December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Sok magyar fiatal egyszerűen nem képes fogságban szaporodni

Kövér László lassan megnyugodhat, minden vágya a teljesülés fényes ösvényére lépett. Igaza van Matolcsy György hősszerelmesnek, ez egy valóságos, igazi tündérország. Már akinek. A Parlament nagybajuszú portása jó ideje aggodalmaskodik, hogy kihalunk hirtelen, mert túl kevesen akarnak unokát szülni neki. Közben pedig születik itt elég gyerek. Pontosabban: születik elég gyerek. Mégpedig magyar gyerek, mert egyrészt az gyógyítja, másrészt mert ez a cél, hogy benépesítsük a Kárpát-medencét.

És tessék, ez történik pontosan. Népesítjük befelé, hogy a sok migráns ne férjen el. Az Orbán-kormány működésének kezdete óta például 78 ezerrel több gyerek született, mint ahányan a statisztikában szerepelnek. Mégpedig úgy csinálták ezt, hogy nagy ravaszul külföldön jöttek a világra. Miután kevéssé valószínű, hogy Balassagyarmaton a mindenórás anyuka átrohan a szlovák oldalra, a másik verzió, hogy ennek a 78 ezer babának a szülei külföldön élnek. Vagy párban mentek ki, vagy ott ismerkedtek össze, de ez azoknak a gyermekeknek a száma, akik magyar szülőkkel büszkélkedhetnek. A vegyes kapcsolatokból születettek száma nem ismert.

Tehát a magyar gyermekek 15 százaléka már nem ebben az országban születik. Ők a kalandvágyók. Azt is statisztikák bizonyítják, hogy a külföldön dolgozó és élő fiatalok körében sokkal magasabb a gyermekvállalási kedv, mint az itthon tejben-vajban fürdőké. Ennek – a stabil anyagi háttér mellett – oka lehet a társadalmi környezet is.

Minden nemzeti érzülettől és hazaszeretettől elvonatkoztatva általában az vállal gyermeket, aki biztonsággal fel is tudja nevelni. És miután már nem a középkorban élünk, az alapvető funkciókon kívül – eszik-eszik-ürít-alszik – egyéb jogos igények is vannak. A gyermekvállalás egy hosszútávú projekt, mivel nem csupán az édes kisbabának kell a pelust megvenni, hanem majd a totyogónak a cipőt-ruhát, az ovisnak a szükséges dolgokat, az iskolásnak a tanszereket (a minden más mellett), kell a jó oktatás, nyelvtanulás, számítógép, internet és aztán a szakma tanulása, vagy az egyetem. Aki gyermeket vállal, alaphangon 18 éves kötelezettséggel kalkulál. Mégpedig úgy, hogy ne legyen luxus télen fűteni, befizetni a gyereket egy nyelvtanfolyamra, nyári táborba, sítáborba, uszodajegyet venni, bérletet vásárolni, különszobát biztosítani saját íróasztallal és hasonló – sok család számára ma megoldhatatlan feladatot megvalósítani.

Az anyagi nehézségek mellett itt van még az az általános hangulat, ami jellemzi az országot és ami elől kitérni nem lehet. A kedvetlenség, a háborús pszichózis, az ingerültség, félelem. Nem mindenki képes és hajlandó olyan munkahelyen dolgozni, ahol nem biztos a helye, mert bármikor jöhet valamelyik fejes rokona és akkor ő repül, ahol egyébként alacsony a fizetés, a megélhetést is alig fedezi, megtakarításról, saját lakásról álmodni sem lehet. Sok fiatal nem akar albérletbe, vagy a szülőkkel közös lakásba gyermeket vállalni, nem akar attól rettegni, hogy ha nem elég óvatos és véletlenül véleményt mond a kormány tagjairól, vagy a rendszer működéséről, akkor egzisztenciálisan kicsinálják őt is, a párját is, de akár a szüleit is.

Biztos, hogy nem könnyű dolog más országban otthonra lelni, beilleszkedni egy idegen közegbe. De sok esetben nincs más mód arra, hogy ne a családi adókedvezmény-rezsicsökkentés-közmunka-éljenafidesz-hallgasmertráfázol-ingyenebéd-ingyentankönyv-éljenapárt által határolt legyélhálás-mocsárban alapítson valaki családot.

Egyszerűbben szólva: sok magyar fiatal egyszerűen nem képes fogságban szaporodni. És nem is hajlandó. Élete pedig mindenkinek csak egy van. A gyermekvállalással nem lehet évtizedeket várni, ameddig kihal az az egy-két generáció, amelyik képtelen mit kezdeni a demokráciával és szabadsággal. Ráadásul nem is igazi opció, mert mindig újratermelődnek az erőskezű pártvezért vágyó, semmiért felelősséget vállalni nem hajlandó, a lehulló morzsáknak is örvendező alattvalók.

Marad a csomagolás és az évenkénti egy-két látogatás, az interneten látott unoka, a csomagban küldött gyulai kolbász. És marad – pontosabban itt marad – a háborús pszichózis, az egyre tanulatlanabb, tudatlanabb, egészségileg és mentálisan is lepusztuló, folyamatos gyűlölködésben és egyre mélyebb szegénységben élő ország. És marad az értetlenség – bár az ott, túl a rácson – hogy de miért engeditek?adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.