Ez a banda csak az erőből ért, rektor úr

Michael Ignatieff, a Közép-európai Egyetem (CEU) új rektora  vette át kinevezését Áder Jánostól a Sándor palotában 2016 szeptemberében (Fotó: MTI/Illyés Tibor) Michael Ignatieff, a Közép-európai Egyetem (CEU) új rektora vette át kinevezését Áder Jánostól a Sándor palotában 2016 szeptemberében (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Hát nem sikerült elengedni a CEU ügyét sem, Schmidt Maris nem hiába lebegtetett szűk két hónappal ezelőtt. Hogy miszerint tavaly nyáron volt egy megbeszélés Soros György és Orbán Viktor között, ahol a kormány tudatrepedt feje ígéretet tett arra, hogy nem nyúlnak a CEU-hoz. Ahhoz a Közép-Európai Egyetemhez, amelynek alapítója a patás ördög, és amely Magyarország egyik legjobban (ha nem a legjobban) jegyzett felsőoktatási intézménye. Eddig tartott.

Azt a büdös kurv@ élet, Maris!

Mint kiderült, kedd éjjel (ahogy a korrupt román kormány is intézi a dolgait eggyel odébb: sötétben, mikor alszik a nép) felsunnyogták a parlament honlapjára a Balog Zoltán nevű miniszter által jegyzett törvényjavaslatot, amelynek lényege és legocsmányabb passzusa: a kormánynak álcázott banda engedélyéhez kötnék az EU-n kívüli országok egyetemeinek magyarországi működését.

Bár gerincük most sem volt ahhoz, hogy ha már úthenger, akkor beleálljanak a gazemberségbe és nevesítsék a javaslatban a CEU-t, nyilván a legnagyobb Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézményre optimalizálták az elmebajukat. Az van ugyanis, hogy a CEU-nak a magyar kormány aktuálisan legnagyobb ellenségének számító Soros György által létrehozott, New York-i székhelyű Nyílt Társadalom Alapítvány a tulajdonosa. Vagyis egy EU-n kívüli ország egyeteméről van szó.

Továbbá: míg az eddigi szabályozás szerint elég volt, hogy a külföldi egyetem a származási országában államilag elismert felsőoktatási intézmény legyen, a Balog által jegyzett verzióban megkövetelnék, hogy ténylegesen felsőoktatási képzést is nyújtson a székhelye szerinti országban. Ez a CEU esetében hiányzik. (Analógia: ha másképp nem ment a Heineken megszopatása, kitalálták a vöröscsillagos önkényuralmi rablómesét.) Egyszerűen nem viselik el, hogy léteznek autonóm intézmények, amelyeket nem ők kontrollálnak, amelyek nem nekik vannak kiszolgáltatva, ezért nem marad más eszközük, mint rájuk szabott törvényekkel ellehetetleníteni őket.

Bár pontosan tisztában vagyok vele, hogy sokak számára ez egy totálisan értelmezhetetlen és marginális nemhír, azért bízom benne, hogy ugyanolyan sokan vannak azok is, akik pontosan tudják: Magyarország egyik legfontosabb/legmekerülhetetlenebb tudományos műhelyéről van szó, amelynek pártállami szétverése (igen, tudatosan használjuk a pártállam kifejezést) óriási veszteség lenne. Már csak azért is, mert azon kevés magyar felsőoktatási intézmények egyikéről van szó, amely miatt nem hogy szégyenkeznünk nem kell, de nemzetközi jó hírünkért is felelős.

Ez már nem egyszerű provokáció, trollkodás, megalázás, erőfitogtatás. Megmutatták, hogy ha akarják két nap alatt beszántják a legolvasottabb ellenzéki lapot, hogy néhány mozdulattal átrendezik a komplett médiapiacot, hogy önkényesen taposnak el és emelnek fel bárkit bármikor, de egyetemet ellehetetleníteni… hát nem is tudom. Sajnos már régen közhely, hogy Putyin- és Erdogan-féle sötét önkény ösvényén járunk.

Magyarázza el nekem valaki, lehetőleg egy elkötelezett fideszes szavazó, hogy egy kormánynak miért érdeke az, hogy az ország legsikeresebb egyetemét tönkretegye? Persze csak akkor lehet erre tisztességes választ adni, ha az egyenletből kivesszük azt a lehetőséget, hogy a kormány hetedik éve él vissza a hatalmával, és mivel képtelen értékelhető eredményeket felmutatni, a nem létező ellenségek és démonok elleni mesterséges harcból kényszerül politikai tőkét kovácsolni. Nos, ezt a lehetőséget nem igazán lehet kivenni a potenciálisan értelmes válaszok köréből, úgyhogy vegyük úgy, költői volt a kérdés. Igen, a kormány saját, önös érdeke és kommunikációs blöffje miatt akár erre is hajlandó. Nem elég, hogy pénzt vontak ki az oktatásból, hogy szégyellnivalóan lezüllesztették a középiskolai oktatást (PISA), most a legsikeresebb magyar egyetemre rontanak rá, mint a vadak.

