VENDÉG

Olvasói levél: Ebből az elfuserált életből talán még az unokáink sem tudnak majd kitörni

Molnár Bálint | 2017. Január 31, Kedd | 11:07

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A hét végén a postaládánkba valaki bedobott egy levelet. Nem tudom ki volt, azt sejtem csak, hogy miért engem választott, akivel megosztotta a gondolatait. Elolvasva az ismeretlen sorait, azonnal tudtam, közre kell adnom, hiszen az egyszerű és igen keserű mondatok bemutatják napjaink szomorú valóságát. Az életnek azt az oldalát, amiről nagyon sokan hazánkban – narancsszínű ködbe burkolva – úgy hiszik, hogy csak puszta kitaláció az egész. Ítélje meg mindenki, hogy mit jelent 2017-ben, itt Európa közepén, kiszolgáltatottnak, nincstelennek lenni. Mit ér a magyar ember, ha szegény, hogy élhetnek vissza nyomorukkal, tanult, úri huncutok.

„Egyike vagyok annak a közel 3000 volt munkavállalónak, akit az Első Magyar Környezettudatos Szociális Országos Szövetkezet még 2015-ben, tartós munka és jó fizetés ígéretével palira vett. A történetünk valószínűleg már közismert, ezért az elmúlt közel két év minden kínjára, keservére nem is térek ki. Hosszú kálvária után, tavaly év végén a bíróság elrendelte szövetkezet felszámolását, a kormány bérgarancia alapjából megkezdődött a törvényesen járó bérek kifizetése. Örültünk, hogyne tettük volna, hiszen hosszú ideig nem is tudtunk munkát vállalni, többségünk most is közmunkából tartja el családját. Nekem is öt gyerekem van, biz’ isten, hétvégén sokszor nem tudtuk, mit is adjunk enni nekik. Nálunk a zsíros kenyér már ünnepi ebédnek számít. Sok társam még nálunk is nyomorultabb körülmények között él, sokan eladósodtak, utcára kerültek, nincs fedél a fejük fölött. Sokszor éreztették velünk, hogy mi a társadalom legalja vagyunk, csak teher vagyunk a hivatalosságoknak. Pedig mindannyian dolgozni szeretnénk, tisztes körülmények között felnevelni gyermekeinket. De a falunkban munkalehetőség gyakorlatilag nincs, alkalmi munkákból és a közmunkának nevezett rabszolgamunkából élünk valahogyan. Ebből az elfuserált életből talán még unokáink sem tudnak kitörni.

Nincs nekem sok iskolám, még a nyolcat is csak bukdácsolva végeztem el, így nem is igazán tudok eligazodni a hivatalos papírok útvesztőiben. Mikor megkezdődött a pénzek kifizetése, azt mondták nekünk, legyünk nyugodtak, ami jár, azt megkapjuk. Hozzátették, ehhez semmilyen ügyvédi segítségre nincs szükség. Hallottam én már korábban is, hogy sok sorstársam ügyvédet fogadott, hátha hamarabb juthat ahhoz, ami megilleti. Mikor megkérdeztem őket, elmondták, hogy nem is találkoztak sohasem az ügyvédjükkel, telefonon, vagy levélben keresték őket. Rejtély a számomra, honnan szerezhették meg a lakcímünket, telefonszámukat, hiszen – ezt még én is tudom – bizalmas adatoknak számítanak. Kétlem, hogy hivatalos úton, szabályszerűen ehhez hozzá lehetett jutni. Mikor meghallottam, hogy mekkora – 20 illetve 25 százalékos – sikerdíjjal dolgoznak, osztottam, szoroztam, majd mondtam, ebből nem kérek. Egyébként már 2015 őszén látszódott, hogy a szövetkezetnek egy lyukas garasa sincs, csak a kormányra számíthatunk. De akkor minek fizessek abból a kevéske pénzből azért, ami jog szerint is jár? Mikor erről kérdeztem társaimat, azt mondták, az ügyvédjüktől semmilyen felvilágosítást nem kaptak, a pénz ígéretén kívül. Többségük a szerződés visszaküldése után, akkor hallott ismét az „ügyvédjéről”, amikor ő, vagy valamelyik fullajtára a sikerdíjat követelte, a felszámolás elindítása után. Hogyan lehetséges ez?

Már javában folytak a kifizetések, amikor azt hallottam, hogy azok az ügyvédek, akik korábban több száz ügyféllel kötöttek szerződést, úgy gondolták, rátesznek még egy lapáttal. Úgy voltak, ha lúd, akkor legyen kövér, még vastagítják a bukszájukat. Sok társam kapott – köztük én is – ilyen üzenetet, akkor mikor már a felszámolók javában tették a dolgukat.

Tisztelt ESZOSZ Károsult!

Az ESZOSZ sok havi munkabérrel tartozik a dolgozóinak.

Az elmaradt munkabérhez hozzá lehet jutni, de csak jogi úton, amely ügyvédi szakértelmet igényel.

A munkabér behajtása nem egyszerű, mert az ESZOSZ fizetésképtelen.

Ügyvédi irodánk a dolgozók megbízásából jogi úton hajtja be az elmaradt munkabéreket.

