Nem mondom, hogy nem büdös a Tihamér, mert de

Kép: Tama66 Kép: Tama66

Drága barátom, Viktor!

Megint van egy kis időm, mert esik az eső, beszorultam a házba. Gondoltam, írok neked, nehogy aggódni kezdj értünk. Annyi minden történt a faluban, amióta utoljára írtam neked, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.

Amúgy mi rendben vagyunk, amióta kiléptünk belőled. Nem panaszkodni akarok. Remélem, ti is jól vagytok, fejlődtök, meg minden. A tévében csupa jó hírek vannak, bár most, hogy megtámadott titeket Soros György és Brüsszel, az kemény lehet. Kitartás, az igazság mindig kiderül! Ez biztosan megnyugtat téged is.

Nálunk a faluban teljesen demokrácia van. Most már. Régebben úgy kezdtük, hogy kihirdettük a demokráciát, aztán az volt, amit a polgármester mondott. Talán emlékszel rá, meséltem róla valamelyik levelemben. Ő volt az, aki lopta a falu pénzét, de amikor rájöttünk, akkor kicsit felpofoztuk és elzavartuk. Na, ő vezette be a demokráciát, aztán már nem beszéltünk róla többet, csak úgy végül kialakult. És majdnem vége is lett a múltkor, mert a falugyűlésen azt mondta a Tibor (most ő a polgármester), hogy ki kellene kapcsolni a faluban a tévét, mert meghülyül tőle a nép. De a Tibor felesége megvédte a demokráciát, mert felugrott és elkezdett ordítani, hogy márpedig ő nem élhet a Szulejmán nélkül (ez valami tévésorozat, az asszonyok szokták nézni) és ha Tibor hozzá mer nyúlni a Szulejmánhoz, akkor kezdjen el hozzászokni a konzerv löncshúshoz, mert főtt ételt otthon nem lát többé, az biztos. Több szó nem esett a kikapcsolásról, demokratikusan leszavazta a polgármesterné.

A múlt héten nagy ünnepség volt nálunk, mert megérkezett a Tihamér. Őt nem nagyon ismerheted, drága barátom, mert állandóan úton van, nem találkoztál vele. A Tihamérnak küldetéstudata van, ezt a doktor úr mondta. Randa egy betegség ez a küldetéstudat, az egyszer biztos, egy perc nyugtot nem hagy ennek a szerencsétlennek. Jó, ha évente egyszer hazaugrik letusolni, aztán megy is tovább. Nem mondom, hogy nem büdös a Tihamér, mert de. Mondtuk neki, hogy gyakrabban jöjjön haza, mert azt is csak most vette észre, hogy unokája született, ő meg még azt sem tudta, hogy gyereke van. Most pedig úgy volt, hogy itthon marad, mert igen megfáradt a határvédelemben.

Mert ott volt ő. Amikor megtudta, hogy veszélyben a haza és támadnak a vadak, rohant védeni a kerítést, csak most megunta, mert egy migránst se látott. Előtte meg a rezsicsökkentést védte, hiába mondtuk neki, hogy a faluban nincs rezsicsökkentés, nincs mit megvédeni, ő védeni akart. Biztosan megvédte rendesen, mert onnan ment kerítést védeni, aztán hazajött. Csináltunk is neki nagy ünnepséget, volt pogácsa, meg hurka is, de ez megint nem nyughat. Épp csak átrohant a falun, azt mondta, mennie kell megállítani Lovasberényt.

A tanító úr kérdezte ugyan, hogy nem Brüsszelt akarja-e megállítani (a múltkor valami hülye behozott a faluba olyan kérdőívet, amivel ti ott kint szórakoztatjátok magatokat, abból gondolta a Brüsszelt a tanító), de Tihamér ragaszkodott hozzá, hogy neki Lovasberényt kell megállítania. Én mondjuk még nem hallottam olyan településről, amelyik csak úgy elindult volna akárhová, de biztos egy csomó minden van a falu határán kívül, amiről én még nem hallottam. Igaz, hogy nem is nagyon érdekel.

Te hogy vagy, drága barátom? Családdal minden rendben? Az asszony szeret még a földdel bíbelődni? Lányaid, vejed rendben vannak? Sikerült munkát találniuk? A te egészséged jól szolgál? Mesélj már, ha van egy kis időd. Ami nekem most már nincs, mert elállt az eső, mennem kell kapálni. Egy valamit árulj el nekem barátom, de azt feltétlenül. Mi a fene van ezzel a Lovasberénnyel?

Vigyázz magadra, mert egyre többször gondolok rád.

A legközelebbi viszontlátásig maradok tiszteletlen.adomany-1