyomorult milliós lakáshitelért a keményen dolgozó kisembernek milyen hosszadalmas procedúrán kell átesnie, isten tudja milyen feltételek teljesítése mellett (nagyon helyesen egyébként), itt mégiscsak 4000 millió forintról beszélünk. Rezsicsökkentésül és elhülyülésül szólva: ezért a pénzért az átlagbéren foglalkoztatott polgárnak olyan 21 ezer évig kellene húznia az igát.

De ha ez nem volna elég, mondom a lényeget: az adófizetők pénzéből lábra állítanak/szanálnak egy tönkrement bankot, majd egy-két stróman közbeiktatásával átjátsszák Matolcsy famíliájának és jobbkezének. Úgy, hogy az érintettek egyike még bele is röhög a köz pofájába: túl komoly jelenség ő ahhoz, hogy a tulajdonképpeni szponzorok orrára kösse, mégis hol dobálnak az ember után 4 milliárdos hiteleket. Jelzem, a 4 milliárdos hitel súlyához képest egy csóréseggű senkiről beszélünk, aki nagy értékű ingóságként tekint azóta 10 éves Opel Astrájára.

Tényleg nem téma, hogy milyen fedezet (urambocsá’ üzleti terv, kezes, viszontbiztosítás) kell ahhoz, hogy egy pár napja alakult, nulla érdemi tevékenységet kifejtő cég tulajdonosa 4 milliárdos hitelhez jusson? Ha – tegyük fel – Balog Ádám havonta 10 millió forintot keres, akkor is felmerül a kérdés: kinek adja bárki oda a havi fizetésének 400-szorosát hitel formájában, vagy akárhogy? És igen, van arca azt mondani, hogy nem egyszerűen a saját vagyonát tette kockára. Ugyan ki adott volna hitelt őzsenialitásának, ha ebben az egészben bármiféle kockázat lenne? És ha van kockázat benne, ki másnak a bőrére menne az egész, ha nem azoknak az adózó polgároknak a bőrére, akik összedobták a pénzt? Mert Ádámka vagyona bizony igen sovány ehhez a hitelhez, az ő részéről nulla kockázata van a dolognak. Ehhez az ügylethez egészen biztosan nem szükségeltetett a Soros nevű spekuláns őstehetsége.

Ez megint egy felfoghatatlanul ocsmány történet a Matolcsyról elhíresült, jelleget váltott közpénz főszereplésével, amelyen természetesen Matolcsy köre zsírosodik. Egy brutális összegből saját lábára állított bank akárhányad részét a valós értéke töredékéből nyúlják le. Szép, nem? Lehet jönni itt a Nokiás dobozokkal, meg a Tocsik-ügyekkel, meg bármely tetszőleges elmúltnyolcéves botránnyal, ehhez a gigantikus disznósághoz képest az sem lenne semmivel durvább, ha fényes nappal rabolnának bankokat. Családi összefogásban.

Attól függetlenül, hogy Balog valójában csak egy újabb stróman a Matolcsy-klán közvagyont magánosító ügyködéseinek lázas igyekezetében, vagy sem, a normalitás oldaláról nézve mennyire életszerű ez az egész? A korlátlan harácsolás oldaláról persze minden rendben van, lehet oszlásnak indulni. Meg is ragadom az alkalmat: áldott, békés május elsejét szeretnék kívánni mindenkinek. Bejgli lesz? Ja, nem, az most nem aktuális.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!