Orbán Viktor megnyitotta az idei Nemzeti Nagyonnagycirkusz aktuális izéjét

parlament

Juj, de izgulok! Orbán Viktor, a miniszterek elnöke nyitja meg a parlamenti tavaszi ülésszakot. Kissé vontatottan beszél, mintha le lenne szedálva. Biztosan fáradt, vagy talán mostanában nem alszik túl jól. Meg is értem, nagy csalódás lehetett neki ez az olimpiás cécó, amikor már úgy beleélte magát, hogy majd Budapesten köpködheti a szotyolahéjat izgalmában, lehetőleg Mészáros Lölö nyakába. Ez meg nem jön össze, legalábbis most így néz ki.

Kicsit rezignáltan arról beszél, hogy éllovasok vagyunk, száguldunk és félünk fejlődünk. A munkanélküliek mérséklődnek, vagyis a számuk. És még van előttünk cél, a teljes foglalkoztatottság. Azt már csak én teszem hozzá, hogy meg is lesz az, amint az összes sérült embertársunkat sikerül kitörölni a nyilvántartásból. Ezen most dolgoznak a munkaügyi központok. Igaz, hogy azok az emberek éhen fognak halni ellátás nélkül, de a 22 800 forintos álláskeresésivel is éhen haltak volna, csak így majd gyorsabban. Ha innen nézzük, ez egy humanitárius misszió, vagy ilyesmi.

Orbán Viktor emelte a béreket és csökkentette az adókat. Mert szeret minket és mi is nagyon szeretjük őt. Én kiemelten.

A 2017-es év még jobb lesz, mint a 2016-os volt. Lényegében a földi paradicsom már elérhető közelségben van, mindjárt ott van a paprika és a hagyma mellett. Belecsaphatunk a lecsóba.

Közben azért én nem szűnök meg aggódni a miniszterek elnökéért. Annyira szomorúnak tűnik az a meggyötört feje, hogy elsírom magam. Miközben sorolja a jónál jobb híreket – nyugdíjemelés, Erzsébet-utalvány, CSOK, öröm és boldogság – olyan szomorú szemekkel néz, mint gyermekkoromban a szomszéd vizslája, amikor aznapra csak kenyér jutott a tányérjába.

Na most! Elmosolyodott ez a drága ember, amikor nyolcvanötödször mondta ki a start-up kifejezést. Megnyugodtam.

Megvédi az országot és minket is. A magyar határra nehezedő nyomás nem fog szűnni, de egész Európa igazat ad már nekünk és a magyar sors olyan, hogy a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz. Bizony. Feketebárányokból higgadt előrelátók lettünk. Még ez is.

Most jönnek a veszélyforrások. Rezsicsöki betiltása, Soros, brüsszeli támadások, soros. Ja, nem. Soros.

Megérti Orbán, hogy máshol mások határozzák meg az energiaárakat, de ő ragaszkodik hozzá, hogy itt ő határozza meg és kész.

Miközben megint olyan bánatosan néz a vezér, megnyugtat mindenkit, hogy megvéd minket a migránsoktól és Brüsszeltől is, ha mind beledöglünk, akkor is.

Most jön Soros és a civil szervezetek. Ezeket kinyírja, mert mimagyarok. Nem engedi a globális tőkét belepofázni a mi életünkbe, főleg a saját életébe nem engedi. Azt sem engedi meg, hogy Brüsszel bele akarjon ugatni a gazdaságpolitikába, de megvédjük a sikeres magyar adórendszert.

Új Nemzeti Politika! Ezt jól jegyezzük meg, így hívjuk mostantól a nem tudom micsodát. Indul a nemzeti konzultáció, de annyira, hogy egész Európa is ennek ütemére fog lépni. Egyszerre. Különben nem kap rétest estére.

Most az elmúlt 150 évről mesél az Orbán nevű ember, én meg nézegetem a fejét neki. Karikás a szeme, közben mintha megirigyelte volna Mészáros Lölö barátja utazótáskáit és szatyrait, mert neki is lettek ilyenek. Lehetséges, hogy ez lesz az idei év divatirányzata.

Jaj, közben elbambultam és most nem értem, honnan lett 700 000 új munkahely 2010 óta. Félek, hogy soha nem fogom megtudni, mert vége a szónoklatnak és még csak egy nyomorult dakota viccet sem sikerült ellőnie. Az olimpiáról egy bánatos szó sem esett. Biztosan nem volt már rá idő. Majd legközelebb.

Azonban örömmel jelenthetem, hogy Kövér Lászlónak megint kinőtt, sőt, bedúsult a bajusza.

Megszólaltak a konstruktív ellenzéki pártok szóvivői, külön Harrach Péter. Most pedig nemzetünk legokosabb tagja, Kósa Lajos mondja a magáét. Mond ő is okosakat. Most ott tart, hogy 2010-2016 között 310 ezer magyar dolgozott külföldön. Összesen. Az angolok és németek sokkal nagyobb arányban dolgoznak külföldön – mondja Kósa mester – tehát nálunk jó, mert itt a biztonság is nagyobb. Ráadásul az egykulcsos adó miatt is nagyon jó nekünk és a kormány nem fogja hagyni.

Utoljára megint a vezér szólamlik meg. Remeg a hangja szegénynek, de azért elmondja, hogy az ellenzék fut az életéért és versenyt futnak a demagógiában. Azt is megtudhatjuk most, hogy Magyarország azért ennyire nagyon sikeres, mert az emberek sokat dolgoznak és amikor az ellenzék a kormányt támadja, akkor a keményen dolgozó kisemberekbe rúgnak bele. Ez csúnya dolog Orbán szerint, nem szabad támadni a népet. Mert a nép a kormány, vagy fordítva.

A szocialisták pedig elvették a nyugdíjasoktól a tizenharmadik havi nyugdíjat. Ez is csúnya dolog. Orbán örül neki, hogy mindenki rezsiharcos lett, de a szocialisták emelték az energiaárakat, amibe belerokkantak a magyar családok. Itt meg is ragadja az alkalmat a miniszterek elnöke, hogy újfent kijelentse: Brüsszel nem fog beleugatni a mi dolgunkba. Vona Gábor is kap egy sallert, Orbán pedig elsüti a nap viccét. Vona felkérte a vezért, hogy az olimpia ügyében ne bújjon Tarlós szoknyája mögé, Orbán pedig azt válaszolja erre: nem szokott, pontosan nem ő szokott más férfiak szoknyája mögé bújni. Valamint azért fejlődhet az ország, mert a Jobbik nem tud lopni. Vona szeretne személyes megtámadtatás okán megszólalni, de Kövér László erre nem lát okot.

Összességében tehát elkezdődött az idei nemzeti cirkuszi idény. Új attrakció nincs, kivénhedt artisták, reumától gyötört kötéltáncosok és egy fáradt, enervált, gyűrött arcú igazgató van. A rossz hír az, hogy idén is meg kell vennünk a jegyet és idén is végig kell néznünk az előadást. Akár akarjuk, akár nem.adomany-1