Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Miféle rohadás szakadt ránk? Mivé lettünk?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Londonban egy állat belehajtott a járdán sétáló emberekbe. Nem, nem állat. Állat ilyet nem tesz. Ember sem. És ez most nem az olyanmintabayerzsóti, vagy ha igen, az sem érdekel. Terrorcselekményként kezeli az angol kormány a … mit? Mi a jó büdös francot lehet erre mondani? Esetet? Ez nem eset. Egy nő meghalt, ennyit jelentettek be hivatalosan, de félő, hogy mire végére érek a cikknek, több halott is lesz. Nem a gyilkosról fogok írni. Nem ismerem az indítékait, de nem is érdekelnek. Az sem, ha verték kiskorában és az sem, ha valamiféle torz, beteges meggyőződésből tette. Ha elmebeteg volt, ha narkót szedett, akkor is mindegy az áldozatok szempontjából, de legalább talán nem szándékosan akart életeket kioltani.

Ha lelőtték – most úgy tudni, hogy lelőtték – könyörületes volt hozzá a sors. Ilyet még soha nem írtam le, de most leírom. Egy dohos, penészes lyukban kellett volna megdöglenie. Hosszú-hosszú szenvedés után, hogy legyen ideje végigjárni a pokol minden bugyrát. Egyesével. És nem érzem magam gonosznak.

Közben megerősítették: a merénylőt lelőtték. A mentősök próbálták újraéleszteni, sikertelenül.

Jelen volt a mészárlásnál Radoslaw Sikorski volt lengyel külügyminiszter, ő töltötte fel ezt a videót:

És nem értem. Sem azt, miért volt annyira fontos gyorsan feltölteni. Gyorsan, mindenkinél gyorsabban. És nem értem azt a nőt a videón. Ahogy odarohan a földön fekvő áldozathoz és…nem térdel mellé, nem hajol le, nem kérdi, mit tehet, ha él az az ember a földön és nem teríti rá a kibaszottul divatos kabátját, ha már halott. Előkapja a telefonját és fotózik, videózik. Az ott a földön egy ember. Valakinek az apja, anyja, gyereke. Ember. Nem egy kupac szar, nem szétgurult pénz. Ember.

És az a nő ember vajon? Felfogja, hogy mit csinál? Vagy azt hiszi, hogy egy filmben van? Internetes játéknak hiszi? Mi járhat a fejében? Miféle rohadás szakadt ránk? Mivé lettünk? A földön fekvőt nem segíteni akarjuk, hanem lefotózni? Hogy a mi Twitterünkön, vagy Facebookunkon hízzanak a lájkok? Este mit csinál az ilyen? Nézi elégedetten a megosztások ezres nagyságrendjét? Mikor alszik édesebben? Ha tízezer, vagy ha kétmillió letöltést ért el?

Ott a férfi a járda szélén, telefonál. Talán sokkot kapott, furán tud az ember viselkedni ilyen trauma után. De a nő a szőrmesapkában, ő nem kapott sokkot. Nincs olyan sokk, amitől odarohanok egy sérülthöz és videózni kezdem. Egy sérült, vagy talán halott embert, egy kiszolgáltatott, földön fekvő áldozatot. És tölti fel, és küldi és örül és én nem értem. Nem érdekel, ha újságíró is, semmi nem érdekel.

Háborog a gyomrom, a lelkem. A gyilkos miatt és az embertelenség miatt. És ott az a fiatal – nem tudom megállapítani, hogy fiú, vagy lány – aki elzavarja onnan az önfeledten filmezgető nőt. Mégsem a világ szaródott el ennyire, hiszen rohannak segíteni. Mások. Ez a dögkeselyű, aki másodiknak ért oda, ő nem segít. Köröz tovább, hátha van még fekvő ember, vér, belek. Valami, valami izgalmas.

Nem fogok párhuzamot vonni a gyilkos merénylő – közben már két merénylőről szólnak a hírek, tehát szándékos volt – és az áldozatra lecsapó hiéna között, mert nincs párhuzam. Az embertelenségnek egy teljesen másik szintje. De mégis. De miért? Miféle ember, miféle nő az ilyen?

Tudom, mindig is voltak gyilkosok és voltak áldozatok, mióta valaki lemászott a fáról. Csak éppen nem jutott el hozzánk percek alatt a hír, nem láttuk egyenes adásban a borzalmat. Most pedig igen. És egyenes adásban láthattuk a segíteni akarót, az áldozat mellé térdelőt, a szőrmesapkás nőt a telefonnal és a fiatalt, aki elzavarta. És eltöprengek, hogy ezek vagyunk mi. Így, egyben, mind mi vagyunk. És én mégis remélem, hogy soha, soha nem leszek olyan, mint az a nő a telefonjával. Akkor már inkább legyek a földön fekvő áldozat. Inkább az.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.