Igen, ez az az intézmény, ahol még egy Kovács Nemsikerült Zoltán is doktori címet szerezhetett, és amely jó egy hónappal ezelőtt öncenzúrát gyakorolt, amikor több olyan rendezvényt is lemondtak, amelyek témájuknál fogva érzékenyen érinthették volna a kormányt. Gondolom a rektor úr, aki egy jó hónappal ezelőtt még az egyetem és a kormány jó kapcsolatáról beszélt, ma már világosan látja, hogy mennyire naiv volt.

Félek tőle, hogy kicsit megkésett reakció – a korábbi indokolatlan meghunyászkodás után -, hogy most az egyetem megvédésére szólított. A magyar kormánnyal nem lehet jó viszonyban lenni, a magyar kormány erőből ért, vagy semmiből. A magyar kormánynak aprópénz az az évi egymilliárd forintnyi adó, amivel a CEU hozzájárul a magyar kormány bevételeihez. A magyar kormány magasról leszarja, hogy a CEU mélyen beépült a magyar akadméiai életbe is, és gyümölcsöző együttműködést folytat magyar állami intézményekkel az ELTE-től az MTA-ig. (Végtelenül érdekelne, hogy Lovász László újrázni készülő MTA-elnök szerint vajon a kompetenciájába tartozik, hogy véleményt nyilvánítson ebben a kérdésben, vagy változatlanul lapít, mert ő politikai kérdésekben nem kötelezheti el magát? Ez is politikai kérdés? Vajon?)

A CEU ellehetetlenítése irányába tett konkrét lépés sajnos nem több, mint csúfos következmény. A Soros elleni kirakat-hadjáraton túl a magyar intellektuális állomány totális lebutításának ördögi forgatókönyve ez: az értelmes, tanult ember fel akar emelkedni és megpróbálja megakadályozni azokat, akik cselédsorba akarják rugdosni, hogy örök életükre hatalomban maradjanak. A nemzetközileg is hasznosítható tudás nem kell, a nyolc általánossal megszerezhető tudás bőven elég a munkaalapú társadalom mítoszának fenntartásához.

És bár nyilvánosan még nem égetnek könyveket, azért lássuk be: ameddig országunk mindenkori nagyjai egyetemeket alapítottak és művelt emberfők kinevelésében voltak érdekeltek, a legnemzetibb magyar kormány leküzdhetetlen frusztrációkkal és teljesen jogos kisebbrendűségi érzésekkel együtt élő feje végre megcselekszi az ellenkezőjét. És most vagy az van, hogy mindenki megmozdul, aki eddig kussolt, aki véginézte az alkotmányos rendszer leépítését, a hatalmi ágak és állami intézmények megszállását, az ország einstandolását, vagy akkor tényleg érdemes hagyni az egészet a fenébe és megvárni, ameddig mindent porig zúznak.

Mert legyen nagyon világos: ez itt már megint nem a CEU-ról szól, ahogy a Népszabadság körüli gazemberség sem a Népszabadságról szólt. Arról van szó, hogy naponta ellopnak, elvesznek egy darabot a szabadságból, a jelenből, a jövőből. Ellopják, önkényesen igényt tartanak rá. De csak azért és csak addig, ameddig önként lemondunk mindenről. És nem arról van szó, hogy a CEU nem költözhet át bárhova, ahol tárt karokkal várják, hanem hogy odaadtunk valamit, ami a miénk volt, amire méltán lehettünk büszkék, és ami nem volt kiszolgáltatva az aktuális politikai hatalom kapzsiságának és pillanatnyi érdekeinek.

Nem akarom kiábrándítani Ignatieff urat, de a CEU nem fogja tudni megvédeni magát, mint ahogy senki nem tudta megvédeni magát, akire eddig egyenként rátámadt a kormány. Ha az értelmiség, a hallgatók, a tanárok, a civil társadalom már levadászott és még le nem vadászott csoportjai nem állnak ki most sem az ügyért, nem szolidárisak a másikkal, akire most éppen rákerült a sor, akkor a cinikus kormányzati úthenger ezen az úton is végigmegy. Aztán majd jön a következő. És végül nem marad más, mint a putyini, erdogani teljes sötétség. Közép-Európa partjainál. Ahol a többség hallgatása mellett egy elszabadult kisebbség beteges elváltozásként, nyűgként és teherként tekint a szabadságra és a demokráciára.

adomany-1