Gyurcsány nem hülye

orbangyurcsany

A kiművelt, magasan szárnyaló Fidesz-féle pártállami kommunikáció gyöngyszemét és Csomolungmáját szeretném mindenki figyelmébe ajánlani:

Mindig is tudtuk, hogy bolond lyukból bolond szél fúj. Gyurcsány Ferenc egyszerűen meghülyült. (MTI-OS)

Ehhez a tömör közleményhez csapjuk hozzá az érintett megfizethetetlen reakcióját. Miután Gyurcsány Ferenc 72 órát adott őfényességének arra, hogy vagy tisztázza magát, vagy pedig perelje be őt azokért az állításaiért, amik szerint Oroszország információkkal rendelkezik a Fideszhez és a kormányfőhöz köthető törvénytelen pénzmozgásokról, Orbán beleröhögött az ATV kamerájába. A kérdés az volt: feljelenti-e Gyurcsányt. „Kit?” – kérdezett vissza a miniszterelnök, majd miután a riporter megismételte, hogy kiről van szó, Orbán vigyorogva továbbállt.

Nyilvánvaló, hogy a miniszterek flegma és látszólagos érinthetetlenséget mímelő nyegle elnöke pontosan értette a kérdést, az a harsány felröhögés viszont egyáltalán nem tűnt őszintének. Mint tudjuk, a volt kormányfő, az elmúltnyolcév – Soros György által újabban beárnyékolt – elsőszámú patásördöge múlt pénteken beszélt először arról, hogy Orbánt zsarolják az oroszok, ezért vált a hírhedt oroszellenes szabadságharcosból Putyin legfőbb támogatója.

Ehhez képest Gyurcsány hétfői sajtótájékoztatóján továbbment. Elmondása szerint „hosszú évekkel ezelőtt”, magas szintű, hiteles forrásból kapott szóbeli tájékoztatást a Fidesz és Orbán „törvénytelen és tisztességtelen” finanszírozásáról, ám a szóbeli közlést annak hitelessége ellenére sem tudta bizonyító erejűnek tekinteni, ezért nem is használta fel. Időközben viszont változott a helyzet: közvetítőkön keresztül ugyanis betekinthetett „egyes dokumentumok másolatába”. Amit látott az pedig van annyira súlyos és hiteles, hogy mindent megtegyen e dokumentumok megszerzéséért. Amint ez megtörténik, azokat a nyilvánosság elé tárja.

Nem különösebben releváns kérdés, de semennyire nem tartozom Gyurcsány Ferenc rajongói közé, és ez alighanem így is marad. Ettől függetlenül azonban botrányosnak találom, hogy a Fidesz és annak – a kritikus nyilvánosság elől dugdosott-őrzött – vezetője, aki egyben az ország miniszterelnöke is, ilyen módon tekint elintézettnek ilyen fajsúlyú kérdéseket. Nem hallom például az eltartott kisujjal moralizáló értelmiségi felháborodást sem, aminek logikusan kellene következnie egy ilyen penetráns közlemény és kétpofára röhögés után.

Nem vagyok Gyurcsány Ferenc semmilyen jellegű prókátora (meg senki másé sem), és változatlanul fenntartom, hogy az ő személye továbbra is markánsan megosztja a társadalmat, a kormányváltó kritikus tömeg vonatkozásában legalább annyit visz, mint amennyit hoz. Ezzel együtt ameddig Gyurcsány Ferencnek számokban és százalékokban kifejezhető szavazóbázisa van ebben az országban (igen, van neki), addig a Fidesz – jó szokásához híven – magyar állampolgárokat hülyéz le és röhög pofán, amikor a bolond lyukból bolond szél fúj örökzölden lábszagú dakota bölcsességgel vág vissza a DK vezetőjének igen súlyos állításaira.

Végképp nem vagyok Gyurcsány Ferenc, ezért sokan másokkal ellentétben (akik pontosan tudják a tutit) nekem fogalmam nincs arról, hogy milyen bizonyítékok állnak a rendelkezésére, egyáltalán a birtokában vannak-e már, és pontosan mit tartalmaznak azok a dokumentumok, hogy csupán hazudik, blöfföl, vagy játssza az eszét a 72 órás rivaldafény miatt.

Azt viszont a saját kútfejemből is képes vagyok megállapítani (és egyáltalán nem vagyok ezzel egyedül), hogy mi történt hét év alatt Magyarországon, és milyen tagadhatatlan jelei vannak az Európától való távolodásnak, az orosz befolyás növekedésének, az orosz mintára fogyatkozó demokráciának, amelyeket a Mészáros fedőnevű gazdasági szabadrablás emel négyzetre és köbre.

