Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


És fenntartjuk a jogot, hogy elküldjük őket a vérbe, amikor meg azt találjuk indokoltnak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az én napom így kezdődött, a Facebookon megjelent jó reggelt posztunk alatti – lent látható – hozzászólással, úgyhogy nem volt kérdés számomra, hogy a időről-időre visszatérő gyógypedagógiai célzatú előadássorozat újabb állomásához érkeztünk. Tessék:

komment1

komment2

A nyájas olvasó felháborodását kiváltó passzus:

„… nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből. (…) Orbán pedig egy baromi tehetséges politikus, aki az emberek nyelvén tud koherens világmagyarázattal szolgálni”

– ezeket így ömlesztve Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom vezetője mondta egy hosszú interjúban, amit a 24.hu-n lehet olvasgatni. Érdekes, fölöttébb érdekes. Aztán a végén mindig úgyis kiderül, hogy Bartus Lászlónak igaza volt.

Gondolom, senki nem viseli jól, ha bárgyúnak, és tulajdonképpen még a levegőt is tök fölöslegesen szívó idióta baromnak nevezik, ám ha a címkézésben szakavatott jóembernek igaza van, akkor illendő elfogadni az ítéletet és jól elgondolkodni rajta. Attól tartok, itt egyáltalán nem erről van szó.

Azon túl, hogy egy nyomorult hírösszefoglaló borította el az ellentmondást nem tűrő véleménnyel felszerelkezett polgár agyát, amely összefoglaló idézett kósza híre nem volt kifejtve, nem volt végigvezetve, pro és kontra érvekkel körbebástyázva (ahogyan általában próbálunk eljárni, midőn véleménycikkek írásába kezdünk). Ennek ellenére egyetlen mondatfoszlány (ha jól sejtem, a zakkant Bartus Lászlóra vonatkozó) elég volt ahhoz, hogy a keményen frusztrált ember kiállítsa rólunk a bizonyítványt.

Mi, akik 7 éve kurvára sikeresen tesszük a dolgunkat, mi akik toljuk a szart sem érő kliséinket, najó, végül is nem hét, csak három éve bénázunk, és vadásszuk a kattintásokat, miközben semmi eredménye a munkánknak, végül is igazunk van, de ki nem szarja le, hiszen tulajdonképpen mi is a Fidesz szekerét toljuk amikor teljesen feleslegesen ordítunk, mint a fába szorult férgek, és kvázi miattunk nincs sehol a baloldal, meg úgysem hiszi el senki a roppant tehetséges Orbán Viktor hívei közül mindazt, amit írunk, tehát. Lehet oszlásnak indulni a bárgyú hülyeségeinkkel, miközben Fekete-Győrnek minden szava igaz.

Hát honnan is kezdjem? Sem a hét évet, sem a három évet nem sikerült eltalálni, de a 2 év se nagyon stimmelne. Ám ha az évek száma rendben is lenne, akkor is szóvá kellene tennem ezt a büdösbunkó tempót. Ami ráaádásul sokkal károsabb, mint a Fidesz karakterszámra fizetett fapados trolljainak random megszólalása. Természetesen azzal a kiegészítéssel érvényes mindez, hogy mindenkinek szíve joga a mi büdösbunkó tempónkat szóvá tenni és megcáfolni pontonként a baromságainkat, a tarthatatlan álláspontjainkat.

Kár, hogy itt szó nincs erről. A jelenség úgy fest, hogy emberünknek – aki saját bevallása szerint három éve olvas minket, ez úton is hadd gratuláljak hozzá, ezzel a teljesítménnyel egyedül van a világegyetemben – tele van a töke tudata velünk, de nagyon. Nem a saját maga tehetetlenségével, az általa tehetséges politikai zsonglőrnek tartott maffiafőnök ténykedésével, nem az általa finanszírozott megélhetési politikusok megmozdulásaival van tele a töke, hanem velünk. Ezért felindulásában feljogosította magát arra, hogy a legordenárébb és legigazságtalanabb általánosítás kíséretében elküldjön minket a vérbe. Hogy összemosson a Gyurcsány fanklub megmondóival és ki tudja még kikkel. A zavaros megfogalmazásból nem derült ki számomra, hogy még ki mindenkinek vagyunk mi a szánalmas szócsövei.

