Aki majd tudni szeretné, a legvidámabb barakkból hogy lett Európa pöcegödre

Fotó: Etienne Ansotte / MTI Fotó: Etienne Ansotte / MTI

Nem számít, hogy vasárnap van, a nemzet mesemondói ma is teszik a dolgukat. Élőben, vagy felvételről, teljesen mindegy. Bármilyen meglepő, Lázár János nem csak csütörtökönként áll a helyzet magaslatán, a munkaszüneti napokon sem kíméli magát. Szalagról is megy ő, ha kell.

Ma éppen a Kossuth Rádió Európai idő című műsorában (érthetetlen, hogy van ilyen és mivégre) monologizált, veregette a vállát és tartott eligazítást a rászorulóknak. Most kivételesen nem az OLAF-jelentésről és az elmúltnyolcévezésről lesz szó, erről volt már és lesz is. Ma ebben a témában éppen Tarlóssal verik le egymást. Hogy ki tudja nagyobb lopásnak, rablásnak és korrupciónak nevezni az eltűnt és most visszakövetelt uniós forrásokat.

Lázárnak soha nem kellett a szomszédba mennie a nagy arcért, a féligazságok igaztalanabb felével való házalásért, de a mai megmozdulását akkor sem képes átfogni a tudatom, ha a Fidesz kormányzása egyébként minden egyes napon egy végtelenített Benny Hill-show keretében zajlik.

AlapvetésMagyarország a 2014-2020 közötti EU-s fejlesztési időszak nyertese. Siker a sikerek púpos hátán: sereghajtókból az élre törtünk. Sőt, törünk folyamatosan. Figyeld, keményen hülye!

A kormány tervei szerint március 31-ig minden pályázatot kiírnak. Idén az összes kiírt, azaz 9000 milliárd forintnyi megpályáztatott forrásból 2200-2700 milliárd forintot akarnak fejlesztésre fordítani. 2018. március 31-ig az összes pénzt elköltenék.

Nem, nem azért, mert 2018-ban választások lesznek Magyarországon és bármi lesz is addig a Fidesz már túlnyerte magát, hanem mert – nem fogjátok elhinni – növelni kell az ország versenyképességét. Ugyanis az elmúlt nyolc év utáni elmúlt hét év sem volt elég arra, hogy megválaszoljuk a kérdést (a fényes csillag már megválaszolta az évértékelőn, Lázár biztos aludt): vajon a magyar gazdaság meg tud-e állni a saját lábán, akárcsak Récsöl királykisasszony, vagy 2020 után, az uniós források jelentős csökkenése okán összefossa magát, mint a dinnyére sört ivó egyszeri felhasználó.

Feketebárányok voltunk 2013-2014-ben Brüsszelben a források kifizetését illetően, mert azzal számoltak, hogy nem működik az intézményrendszer. (…) Ehhez képest most az élbolyba tartozunk

– így bölcselkedett-dicsekedett Lázár, aki szerencsére elméleti szinten sem foshatná össze magát a fenti okból, miután nem iszik sört egyáltalán se. Más országok bírósági ítéleteinek kommentálása és a rovásírásos csíki nedűért folytatott szabadságharc pedig egyáltalán nem ekvivalens a sörfogyasztással, ugye.

Miután az összes uniós tagállamból Magyarország az első négyben van a kiírt pályázatok, a megkötött szerződések és a kifizetések ütemét illetően, természetesen irigyelnek mindenfele, mint állat: sehol máshol nem működik ilyen pöpecül a megváltoztatott intézményrendszer, ami ezt a példaértékű uniós forrás-felhasználást lehetővé teszi.

A 2014-2020 között felzabálásra kerülő uniós pénzekkel kapcsolatban azt kell tudni, hogy a kormány az összeg 60 százalékát gazdaságfejlesztésre fordítja, a fennmaradó rész kerülhet infrastruktúrafejlesztésre. A cél az – mondta Lázár és tudomásom szerint nem röhögte el magát –, hogy a vállalkozások ne veszteségkompenzálásra, hanem valóban cégfejlesztésre fordítsák a támogatást. A bezzeg az előző ciklusra vonatkozó részt hagyjuk is, minekutána a mindenhez hibátlanul értő Lázár Matolcsy Rómeó tanulmányára hivatkozva arról is beszélt, hogy a 4-5 százalékos fenntartható gazdasági növekedéshez elengedhetetlenül szükségesek az EU-s források. (Pedig most lenne igazán bátor-merész húzás megüzenni Brüsszelnek, hogy nekik leáldozott, és nem leszünk gyarmat.)

Bár engem nem kérdezett meg a Kossuth rádió ügyeletes mikrofonállványa, szerintem a 0,9-2 százalékos dübörgéshez is ugyanannyira elengedhetetlen a külső segítség. Sőt, nincs olyan szégyenletes és vállalhatatlan gazdasági növekedés, aminek leple alatt ne lehetne szétlopni az uniós támogatásokat.