Nos, ha ez az egész modell nem csupán a fideszes zsigeri telhetetlenségben és erkölcstelenségben, hanem a miniszterelnök zsarolhatóságában is gyökerezik (tudjuk, csak nem sejtettük), akkor Orbán Viktor és pártja a legmagasabb fokú nemzetbiztonsági kockázatot jelenti. Ennek pedig semmi, de egyáltalán semmi köze nincs ahhoz, hogy ki mit gondol Gyurcsányról.

A lehülyézés – és még egyszer kihangsúlyozom, itt nem a főgonosz lehülyézéséről, hanem magyar állampolgárok frontális lehülyézéséről van szó – egyáltalán nem változtat azon a tényen, hogy a magyar kormány orosz mintára módszeresen gyilkolja a civil társadalmat, az oktatást, hogy felszámolja a független sajtót és közben egy olyan átláthatatlan, egyre terebélyesedő, közpénzen hízlalt oligarchiát épít, amelynek árnyékos oldalán egy gazdaságilag leszakadó, lebutított, szabadságától megfosztott ország próbálja lábon kihordani az elmúlt nyolc év utáni elmúlt nyolc évet. (Nem fogja tudni.)

E tekintetben teljesen mindegy, hogy a másfélmillió bálványimádót semmi nem tántoríthatja el a vakhitétől, nem érdekes, hogy hányan utálják Gyurcsányt, vagy hogy a Fidesz mit gondol Gyurcsányról. A lehülyézés, a kérdések előli menekülés, a személyeskedés, a revolvermédiában nyomatott karaktergyilkosságok és álhírekkel való manipulálás ellenére arra teljes joggal vár választ a társadalom gondolkodó fele, hogy a teljesen természetes európai identitás helyett mit keres Magyarország uniós tagállamként Moszkva és Putyin végbelében. Ennek semmi köze ahhoz, hogy bezzeg Gyurcsány ezelőtt tíz évvel mit művelt. Ha Gyurcsány tönkretette és szétlopta az országot – ahogyan a Fidesz nyolcadik éve fújja megállás nélkül -, akkor Gyurcsánynak a böriben lett volna a helye. Gyurcsány azonban nem került a böribe, hanem legitim (értsd: megválasztott) szereplője maradt a politikai életnek.

És mert mostanra sem adta fel, mindent el tudok képzelni róla, de azt kevéssé hiszem, hogy bizonyítékok hiányában kiállt volna egy ekkorát trollkodni. Gyurcsányt lehet bárminek nevezni, de hülyének nem nagyon érdemes. Pontosan tudja, hogy egy ekkora horderejű mellényúlással hatalmas szívességet tesz a Fidesznek és a mostanság nem éppen fénykorát élő tudatrepedésnek. Tehát.

Mindenki nyugodjon le, és várja ki a végét. Az a gigantikus országrablás, amit Orbán levezényelt az elmúlt években, akkor sem maradhatott bizonyítékok nélkül, ha a kormánypárt természetesen legalizálta és legfőbb politikájává tette a korrupciót. Még egyszer: akinek az elmúlt hét év semmire nem volt bizonyíték, azt Gyurcsány (potenciálisan létező) dokumentumai sem fogják elbizonytalanítani. Szerencsére nem is ez itt a kérdés: hanem az, hogy amennyiben a hazaárulózásból, megbélyegzésből, rágalmazásokból politikai tőkét kovácsoló, öndefiníció szerint soha nem hazudó, szabadságharcos nemzetmentővel kapcsolatban dokumentálható, hogy bizony hagyta magát zsarolni és idegen érdekeknek szolgáltatta ki az országot (ne adj’isten, pénzért), az talán felrázza a még mindig passzív, apatikus tömegeket.

Azt persze nem állítom, hogy ez Gyurcsány megtépázott brandjét helyreállítaná, de szerencsére ez is mellékes. Az viszont majdnem biztos, hogy ez nem egy pókerjátszma számára, ahol lehet arra építeni, hogy ha mindenki bedobja a lapját, akkor a sajátunkat nem kell megmutatni. Orbán soha nem fogja bedobni a lapjait, tehát Gyurcsánynak villantani kell azt a royal flush-t. Különben megy a kukába.

Aki pedig nem érti, vagy nem akarja érteni hogy miért nem Gyurcsány perel, aki szerint ha nem perel, akkor tuti kamuzik, azt emlékeztetném arra, hogy a legfőbb ügyészt Magyarországon Polt Péternek hívják, aki automatikusan megkapja azokat a bizonyítékokat. A többit ismerjük.

Ellenben van egy pont, ahol a lehülyézés, a sunnyogás és a flegma röfögés, de még Polt Péter sem lesz elég.

adomany-1