Nagyjából mindegy is. Illetve nem, egyáltalán nem mindegy. Éppen ez az, ami miatt kénytelen voltam billentyűzetet ragadni. Mert nekem meg az ilyen Imrékkel van tele a hócipőm. Elmondhatatlanul. Akik semmit nem mozdítottak azért, hogy a gátlástalan fosztogatásnak valami módon véget vessenek (bár állítólag őket is zavarja), de bármikor hajlandóak kiosztani és súlyos csúsztatások kíséretében keresztre feszíteni olyan független (egyedül és kizárólag a saját véleményüktől nem független), nem közpénzt zabáló hangokat, amelyek megpróbálják legalább nem csendben elviselni a napi mocskot. Akik nem ígérték, hogy megváltják a világot, hogy viszik majd a zászlót, hogy lángba borítják a közönyt, de annyit igen, hogy nem tűrnek szó nélkül, és megpróbálnak minél több embert gondolkodásra bírni. Hogy amikor ég a ház, akkor nem a nyíló pitypangokról tartanak kiselőadást Kerényi Imre legnagyobb örömére.

Rendkívül jellemző, hogy pont az ilyen Imrék, akik még soha egyetlen fillért nem dobtak be abba a bizonyos becsületkasszába és soha nem is fognak (igen, mint mindenki más, ők is szabadon olvashatják a cikkeinket), nos, ezek fröcsögnek a leghangosabban azért, hogy nem tetszik a menü, mert ők nem ezt rendelték.

A fáradságot még arra sem veszik, hogy mielőtt nekiállnak lehordani a komplett munkásságunkat – aminek nyilván semmi értelme – legalább tájékozódjanak arról, hogy ezen az oldalon hányszor kaptak a pofájukra a szerzők, amikor Gyurcsány Ferencet bírálták, amikor az MSZP-be álltak bele, vagy amikor úgy általában az állampárt ellenfélnek álcázott cinkos szekértolóit bírálták. Sőt, azt is dögök megnézni, hogy a Momentum Mozgalom érdemeit a maga idején elismertük, amikor azt indokoltnak éreztük. És fenntartjuk a jogot, hogy elküldjük őket a vérbe, amikor meg azt találjuk indokoltnak. Ezekkel a véleményekkel egyet lehet érteni, lehet bírálni az álláspontunkat, de egy lábszagú trollkodás kedvéért összemosni minket bárkivel, aki politikailag profitált a közösből, azt nem lehet. És ezt se Imrének, se Jóskának, se Piroskának nem fogjuk eltűrni, akik jódolgukban már nem tudják, hogy hogyan szálljanak bele azokba, akik velük ellentétben legalább megpróbálják.

Utoljára szeretném mindannyiunk nevében kikérni magamnak, hogy még egyszer bárki megkíséreljen összemosni bármelyik párttal, politikai alakulattal vagy érdekcsoporttal, csak azért, hogy saját véleményét igazolva lássa. Hogy bárki csak azért általánosítson és megbélyegezzen, mert szerinte Bartus László zakkant, mert Orbán Viktor egy született zseni, mert Fekete-Győrnek nyilván mindenben igaza van, mi meg pont nem értünk egyet ezekkel. Sem hét éve, sem három, sem két éve nem toljuk senkinek a szekerét, egyedül a saját lelkiismeretünk szekerét toljuk, amióta megszülettünk és amióta – ezelőtt kereken és napra pontosan 15 hónappal – elindítottuk ezt az oldalt.

Tanulság az megint nincs, legfeljebb annyi, hogy meg kellene próbálni az energiákat jó irányba fordítani, ha már ilyen nagyon rendelkezésre állnak. Vagy lehet független, semmilyen politikai érdekcsoport által nem támogatott véleményoldalakat hiteltelenként feltüntetni, ha ez tűnik a rezsim elleni harc leghatékonyabb eszközének, lehet kussolni és tudomásul venni, illetve szájba is lehet rúgni azt, aki – a rendelkezésére álló eszközök birtokában – kinyitja a száját. Értelme nem lesz, de legalább Imre jól érzi magát 10 percre, mert milyen jól megmondta. Aztán kezdi elölről, mert valójában kurvára nem érzi jól magát, építkezni nem tud, a rombolás meg hosszú távon nem teszi boldoggá.

Ja, és Imre! Ne általánosíts! Soha. Semmiben. Ahogy Dumas mondaná: Minden általánosítás veszélyes, még ez is. Ha ezzel kezdtem volna, megkímélhettem volna magamat ettől a cikktől. De nem bánom, mostmár így is jó.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.