Magyarnak lenni kiváltság, mindenkit gyűlölni hazafias kötelesség

Fotó: Baranyi Ildikó/MTI Fotó: Baranyi Ildikó/MTI

Vasárnap kora délutáni hír: magyarul beszélő fiatalokra támadtak Kolozsváron. Az MTI egy kolozsvári román portálra hivatkozó híre rövid idő alatt átgyűrűzött a magyar médiába is. Magyarsága miatt bántalmaztak három fiatalt (így!), Rálőttek három magyarra, mert magyarul beszéltek, Gázpisztollyal vágták fejbe a magyarul beszélő fiatalt Kolozsváron – ilyen és hasonló – nevezzük nyugodtan szenzációhajhásznak – címekkel sietett a kormánypárti magyar média egy ránézésre etnikai konfliktusból kihozni a maximumot. A nem remélt hangulatkeltésbe annak ellenére beleálltak az atyafiak, hogy idézik a megyei rendőrség szóvivőjét az MTI kottájából, aki ezt nyilatkozta:

„Egyelőre nem tudom megerősíteni, hogy a konfliktus hátterében a bántalmazottak magyar beszéde állt volna. A fegyverhasználatot sem tudom megerősíteni, de az egyik sérült azt mondta a helyszínelő rendőrnek, hogy pisztoly nyelével verték fejbe. Folyamatban van a tanúk kihallgatása is, és a környék térfigyelő kameráinak ellenőrzése.”

A lesz még magyar város Kolozsvár címkék kíséretében megindult szörnyűlködéshez már csak azért is lenne néhány megjegyzésem, mert a minap egy prémium kategóriásnak álcázott fapados troll (akihez hasonlóból volt már és lesz egyre több) az egyik cikkünk alá – amely történetesen a Puskás stadion építésébe kódolt pofátlan lopást és korrupciót taglalta – rondított egy íveset. Ezért időszerűnek tűnik összekötni a hasznosat a kellemetlennel. Az arctalan félanalfabétának – akinek két kézzel kotorászik a zsebében hőn szeretett pártja és kormánya – semmi más gondja nincs, mint az, hogy mi közünk nekünk (romániai magyaroknak!) az egész Orbán rezsimhez, miért toljuk ezt az értelmetlen szart, amikor ő máshol is el tudja olvasni ugyanezt.

Azt gondolom, hogy bármennyire hálátlan dolog is vasárnap este gyógypedagógiai előadásokat tartani, itt az újabb kihagyhatatlan alkalom arra, hogy megbeszéljük ügyes-bajos, egyben örökzöld dolgainkat és a mérhetetlen sötétségben, korlátoltságban megkíséreljünk világosságot gyújtani, rendet rakni. Azt már számtalanszor elmagyaráztuk, hogy szanaszét élünk a világban, hogy pont annyira van közünk az Orbán rezsimhez, mint az egyszeri felhasználónak, akit idegesít a létezésünk és úgy véli, hogy jogunk van csendben maradni.

Itt egy téma, amelynek kapcsán megpróbálom elmagyarázni miért hamis a premissza, miszerint (idézek)

egy Orbán Viktor diktátor felelőtlen tékozló esetekben tolvaj intézkedései amúgy sem érintenek bennetek. 

Az, hogy a magyar nyelv szabályai szerint semmi értelme nincs a fenti picsogásnak, arról kivételesen nem én tehetek. A nyájasan sértett és értetlen olvasó próbálta meg belerágni a szánkba, hogy semmi közünk semmihez, és ne ugassunk bele. Valamiért mindig kiderül, hogy a legönérzetesebb magyarok élnek legtávolabb a magyar nyelv ismeretétől és helyes használatától.

Szóval, visszatérve. Magyarul beszélő fiatalokat bántalmaztak Kolozsváron. Végignéztem, hogy a történetet a legócskább uszító címek kíséretében megjelentető oldalak némelyikén milyen felfokozott útszéli fröcsögés megy. A büdös, szőrőstalpú románokról, a mocskos nacionalista oláh gazemberekről. Az általánosító, rosszindulatú, gyűlöletben tocsogó hozzászólásoktól akkor is összeszorulna az ember gyomra, ha közben nem derült volna ki, hogy a rendőrség vizsgálata szerint nem volt etnikai színezete a konfliktusnak.

Még mielőtt megkapnám a büdös román minősítést (nem mondom, hogy megszoktam, de egyre jobban viselem), amiért nem borult vörösbe spontánul az agyam a hír olvastán, tisztázzuk: néhány évvel ezelőtt egy munkatársamat lökdösték meg és ütlegelték pofán Kolozsvár főterén azért, mert magyarul beszélt. Nem szombat éjjel 2 és 3 között, hanem vasárnap fényes nappal. Nem 26 és 31 év közötti fiatal férfiakról volt szó, hanem egy huszonéves lányról.

