Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Egyéb


Rabold tetszésed szerint, szabadon, következmények nélkül választópolgáraid magántulajdonát

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Levelet kaptam a magánnyugdíjpénztáramtól.

Azok kedvéért, akik netán életem e szegmenséről lemaradtak volna az elmúlt években, tisztelettel közlöm, hogy én, sajnálatos módon, a nyomorult liberálbolsevik firkászok azon legsúlyosabb alfajához tartozom, akik annak idején, 2010 végén, amikor a kormány udvariasan kölcsönkérte kis időre a magánnyugdíjpénztárak mintegy 3000 milliárdos vagyonát, hogy aztán a javát szétlopja, egy másik részét meg eltőzsdézze, szóval amikor a medve felolvasta a nevemet a halállistán, én (pár százezer nyuszika sorstársammal egyetemben) visszakérdeztem, nem lehetne-e kihúzni – és ki lehetett.

Mindössze csak el kellett autóznom Fehérvárra, a megfelelő hivatalban letépni az 588-as sorszámot, ott állni gyönge négy órát, aztán azt mondani a kedves hölgynek, teljesen korszerűtlen módon én is azt szeretném, hogy az, ami az enyém, az is maradjon, s végül az e nyilatkozatot tartalmazó papirost szignózni. Megvolt minden. Persze nem azért csináltam én ezt, mert olyan irtózatos összegek forogtak volna kockán – annak idején, ha jól emlékszem, kötelező volt belépni a magánnyugdíjpénztári rendszerbe, valaki alighanem azon a döntésen is megkereste azt a pénzt, amit mi tízezren se fogunk egy életen át, de spongyát rá. Beléptem, és az akkori cégem, mondjuk az egyszerűség kedvéért, egy bizonyos újság tulajdonosa, jó néhány éven át havi rendszerességgel utalt erre a számlára – a fizetésem egy töredékét, tehát szabad szemmel elég nehezen kivehető összegeket.

Szóval nem a nagy lóvét féltettem – egyszerűen csak szerettem volna, ha nyoma van annak, hogy én nem igazán értettem (és ma se sokkal inkább értek) egyet azzal, hogy egy ország morális felépítménye olyan pilléreken álljon, mint például ez: „Kezeld, rabold tetszésed szerint, szabadon, következmények nélkül választópolgáraid magántulajdonát.” Mi maradtunk tehát a régi rendszerben – miközben a már említett 3000 milliárdot lényegében mindenfajta utórengés nélkül magához szólíthatta a már akkor is a határokat tesztelgető hatalom. Kezdetben még elfuvoláztak néhány erőtlen hazugságot arról, hogy később majd elkészítik a személyre szóló magánszámlákat, de úgy két vagy három évvel később Varga főgazdász elővezette, hogy ilyenfajta butaságokra nincsen szükség, úgyhogy ennyi lett volna.

Amire lényegében az összes érintett rábólintott, a keményebbek meg azt hümmögték, hogy nyilván szükség volt erre a kis pénzre, majd gyűjtenek másikat, hátha az is kell majd valamikor a rohadt tőkések, az Unió vagy a pomogács-piréz összevont haderő elleni harchoz. Vagy szegény Mészáros Lőrinc valamelyik gazdaságélénkítő cégének konszolidálásához. Vagy Endidzsí szeretne másik kaszinót, egy új Bentleyt vagy zsiráfbőr szivart. Habony menne valamelyik szigetre, kiengedni a gőzt, beengedni a csíkot. Orbán… á, igaz, Orbán soha nem volt, nem van és nem lesz vagyonos ember. Ő mondta. Márpedig ő még soha nem hazudott. Ergó.

No, tehát én nem adtam a lóvét, turkáltak is utána rendesen a kövérkés ujjacskák – úgy ugráltunk egyik bankból a másikba, mint kuruc bujdosók a lápvidék zsombékjain. De, eddig, jelentem, megvagyunk. Fizetjük az éves tagdíjat, akinek van miből, az akár további pénzeket csöngethet be a számlájára, ilyesmik. A napokban megkaptam az éves számlakivonatomat – van rajta egy nagyon csinos kis összeg, ha értékesíthető lenne, és valakit érdekelne, hetven százalékon vihetné az egészet, gondolom persze, nincs ilyesmire mód, mindegy, csak úgy lejátszottam agyban, király lenne. Van viszont egy érdekes rubrikája a kimutatásnak, aszongya: Nyugdíjba vonulásakor várhatóan folyósítandó járadék összege (Ft). Rafináltan kavargó kis mondat, nem azért – várhatóan folyósítandó… mi szép, nem? De még az is milyen jó, hogy odavési a végére zárójelben, hogy fötö, nehogy abba ringassa magát a parasztja, hogy majd euróban kapja – na, a lényeg úgyis a summa, tudom, azt várod, mondom is, de elébb biztiöveket bekapcsolod, nehogy megüsd magad: 9652.

Reménykedem, hogy ez mondjuk a havi cucc, nem mondjuk egyösszegű önkielégítés – ha viszont havi, akkor istenigazából lehet, hogy el is mennék nyugdíjba az idén. 9652. Nem mondom, kell hozzá egy kis szerényülés, de én rohadtul tudok puritán lenni, ha látom értelmét. Ha a Corso délben továbbra is megetet a hirdetés fejében, barterban, akkor végül is a kajám megvan, reggel-este nem muszáj enni, pláne az én súlyommal, még jól is jön. Inni tudok otthon a csapról, ezzel nincs gond. Ami a lakásrezsit illeti, lehet reménykedni abban, hogy Németh Szilárd zseniális agyából kipattan valami új éca, s a csökkentések odáig jutnak, hogy semmit nem kell kifizetnünk (ha csak a rohadék brüsszeli bürokraták meg nem fúrják a szabadságharcunkat). Tehát víz-villany nullás, vásárlás nincs, ne hízzon a rohadt profitéhes multi. Na, alakul ez. Megtakarításnak elrakok egy ezrest, marad tehát egy hónapban 8652 forint költőpénzem. Az most olyan 28-29 liter üzemanyag, ha motorral számolom, bő négyszáz kilométer, ha nem megyek minden hónapban, negyedévente egy szép ezer kilométeres túra benne lehet. Gyerekek… lehet, hogy tényleg visszavonulhatok??? Alig bírok magammal, olyan izgatott vagyok – végre kiélesedett a jövőképem. Hétfőn hívom a pénztárt – ha minden jól megy, onnantól arccal a nyugdíj felé…

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.