Azt persze soha nem gondoltam volna – és ezért sem fogja át a tudatom, hogy mi volt a célja ennek a melldöngetésnek -, hogy ezzel is dicsekedni fognak egy szép napon. Mármint azzal, hogy miközben a lehívott források nagyságát tekintve szárnyalunk, és a kormány azt büszkén hirdeti is, valójában sorozatot lehetne indítani – a Szulejmán előtt közvetlenül – arról, hogy milyen fekete lyukak nyelték el azt irdatlan pénzmennyiséget, ami Magyarországra naponta, havonta, évente befolyt.

Annál, amit Lázár zavartalanul ledarált a közpénzrádióban, csak az az érdekesebb, amiről egyetlen szót nem szólt, pedig tudomása van róla. Minden egyes görénységről. Sereghajtókból valóban éllovasokká váltunk, amennyiben Magyarország nem, de Magyarország oligarchái tényszerűen vezetik a seregeket az európaiak pénzének kreatív felhasználásában. Úgy értem, az uniós pénzforrásoknak a fideszes klientúra magánvagyonává konvertálásában.

Tegyünk ide egy adatot és ismételjük át: Magyarországon 2010 és 2015 között, azaz hat év alatt 1506 milliárd forint párolgott el úgy, hogy az elmúlt években naponta  2,2 milliárd forint érkezett Magyarországra. Ez alatt az idő alatt olyan cégekhez (beleértve állami cégeket is) vándoroltak ezermilliárdok, amelyek nemhogy fejlődtek volna (apropó Lázár pofátlan dumája) de leginkább tönkre mentek. De Magyarországon fordulhatott elő a fényes sikerek közepette például, hogy

  • 59 darab földbe ásott lyukra összesen 558 millió forintnyi uniós támogatást baszott el a kormány. Bicskén.
  • 660 millióba került, ráköltöttek még 140-et, így 800 millióért legalább üresen áll és tökéletesen használhatatlan rakamazi Teknősház.
  • Hatvanban több mint 1 milliárd forintot égettek el egy gazos, idejekorán felújításra szoruló bicikliútra és egy kerékpáros kalandparkra, amely balesetveszély miatt zárva van. A projekt révén Mészáros Lölö zsírosodott.

Holnap hajnalig sorolhatnám a példákat arra, ami Lázár pofájára fényes sikerként fér rá, amire büszke, és aminek a folytatását ígéri. Mert a pénzt el kell költeni, ugye. És akkor egy szót nem szóltam Tiborcz kivilágító ügyleteiről, az üresen és kihasználatlanul csühögő játékvasútról, helyi kiskirályok vadászházairól, szállodákról, kastélyokról, térkövekről és egyéb közhasznú gyalázatokról.

Javaslom, tegyük el ezeket a nyilatkozatokat az utókor számára, és miközben a 4-es metró körüli példátlan korrupcióról (valóban az) szóló mantrákat hallgatjuk, ne feledjük el: ilyen történelmi lehetősége, mint amit hat év alatt az Orbán-kormány eljátszott, soha többé nem lesz Magyarországnak. Fejlődés, előrelépés, hosszú távú programok helyett túlárazott pályázatokon szórták szét egymásnak a csilliárdokat. A soha nem látott mértékű uniós támogatás ellenére a gazdaság stagnál, Bulgária kivételével mindenki elhúzott mellettünk.

Ha ehhez hozzávesszük az önkényesen lenyúlt magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, vagy Európa rekord áruforgalmi adóját és ezt a brutálisan sok európai pénzt, sírni lehetne. Akiknek viszont leginkább okuk lenne sírni, ökölbe szorult kézzel gyűlölködnek, és bemagyarázzák maguknak, hogy rosszabb is lehetne, meg az olimpia nemzeti ügy.

Aki viszont majd évek múltán tudni szeretné, a legvidámabb barakkból hogy lett Európa pöcegödre, az vegye elő többek között Lázár nyilatkozatát is. Amelyben elismeri, hogy ide jött a legtöbb pénz, és ez lett belőle. Felfoghatatlan pénzmennyiség mellett rohadó infrastruktúra, szociális- és egészségügyi ellátás, kivéreztetett oktatás, példátlan dolgozói szegénység, megannyi tönkretett tisztességes vállalkozás, külföldre menekült százezrek, és a táskás szemű, milliárdos mangalicaszerelők. Hogy ezzel még gátlástalanul verték is a mellüket, külön tragédia.

Utóirat: Lázár szerint a 4-es metró ügye a csalás tankönyvi példája. Egyetértek. Kár, hogy a Fidesz-kormány mocskos ügyleteinek összefoglalására viszont több polcnyi tankönyv is kevés lehet. adomany