Nekem nem kell elmagyarázni, mit jelent az, hogy valakinek azért szólnak be abban az országban, ahová kisebbségiként született, mert magyarul beszél. Nekem nem kell elmagyarázni, hogy milyen egy olyan városban élni, ahol egy szélsőségesen nacionalista elmebeteg (román) polgármester 12 évig azon ügyködött, hogy az etnikai konfliktusok a mindennapok velejárói legyenek, hogy a magyar kisebbséget potenciálisan ütlegelhető ellenségként lehessen megbélyegezni a román nemzetállam egységes, oszthatatlan és szuverén jellegére hivatkozva.

Számomra a szélsőségeknek nincsen nemzetiségük. Mint ahogy azoknak a próbálkozásnak sem, amelyek megpróbálják az emberek legrosszabb reflexeit meglovagolni és mesterségesen táplálni a legalantasabb indulataikat, amelyek akár erőszakos megnyilvánulásokba is torkollhatnak. Az, hogy itt szerencsére nem erről volt szó, és az, hogy a kormány gyilokmédiája – hiányos információk hiányában is – azonnal megpróbálta kipréselni a történetből a legtöbbet, semmiben nem különbözik a legelvakultabb román nacionalisták hasonló törekvéseitől.

Nos, ettől a szándékosan szított, a legolcsóbb politikai haszonszerzést szolgáló gyűlöletkeltéstől van közöm nekem ahhoz, amit Orbán Viktor és bandája (külön Semjén Zsolt) művel túl hosszú ideje határon innen és túl. Attól, hogy megpróbálta és inkább több, mint kevesebb sikerrel meg is győzte őket arról, hogy magyarnak lenni valamiféle kiváltság, mindenkit gyűlölni hazafias kötelesség, a büszkeség forrása pedig a felsőbbrendűség megkérdőjelezhetetlen tudata. Ez az egészégtelen nemzettudat pedig oda vezet, hogy az erre vevők feljogosítva érzik magukat arra, hogy akár fizikai erőszak árán is bebizonyítsák maguknak felsőbbrendűségüket.

Nem, Kolozsváron ezúttal nem etnikai indíttatású támadás érte a magyar fiatalokat, senki nem lőtt rá senkire. Annak ellenére, hogy volt már ilyen és lesz még ilyen minden bizonnyal. A román-magyar ellentétek kvázi kódoltsága a romániai társadalom szövetébe, amelyet a különféle színezetű román pártok időről-időre undorító módon meg szoktak lovagolni, egy európai értelemben normális, anyaországi nemzetpolitizálással és diplomáciai lépésekkel jó irányba terelhetőek lennének. Ehhez képest a nemzeti magyar kormány a nemzetállamok szuverenitásáért küzd Európában és keménykedő kocsmadiplomáciával próbálja egy saját maga által összetákolt piedesztálra felállva kioktatni a környező országok (leginkább Románia) kormányait, mintha ez érdemben hozzájárulna a magyar kisebbség helyzetének javulásához. Nem, kurvára nem járul hozzá.

A rossz értelemben vett nacionalizmus és idegenellenesség gyűlöletkampányából nem sikerült kimaradniuk az erdélyi, és úgy általában a határon túli magyaroknak sem, noha biztosan sokan örültek volna ennek. A falig eltolt nemzetállami szuverenitás pedig a huzatos Kárpát-medence valamennyi kisebbségben élő magyar közössége számára létező, valóságos fenyegetés. Ez ellen küzdenek minden egyes nap. A homogén, szuverén, oszthatatlan nemzetállamok ellen, amelyek a kisebbségi jogérvényesítés legfőbb akadályai. Orbán Viktor gyűlöletpolitikája nem jó válasz sem a szlovákiai, sem a romániai, sem az ukrajnai, de még a szerbiai magyarok mindennapi gondjaira sem, a közönséges útszéli uszítás, az idegenekkel szembeni kirekesztő és megbélyegző álláspont semmiben nem különbözik egy elvakult román magyarokkal szembeni zsigeri gyűlöletétől. A szar minden irányba fröcsköl és van úgy, hogy a gyűlölködés szarabbik oldalán találja magát az ember.

És ameddig Orbán Viktor saját korrupt érdekeinek védelmezése miatt kelti a feszültséget és szítja a gyűlöletet a sok esetben rosszul tájékozott kisebbségi magyarok körében, addig nekem minden jogom megvan arra, hogy ezt szóvá tegyem és elítéljem. Legközelebb, amikor majd a lakájmédia szörnyülködve tálalja, hogy magyarokat vertek Romániában, akkor jó lenne tudomásul venni, hogy egy szőröstalpú románozásnál kicsit összetetteb dologról van szó.

adomany-1