Ha felkeltettük érdeklődését, kérem, adja meg telefonszámát, vagy csörgessen meg és visszahívom. Telefonszám: …………….

Ez az üzenet – ahogyan az egyik nálam okosabb barátom elmagyarázta – hazug, félrevezető, olyan pénzt ígér, ami a törvény szerint valamennyiünknek jár. „Elfelejtették” hozzátenni, hogy a bérgarancia alapból történő kifizetéshez, jogi segítségre nincs szükség. Az a mondat, hogy „A munkabér behajtása nem egyszerű, mert az ESZOSZ fizetésképtelen” pedig tudatos félrevezetés, hazugság. Hiszen, mikor ezt kaptuk, már folyt a szövetkezet felszámolása, a kormány közreműködésével, a bíróság kijelölte a felszámolót. Az elmaradt béreket, a kormánytól, s nem az ESZOSZ, nem létező vagyonából kapjuk meg. Az eljárás független attól, hogy a szövetkezet anyagi helyzete milyen. Ennyit még én is értek, pedig nincs jogi diplomám. Nem hiszem, hogy akik elküldték az üzenetet, nincsenek tisztában azzal, hogy becsapják azokat, akiknek minden fillérre szükségük van. Ha meg nem tudják, – ami azért viccesen hangzik – akkor jobb ha vissza adják diplomájukat.

Erősen kétlem, hogy a „Tisztelt…” megszólítást komolyan gondolták, valószínűnek tartom, közben jó nagyokat nevettek rajtunk, megvezetett embereken. Azt hallottam, hogy két, különösen aktív ügyvéd – a városi legendák szerint N.L. és B.S. – még újabb bőrt akar lehúzni rólunk, úgy látszik, nem elégedtek meg azzal, a sok-sok millióval, ami a zsebüket gazdagítja. Én elhajtottam azt, aki megkeresett, de – ha igaz – több mint száz társamat sikerült behálózniuk. Valami olyasmit hallottam, hogy hitelezői igényt nyújtanak be, a felszámolói eljárást megtámadva. Úgy mondták nekem, hogy az ügyvédek olyan pénzeket ígérnek a bérgarancia alapból, ami meghaladja a törvényesen adható összeget. Valószínűleg a jog embereit nem igazán érdekli, hogy ezért hosszadalmas jogi vita várható, mely alatt – a pénzüket epedve váró ügyfeleik részére – kifizetés nem történik. Ezt elfelejtették közölni a félrevezetett emberekkel. Úgy hallottam, hogy az eljárás, akár egy évig is elhúzódhat.

Egy biztos azonban, hogy bármi lesz az eljárás végeredménye, az ügyvédek jól járnak. A sikerdíj, a szerződések alapján mindenképpen jár a számukra. A sápot tehát az a néhány ügyvéd szedi le, akik most – sokszor igen erőszakosan – folyamatosan hívogatják azokat, akik még nem kapták meg a pénzüket. Hogy közben a megtévesztett társaimmal mi lesz, őket nem érdekli. Nem volt elég, hogy kihasználtak bennünket a szövetkezet vezetői, most azok, akiknek a jogot kellene képviselniük, ügyfeleik érdekeit védeni, használnak fel bennünket arra, hogy abból a kevésből is, jusson a bankszámlájukra. Ki sem merem számolni, hogy mekkorát szakítottak már így is rajtunk, micsoda pénzekhez jutottak nyomorunkból, hiszékenységünkből. Ahogyan látom, mindezt tehetik jogszerűen, büntetlenül, talán még vannak olyanok is, akik ehhez asszisztálnak. Hol vannak ilyenkor a televízióban az igazság bajnokaként megjelenő ügyvédi kamara vezetői? Hallottam én is őket, olyan szépen beszéltek, jogról, igazságról. Nem hiszem, hogy hozzájuk nem jutott el, hogy kollégáik milyen módon jutnak nagy pénzekhez. Vagy a mundér védelme mindennél fontosabb, még akkor is, ha az mundér enyhén szólva foltosnak tűnik?

Rongy ez az élet, tudomásul kell vennünk nekünk, szegényeknek, hogy mindenki kapcarongya vagyunk. Ha közmunkához akarunk jutni, akkor meg kell alázkodnunk a falu ura előtt, ha nem fogjuk be a szánkat, akkor gyorsan tudatják velünk, hol is van a helyünk. Most, amikor a pénzecskénkhez hozzájutunk, megjelentek a hiénák, akik lecsaptak a zsákmányra. Nekünk nincsenek jogaink, minket nem véd meg senki?

A nevemet nem merem aláírni. Kisember vagyok, félek, hogy bajom lesz belőle.

Ehhez mit tehetnék hozzá? Úgy gondolom, pengeéles helyzetkép arról, hogyan is működnek az egekig magasztalt magyar reformok, mire számíthatnak a társadalom elesettjei. A további tanulságok leszűrését a tisztelt olvasókra bízom, azokra, akik talán nem sajnálják az időt arra, hogy napjaink Tiborcának panaszát végigolvassák.

Budácsik Lajos

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

VENDÉG

Olvasói levél: Ebből az elfuserált életből talán még az unokáink sem tudnak majd kitörni

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY