NEHAZUGGY

A hócipőm teli van azzal, hogy itt mindenki megsértődik

Tamás Róbert | 2017. Február 7, Kedd | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Többnyire találunk meglepetést a postaládánkban, vagy a Facebook üzenetek között, de az esetek döntő részében érteni is szoktuk az abban leírtakat és a szerző motivációja is tettenérhető. Most azonban olyan kritikát kaptunk, amivel nehezen sem tudunk mit kezdeni. Nem marad más megoldás, mint az emberi butaság.

„Mielött az elnem takaritott hórol és latyakról írogat,próbáljon meg tájékozodni! Ne kritikával illese azokat az embereket akik 4000 forintért,esőben,hóban takarítják a járdákat,hogy az ilyen tájékozatlan firkászok ki ne tőrjék a nyakukat,és legyen erejük még hülyeségeket írniuk! Ha a kritika helyett mindenki eltakaritaná a havat a saját háza előtt,akkor nem volnának latyakosak a járdák.Ha már rászánta magát,hogy munka helyett,firkászkodással hívja fel magára a figyelmet,tájékozodjon előbb,hogy milyen körülmények között dolgoznak ezek az emberek 8 órán keresztül,mielőtt rájuk húzza a vízeslepedőt! Megjegyezném,hogy a legtöbb helyen,nem a közjárdák jegesek,hanem a magánházak előtt,amit a háztulajdonosok kéne takarítsanak! De őket nem meri kritikával illetni,igaz?”

Tegye fel a kezét az az olvasó, aki akár most, akár bármikor az elmúlt 14 hónap során (amióta létezik a Szalonna), olvasott olyasmit, hogy a becsülettel, bármennyi pénzért dolgozó embereket cseszegettük volna! Nem tettünk ilyet, ennek az ellenkezőjét azonban számtalanszor. Szóval tisztázzuk a dolgot.

Kritikával bárkit és mindenkit illetünk és illethetünk is, aki nem takarítja el a havat-jeget. Ez nem magánügy, hanem közügy. Nem a terület tulajdonosa, vagy fenntartója töri ki ugyanis a lábát a síkos járdán, hanem a köz. Háztulajdonosnak ott kell járdát takarítania, ahol lakik. Minden más esetben az adónk egy részéért cserében elvárjuk, hogy a megfelelő szervek tegyék ezt meg. Joggal várjuk el. Buszmegállók, közterek, vasútállomások takarítása ilyen feladat. Ha a megfelelő szervek nem végzik el a dolgukat, akkor szóvá tesszük. Ha a lakók nem végzik el a dolgukat (ami meglehetősen nagy suttyóság egyébként), azt is szóvá tesszük. Lendüljünk tovább.

Ez az ominózus cikk, amiről szó van. Egy kicsit figyelmesen olvasva nem találunk benne olyasmit, hogy a 4000 forintért havat lapátolókat kritizálnám benne. Nagyon figyelmesen olvasva sincs ilyesmi benne. Olyat nagy valószínűséggel írtunk már nem egyszer, hogy vérlázító a napi 8 órás hólapátolásért bruttó napi 4000 forintot fizetni. Szorosan itt jegyezném meg, hogy még a gyalázatosan kevés napi 4000 forintot is az adófizetők pénzéből fizetik az önkormányzatok, tehát mindentől és bármitől függetlenül adófizető állampolgárként teljes joggal háboroghatok, ha úgy hozza úri kedvem. Vagy úgy hozza a helyzet. És ekkor még mindig nem a kizsákmányolt hólapátoló emberekről beszéltem.

Értem én a nagyon nagy sértettségét a levélke szerzőjének, még ha egyetérteni nem is tudok, de nem is akarok vele. Azt azonban úgy általában sem ártana megtanulni végre, hogy nem csak a kétkezi munka a munka, ahogy nem csak a szellemi munkának van értéke. A folyamatos sértettség egészen biztosan nem használ ennek az országnak, ahogy az indokolatlan és bőven túlhabzó önérzet és az ezzel együtt sokszor felbukkanó lenézése mindenki másnak sem éppen a közös épülésünkre szolgál.

Fontosnak érzem, hogy a vagdalkozás és a „… takarítják a járdákat,hogy az ilyen tájékozatlan firkászok ki ne tőrjék a nyakukat,és legyen erejük még hülyeségeket írniuk…Ha már rászánta magát,hogy munka helyett,firkászkodással hívja fel magára a figyelmet” kezdetű és folytatású gondolatmenetek ellen szót emeljek.

Egyrészt, mert a cikk teljes félreértelmezésén alapul, másrészt – és ez sokkalta fontosabb – meglehetősen jellemző ez a magyar társadalomra és véleményem szerint meglehetősen káros is. Aki takarítja az utakat, nem szívességből teszi. Aki kiszolgál a boltban, levágja a hajamat, megjavítja a villanykapcsolómat, olajat cserél az autómban, betömi a fogamat, eladja nekem a ruhát, kiveszi a vakbelemet, betömi az úton a kátyúkat, vagy éppen ellapátolja a járdáról a havat (nem az én járdámról, mert tudom, hogy az az én dolgom, de a buszmegállóban, közterületi járdákon nem az én dolgom), az nem nekem tesz szívességet. Dolgozik a pénzéért. Ahogy én sem teszek senkinek szívességet azzal, hogy írok. És ahogy én nem várom el senkitől, hogy hősnek tartson, veregesse a vállamat és hálálkodjon azért, amit csinálok, tőlem se várja el senki, hogy ezt tegyem. Mert nem fogom.

Lehetséges, hogy szarul hangzik, de a hócipőm is teli van azzal, hogy itt mindenki sokkal előbb sértődik meg – akkor is, ha nem is érti, mi a francon sértődik meg pontosan -, mintsem végezné normálisan a dolgát és kiállna önmagáért, a korrektebb fizetésért, az emberibb élet lehetőségéért, amikor annak van itt az ideje.

Sőt, őszintén szólva azzal is teli van a szütyőm, hogy derékig járunk sértett benzinkutasokban, fodrászokban és pénztárosokban, de amikor tenni lehetne és kellene is azért, hogy ne zsigerelhessék ki a munkavállalót, akkor úgy kussol a többség, mint a huzat. Ez bőven belefér a fenenagy önérzetükbe.

Lenne néhány javaslatom. Megtanulni értelmezni, mielőtt leugatunk mást. Kiállni önmagunkért és egymásért. Nem megsértődni, ha számonkérik a munkát, amiért valaki a fizetését kapja. És végül: bőven visszavenni a marhanagy önérzetből, mert ez messze nem egészséges, de nem is hasznos.

Bizony. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!