NEHAZUGGY

Sok magyar fiatal egyszerűen nem képes fogságban szaporodni

Forgács Erzsébet | 2017. Március 27, Hétfő | 10:44

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kövér László lassan megnyugodhat, minden vágya a teljesülés fényes ösvényére lépett. Igaza van Matolcsy György hősszerelmesnek, ez egy valóságos, igazi tündérország. Már akinek. A Parlament nagybajuszú portása jó ideje aggodalmaskodik, hogy kihalunk hirtelen, mert túl kevesen akarnak unokát szülni neki. Közben pedig születik itt elég gyerek. Pontosabban: születik elég gyerek. Mégpedig magyar gyerek, mert egyrészt az gyógyítja, másrészt mert ez a cél, hogy benépesítsük a Kárpát-medencét.

És tessék, ez történik pontosan. Népesítjük befelé, hogy a sok migráns ne férjen el. Az Orbán-kormány működésének kezdete óta például 78 ezerrel több gyerek született, mint ahányan a statisztikában szerepelnek. Mégpedig úgy csinálták ezt, hogy nagy ravaszul külföldön jöttek a világra. Miután kevéssé valószínű, hogy Balassagyarmaton a mindenórás anyuka átrohan a szlovák oldalra, a másik verzió, hogy ennek a 78 ezer babának a szülei külföldön élnek. Vagy párban mentek ki, vagy ott ismerkedtek össze, de ez azoknak a gyermekeknek a száma, akik magyar szülőkkel büszkélkedhetnek. A vegyes kapcsolatokból születettek száma nem ismert.

Tehát a magyar gyermekek 15 százaléka már nem ebben az országban születik. Ők a kalandvágyók. Azt is statisztikák bizonyítják, hogy a külföldön dolgozó és élő fiatalok körében sokkal magasabb a gyermekvállalási kedv, mint az itthon tejben-vajban fürdőké. Ennek – a stabil anyagi háttér mellett – oka lehet a társadalmi környezet is.

Minden nemzeti érzülettől és hazaszeretettől elvonatkoztatva általában az vállal gyermeket, aki biztonsággal fel is tudja nevelni. És miután már nem a középkorban élünk, az alapvető funkciókon kívül – eszik-eszik-ürít-alszik – egyéb jogos igények is vannak. A gyermekvállalás egy hosszútávú projekt, mivel nem csupán az édes kisbabának kell a pelust megvenni, hanem majd a totyogónak a cipőt-ruhát, az ovisnak a szükséges dolgokat, az iskolásnak a tanszereket (a minden más mellett), kell a jó oktatás, nyelvtanulás, számítógép, internet és aztán a szakma tanulása, vagy az egyetem. Aki gyermeket vállal, alaphangon 18 éves kötelezettséggel kalkulál. Mégpedig úgy, hogy ne legyen luxus télen fűteni, befizetni a gyereket egy nyelvtanfolyamra, nyári táborba, sítáborba, uszodajegyet venni, bérletet vásárolni, különszobát biztosítani saját íróasztallal és hasonló – sok család számára ma megoldhatatlan feladatot megvalósítani.

Az anyagi nehézségek mellett itt van még az az általános hangulat, ami jellemzi az országot és ami elől kitérni nem lehet. A kedvetlenség, a háborús pszichózis, az ingerültség, félelem. Nem mindenki képes és hajlandó olyan munkahelyen dolgozni, ahol nem biztos a helye, mert bármikor jöhet valamelyik fejes rokona és akkor ő repül, ahol egyébként alacsony a fizetés, a megélhetést is alig fedezi, megtakarításról, saját lakásról álmodni sem lehet. Sok fiatal nem akar albérletbe, vagy a szülőkkel közös lakásba gyermeket vállalni, nem akar attól rettegni, hogy ha nem elég óvatos és véletlenül véleményt mond a kormány tagjairól, vagy a rendszer működéséről, akkor egzisztenciálisan kicsinálják őt is, a párját is, de akár a szüleit is.

Biztos, hogy nem könnyű dolog más országban otthonra lelni, beilleszkedni egy idegen közegbe. De sok esetben nincs más mód arra, hogy ne a családi adókedvezmény-rezsicsökkentés-közmunka-éljenafidesz-hallgasmertráfázol-ingyenebéd-ingyentankönyv-éljenapárt által határolt legyélhálás-mocsárban alapítson valaki családot.

Egyszerűbben szólva: sok magyar fiatal egyszerűen nem képes fogságban szaporodni. És nem is hajlandó. Élete pedig mindenkinek csak egy van. A gyermekvállalással nem lehet évtizedeket várni, ameddig kihal az az egy-két generáció, amelyik képtelen mit kezdeni a demokráciával és szabadsággal. Ráadásul nem is igazi opció, mert mindig újratermelődnek az erőskezű pártvezért vágyó, semmiért felelősséget vállalni nem hajlandó, a lehulló morzsáknak is örvendező alattvalók.

Marad a csomagolás és az évenkénti egy-két látogatás, az interneten látott unoka, a csomagban küldött gyulai kolbász. És marad – pontosabban itt marad – a háborús pszichózis, az egyre tanulatlanabb, tudatlanabb, egészségileg és mentálisan is lepusztuló, folyamatos gyűlölködésben és egyre mélyebb szegénységben élő ország. És marad az értetlenség – bár az ott, túl a rácson – hogy de miért engeditek? adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!