Vendég: Ha megy a turkálóba vásárolni, akkor magyar holmit keressen

Illusztráció: Budapest Butik blog Illusztráció: Budapest Butik blog

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Mikes Mirtill: sürgős e-mail a Bácsikámnak Rodostóba

Tárgy: Affér és következménye

Bütyökfalva, 2017.április

Biztos nem írtam még, hogy nálunk a családban parlamenti demokrácia van. A nagyi dönt arról, hogy mit akarunk és tudomásunkra hozza kétharmados hangerővel. A tata az ellenzék, aki ilyenkor úgy tesz, mint akinek rest a füle, mi meg frakciózva végrehajtjuk az ukázokat. Főleg én fintorgok, mert az biztos, hogy vihetem a kukát. Kend tudta, hogy kétféle kukánk van mióta már a szemét is nemzeti? Egy kis feketébe tesszük, ami nem jó semmire. A narancsszínű fideszesbe pedig válogatott szemét van. Én is szemét voltam anyuval.

Tényleg még sose írtam az anyukámról kendnek. Mert az olyan természetes, hogy az anyukám mindenütt ott van, meg mindent megcsinál. Multifunkciós. Három műszakban humán erőforrás egy mocsok gengszternél, aki a pártszolgálatért megkapta a gyárat, a nagyiék gyereke, az apu felesége, a mi anyukánk, de néha lízingben még egy betegeskedő nénikét is gondoz, aki szegény a jobb élet reményében átjött a határon és olyan magányos, mint az a cédrus a festményen. Anyuval mindent meg lehet beszélni, bár néha eljár a keze. Ezt ne úgy tessék képzelni, hogy önállósodik a keze – és mondjuk, átmegy a szomszédba-, hanem az én számon landol. Nem automatikusan, de megalapozottan, mivel néha kitör belőlem a szóvivői igazmondás és szegénynek valahogy muszáj gyorsan visszaigazolni. Nos, ez a nyomatékos konzultáció megszűnt, és kend ennek köszönheti ezt a levelet.

Ott kéne kezdenem, hogy amikor a tesókkal az anyu hasában voltunk az anyu szervezetéből kizabáltuk a kalciumot és mire én is megszülettem szegény anyukámnak sok rossz foga lett. Azután még több, és mivel a taték is fogatlanok vacsora helyett jól elviccelődtek, hogy úgy sincs mit enni, akkor meg minek a fog.

Nézzük a tévében a vacsoracsatát és legalább nem csikorgatjuk a fogunkat a nagy pocsékolást látva.  Nem is volt galiba addig, amíg a rágófogai pusztultak. Hanem mikor a „kirakat” is odalett, akkor az én anyukám nagyon szomorú lett. Én meg nem tudtam, hogy disztingválás is létezik és mikor már a második metszőfogát is elveszítette és nem nevetett többet, akkor én csúfoltam. Szégyellem, eszembe se jutott, hogy megbántom és elcsodálkoztam, hogy a szerintem is jogos nyakleves helyett sírva fakadt. Felfogtam. Nekünk nincs legalább 500 ezer forintunk, hogy anyunak fogat csináltassunk. Én meg kis hülye, röhögök bele a vakvilágba! Teccik látni ilyen szerencsétlen vagyok és még meg se büntet, hanem sír. Mindig sír. Most aztán sokra megyek az anyák-napi virággal/verssel.

Úgy döntöttem, hogy én nem a Brüsszelt állítom meg, mert nekünk még nem küldött egy rohadt fillért se, hanem magamat. Spórolok, mert idáig én csak költséghely voltam. Kitaláltam, hogyan fogok pénzt keresni fusiban, mert ha kitudódna, a gyerekmunkáért megbüntetnék a szüleimet is, meg azt is, aki munkát ad.  Így azután kendnek se írhatom meg, mert most már nyakló nélkül kutakodhatnak az állam pribékjei az alattvalók magánéletében nem úgy, mint az előző diktatúrákban.

Ne tessék rám haragudni, de egy jó darabig kendnek sem írok. Se időm nem lesz, se az, amivel írhatnék, meg internetünk se. Spórolok.

Azért kend vigyázzon a nettel, mert sok a szélhámos. Ha nekem koldulnának pénzt kendtől, ne higgye, mert én nem fogadok el alamizsnát senkitől! Azt se higgye, hogy itt jobb az élet. Székelyföldről sokan jöttek át, de akik nem szegődtek janicsárnak, azoknak még rosszabb, mint otthon. Idegenek. A nagyi tudja. Hallottam, amikor a Juliska néni mondta a piacon, hogy ki gondolta volna a romániai forradalom idején, mikor kamionszámra küldtük a segélycsomagokat Erdélybe, hogy az ide csábított arrogáns Semjén csicskák miatt a szegény testvérből ingyenélő, tolvajbanda lesz. Bizony, nagyon sok jöttmentet ültettek a nyakunkba. Még olyan is hivatalt, lakást kapott, aki szekus volt odaát. Most az mindegy, hogy igaz vagy nem. Az a lényeg, hogy sikerült a magyar embereket is szembe állítani egymással. Ebben a közhangulatban ne is álmodjon kend a hazajövetelről. A tata szerint abban is van jó, hogy arrafelé nagyon becsomagolják magukat a nők, mert a kend képzeletében esetleg jobban festenek, mint a valóságban. Mondjuk ezt annyira nem értem. Már hogy tudnának jobban festeni, mikor csak a szemük látszik ki a sok textil alól? De ha a papa mondja, akkor az úgyis van! Maradjunk ennyiben, kend ott, én itt.

Ahogy tehetem, én rögtön írok kendnek. Ha nagyon unatkozik kend, menjen el ahhoz a büdös vízhez, ami állítólag gyógyít, és alkalomadtán tanulmányozza a selyemhernyók munkálkodását, idehaza már úgysincs is ilyen nagy szakértelmet igénylő munkakör, sőt az egész textilipart gallyra vágták.

Vigyázzon kend az egészségre nagyon, mert ha ez a magyar-beszerző keresztes lovag véletlenül hazaszédíti, akkor tudja, kendnek még tb kártyája sincs, nem mintha sokra menne vele!

Kezitcsókolom: Mirtill

p.s. Jut eszembe. A piacon a nagyi ezt mondta a Juliska néninek; „nem bántam meg, hogy a lányom kinőtt ruháit akkor én is a segélycsomagba tettem, de ha tudom, hogy ezek a gazember politikusok bennünket is így elszegényítenek, akkor lehet megtartottam volna ennek a szerencsétlen unokámnak, mert azok jól mosható magyar gyártmányok voltak és nem úgy néztek ki két mosás után, mint amit a kutya szájából vettek ki”. Szerintem kendnek ebből az a hasznos információ, hogy ha megy a turkálóba vásárolni, akkor magyar holmit keressen.

adomany-1