December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ha a többség csorgó nyállal habzsolja a propagandát és tökéletesen elégedett a nyomorult, rezsicsökkentéstől ingyen tökfőzelékig terjedő tyúkszaros kis életével

Ez már régen nem vicces, hanem végtelenül szánalmas és rettenetesen kínos. Esküszöm, már én szégyenkezem azért, hogy egy vödör molylepke vezeti ezt az országot, mert egy nép többnyire olyanokat igyekszik megválasztani ebbe a pozícióba, akik okosabbak, bölcsebbek, műveltebbek, mint ő. Azt senki nem viseli jól, ha akár csak a közvetlen főnöke is hülyébb, mint ő maga. De ameddig egy munkahelyen fel tud mondani az ember és keres másik, normálisabb helyet, egy állampolgár nem mondhat fel és nem kereshet magának másik országot.

Illetve de, végsősoron megteheti. Meg is tették már közel egymillióan. Bevallom, nekem sem egyszer fordult meg a fejemben, hogy összeszedem a cókmókomat és elhúzok innen a francba, mert elég volt, mert ez tűrhetetlen és mert tehetetlennek érzem magam. Mi a francért kellene itt kínlódnom, ha egyszer a többség azt akarja, hogy idióta barmok szabják a törvényeket, ha a többség csorgó nyállal habzsolja a propagandát és tökéletesen elégedett a nyomorult, rezsicsökkentéstől ingyen tökfőzelékig terjedő tyúkszaros kis életével?

Aztán mindig lebeszélem magam, mert soha nem volt szokásom feladni még nehéz helyzetben sem. És mert hiszek abban, hogy távolról sem hülye a többség és mert hinni akarok abban, hogy igenis lehet változtatni, ki lehet innen szórni a szemetet és élhető hellyé lehet tenni ezt az országot. És maradok, mert hiszek abban, hogy jogom van itt lenni, jogom van gyűlölni a rosszat és akarni a jót. Mert ez nem csak az élősködők, takonygerincűek, szervilis görények, talpnyaló lakájok és hazug haszonlesők országa, hanem az enyém is. Alanyi jogon.

Az enyém és a kiszolgáltatott embereké, az egyik napról a másikra vergődőké, a halálraítélt rokkantaké, az ellátás nélkül tengődőké, a normálisan élni akaró szorgalmasoké, becsületeseké is. A fiataloké is, az öregeké is. Nem a korrupt tolvajoké és a kényszeres seggnyalóké.

A hatalom jelenlegi – átmeneti – birtokosai rettegnek. Főállásban. Fosnak a civilektől, a civil kurázsitól, az értelmiségiektől, a tőlük független sajtótól, a fiatal szerveződésektől, a szabadság gondolatától, a demokrácia eszméjétől. Fosnak és olyan szánalmas figurákkal veszik körül magukat, mint amilyenek ők maguk. A közpénzből hízlalt, különféle alapítványokon és kft-ken keresztül pénzelt médiájuk nem képes megoldani a feladatát. Nem megy a teljes agymosás. De hogyan is mehetne?

„Tekintetük üres és hideg. Vékony, összeszorított szájjal, hadarva zúdítják rád hazug vádjaikat, nem ismernek se Istent, se embert, se hazát. Nem számít a barát, se a család. Cinikusak, a gyökereket, a múltat, a hagyományt tagadják, megvetik a múlt értékeit, nem tisztelik az idősebbeket. Tudásuk felületes, kinyilatkoznak dolgokról, emberekről, megvetnek mindenkit, akik nem az ő liberális ideológiájuk szerint élnek.”

Ezt Stefka István írta, Az Öreg. Aki mindenre emlékszik, csak a tulajdon múltjára nem. Az ember azt hihetné, a saját jelenlegi cimboráit jellemzi ezekben a sorokban, de nem. A fiataljainkat, a gyermekeinket. Azokat, akik kiröhögik ezeket a vén köpönyegforgatókat és színesre festik a széttöredezett járdákat és akiket ezért bevisznek a rendőrségre. Mert a vén majmoknak nem tetszik a kritka, főleg a saját gondolat. Azokat a fiatalokat jellemzi így a mindenkori hatalom hűséges, saját taknyán csúszó szolgája, akik ki mernek állni az olimpia ellen, akik inkább az ország jövőjére fordítanák azt a pénzt, amit a vének el akarnak lopni. Megint és még mindig.

Trottyos, fonnyadt öregemberek, akik az elmúlt rendszert is térdenállva szolgálták, most hörögve kommunistázzák le a huszonéveseket, tíz körömmel támadnak azokra a lányokra és srácokra, akiknek elegük van ebből a nyomorult helyzetből és mást, jobb, szabadabb, élhetőbb országot akarnak.

A hatalom jelenlegi (átmeneti) birtokosainak sokkal jobb és kényelmesebb lenne, ha ezek a fiatalok is fognák a hátizsákjukat és elhúznának innen, nem zavarnák a mocskos kis ügyleteiket. Most úgy tűnik, hogy nem fog sikerülni elüldözni őket. Még az is lehet, hogy felébred végre a társadalom és felismeri a saját érdekét, az ország érdekét. Ami véletlenül sem egyezik a politikusok érdekével és nem egyezik a vén szekértolók érdekével sem.

Jó lenne egy viharos tavasz. Bármennyire kellemetlen is a szél, az eső, a végén rájövünk, hogy a szél kiseperte a bűzt és a szemetet, az eső elmosta a mocskot. A baj csak az, hogy ezt a vihart a természet nem tudja produkálni, ezt csakis mi, közösen tudjuk előidézni. Ideje lenne. Hogy mindenki a helyére kerüljön végre. Az elhivatott, okos vezetők az ország élére, a tolvajok a börtönbe, a minden hatalom seggéből kilógó vén hülyék pedig a trágyadombra. Ahol a helyük van.adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.